HIRDETÉS

HIRDETÉS

Film

Amikor a művészetterápia szervezett bűnözésbe torkollik

Az egyedi látványvilágra, merész stílusváltásokra és különc karakterekre felfűzött képzőművészeti utalásháló, amit a rendező a film központi szervező elveként nevezett meg, egészül itt ki egy izgalmas történettel. A Ruben Brandt, a Gyűjtő megkérdőjelezhetetlenül kiérdemelte, hogy ott legyen a 2019-es Oscar-díj jelöltjei között, újabb elismerést szerezve ezzel a magyar filmes szakmának, legjobb animációs film kategóriában.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Főszereplőnk, Dr. Ruben Brandt – aki a nevét is Rubens és Rembrandt után kapta – elismert művészetterapeuta, akinek páciensei között akadnak bűnözők is. Azonban apja temetését követően Rubent egyre szörnyűbb álmok kínozzák, melyekben híres festmények szereplői törnek az életére. A betegei úgy próbálnak segíteni a terapeutájukon, hogy a világ legnevesebb múzeumaiba törnek be, és ellopják a rémálmokban feltűnő műalkotásokat. A lopássorozat ellen a rendőrség tehetetlen, ezzel az újságokban a Gyűjtőként emlegetett Dr. Brandt nem csak a média, hanem az alvilági figurák figyelmét is magára vonja. Egyedül az amerikai nyomozó, Kowalsky sejti meg az összefüggést az ellopott képek között, és versenyfutásba kezd a páciensekből verbuválódott bűnbandával.

A film cselekménye ismert helyszíneket, gondosan koreografált akciójeleneteket és szórakoztató helyzeteket (és jellemeket) feltételez, és minden az elvárásainknak megfelelően alakul. Egy adott jelenet stílusa (akció, film noir vagy éppen horror), történései és zenéje időnként olyan tűpontosan lettek megkomponálva, hogy az összhang döbbenetes. Ilyen például az a rész, amikor megismerjük Dr. Brandt későbbi páciensét, Mimit, aki éppen kicselezi a múzeum biztonsági lézerhálóit. Ez gyakorlatilag egy filmes klisé, amelyet már számtalan filmben láthattunk, sokféle kameraállásból, megvilágítással, az összes lehetséges zenei aláfestéssel. Ettől függetlenül mégis le tudott nyűgözni. Kevés film képes rá, hogy váratlant hozzon az ilyen untig ismert jelenetekbe. A Ruben Brandt pedig folyamatosan ezt teszi: Krstic saját bevallása szerint a történet csak ürügy volt, hogy valahogy egybefűzzék a sok képzőművészeti és popkulturális utalást, ez pedig érezhető is. Azonban a film precízen felépített látásmódja miatt egy pillanatig sem zavaró, hogy az ember egyik akciófilmes klisét nézi a másik után. Sőt még meglepetést is szerez, hogy akár egy autós üldözést is még mindig újra lehet gondolni.

HIRDETÉS

Bár a figurák a történethez hasonlóan nincsenek túlságosan kidolgozva, jól működtethetőek a rájuk osztott karaktertípusoknak megfelelően – hiszen ennek az alkotásnak nincs is szüksége kidolgozottabb szereplőkre archetípusoknál. Ruben Brandt figurája az úgynevezett gentleman thief (lady thief vagy phantom thief) karaktertípushoz tartozik, olyan neves szereplőkkel egyetemben, mint (a klasszikus) Simon Templar Angyala, vagy Maurice Leblanc Arsène Lupinje, de ide sorolhatjuk akár Gambitet, a Macskanőt, Danny Ocean, de akár még  Terry Pratchett Korongvilágából ismert Moist Von Lipwiget is (a. k. a. Hamis Von Álbajsz). Kowalsky pedig nem csak a nevében emlékeztet Grabowskira, tipikus öntörvényű, munkájának élő nyomozó, egyedül ő képes a bűnöző elméjével gondolkodni, tehát rajta áll vagy bukik, elkapják-e valaha a bűnbandát és Brandtot. A karakterek esetében ugyanazt lehet elmondani, mint a történetelemekkel kapcsolatban: klisékből építkezik a film ebben a tekintetben is. Viszont ez egyáltalán nem válik hátrányára, mert annál nagyobb teret kap a film valódi főszereplője: maga a művészet.

A film-, és képzőművészeti, illetve zenei utalások a koncepcióból adódóan könnyedén öncélúvá válhatnának, ez mégsem történik meg. A történet bármennyire is mellékesnek tekintendő az alkotók szerint, a megjelenő műveknek mindig van azon belül is funkciójuk. Ilyen mértékű szerepeltetésük olyan érzést kelt, mintha mi nézők is átlépnék egy másik valóságba, ahol a festmények alakjai nem az örökkévalóságig kimerevített figurák, hanem ugyanolyan elevenek, mint bármelyik szereplő: motivációjuk van, dolguk a világban. A főbb karakterek, és a sok különböző arc is, ami akár csak pár pillanat erejéig jelenik meg a vásznon, mintha egy Picasso-festményből léptek volna elő: jellemrajzuk ott van az arcukon, sok esetben az szokásosnál több szemmel, orral, szájjal, füllel, vagy egyenesen több arccal rendelkeznek, amelyen ezek az érzékszervek gyakran nem is a megfelelő helyen ülnek. Nem csak az álmában Dr. Brandtra támadó festményalakokkal találkozunk közöttük, hanem a háttérben mozgó alakokban és tárgyakban, statisztaszerepben is ráismerhetünk a művészetre.  Amikor arra van szükség, beleolvadnak a háttérbe egy teljesen átlagos paradicsomleves-konzervként a konyhaszekrényben, vagy vacsorázó párként jelentenek félretaszítandó akadályt Miminek, aki a nyomozó elől menekül. Máskor pedig megteremtik azt a mesei környezetet békés piknikezőként, amibe a következő jelenet átúszik.

Csak ajánlani tudom ezt a filmet, annak ellenére is, hogy egyes részei talán elvontabbak, egyes karakterei felszínesebbek, mint lehetnének, és teljesen biztos, hogy egyszeri megnézés után az utalásoknak csak a töredékét fogjuk észrevenni, vagy akár megfejteni. Mégsem véletlenül jelennek meg róla elismerő kritikák a nemzetközi és hazai sajtóban, és nem kizárt az sem, hogy bekerül a 2019-es évi animációs film Oscar jelöltjei közé. Én mindenképpen szorítani fogok érte, mert ha idén egy animációs film megérdemli – tudom, hogy ott van még a Kutyák szigete is, de mégis – akkor az a Ruben Brandt.

8 /10 tolvajraptor

Ruben Brandt, a gyűjtő

Ruben Brandt, Collector

animációs
Játékidő: 96 perc
Premier: 2018. november 15.
Rendező: Milorad Krstic