Könyv

Kínai álom a forradalom árnyékában

Nagy Judit Áfonya
Nagy Judit Áfonya

2018. 11. 22. 08:00

Óriási várakozás övezte Kim Stanley Robinson legújabb regényét itthon és külföldön egyaránt. Kétség sem fér hozzá, hogy ő a kortárs sci-fi egyik vezéralakja, így az elvárások igen magasak vele szemben. Most viszont tegyük félre a közhelyeket, és beszélgessünk el a Vörös Holdról nyíltan és őszintén.
Korábban a témában:

A Hold, ez a 3476 km-es átmérőjű égitest, úgy kísérte végig az emberiség írott történelmét, mint egy szellemarc. Aztán elérkezett a tudományos fantasztikum kora, és elkezdtük felfedezni az égitestet, mindenféle utazásokat tettünk felé, előbb csak képzeletben, majd a valóságban is (bár ezt néhányan a mai napig tagadják). Most, hogy már tudjuk, mi is a Hold valójában, és hogy képesek vagyunk elérni, vajon messzebbre jutottunk? Nem, egyáltalán nem. Hiszen a modern mesék már nem istennőkről szólnak, hanem képzelt kalandokról, többnyire gyarmatosítás és kizsákmányolás témakörében.

1966-ban egy Heinlein nevű ifjúsági író A Hold börtönében c. regényében szövevényes nagyvárost vizionált a felszínre és a felszín alá, szerveződő forradalmat a holdlakók mellé, különös társadalmi szokásokat és új filozófiai vonulatokat. De benépesítették már a Holdat brazilok, óceániaiak, ausztrálok is a tavalyi Ian McDonald-féle Lunában. Persze bizonyára van egy tucatnyi lefordítatlan szovjet regény is a szocialista éra utolsó néhány évtizedéből, amelyekben dicső szovjet/orosz gyarmatokról ábrándoznak az író elvtársak. Végül most megérkeznek a kínaiak is, ráadásul egy amerikai író tollából. Érdekes, nemigaz?

Annyira nem. Kim Stanley Robinson az a zseniális elme, akinek nem számít, hogy a következő regénye témája kapcsán a klímaváltozást, a marsi felszínt és geológiát vagy éppen a gazdasági mutatókat és lehetséges variánsokat kell tanulmányoznia, boldogan beleveti magát mindenbe. Alternatív történelem? Nem számít. Többgenerációs űrhajó? Ide vele! Robinson mestere a szakmájának, viszont alapossága a legnagyobb erőssége és gyengesége is egyben. A Vörös Hold éppen ebbe a csapdába esik bele, és legalább a regény feléig biztos is voltam benne, hogy képtelen lesz ebből kimászni.A történet szerint cirka 30 év múlva Kína és az Egyesült Államok afféle gazdasági adok-kapok viszonyban áll egymással. A G2-nek is nevezett nagyhatalmi rendszer a termelő és a fogyasztó viszonyára épült fel, tehát ebben a jövőben Kína és az Egyesült Államok olyan, mint a “sziámi ikrek”. Míg az USA továbbra is a fogyasztói társadalom iskolapéldája, Kína átmegy fejlesztő és termelő üzemmódba. Néhány évtized alatt fontos környezetjavítási, és -megóvási projekteket visznek véghez: kitisztul Peking szmogos levegője, virágzik a gazdaság. Kínának annyi többletpénze, tartaléka keletkezik, hogy rohamtempóban fejleszt és építkezik a Holdon. Még a könyv egyik amerikai szereplője, John Semple ügynök is beismeri, hogy képtelenek ezzel a tempóval lépést tartani, ezért inkább az Egyesült Államok lemond arról, hogy versenynek tekintse a Hold kolonizációját. A “kínai álom” megvalósulni látszik, de erről később. Az alapkonfliktust az adja, hogy egy rendkívül sótlan, már-már autista jellemvonásokkal teleaggatott amerikai kvantumtávközlési szakember, Fred Fredericks gyilkossági ügybe keveredik, majd eltűnik a Hold felszínén.

Az első száz oldalon igazán élvezni lehet Robinson különös világát, amelyben harmonikusan, a sokat emlegetett „fengsuj”-nak megfelelően elegyedik a tudomány, az akció, a filozófia. Ta Su, a kínai költő és tévés személyiség monológjai kifejezetten sokat adnak hozzá egy lehetséges holdbéli életérzéshez, a költészet bevonása pedig jótékony hatással van a néhol szárazabb leírásokra, a holdi táj monokromitásának ellensúlyozására.Azonban ez a nyelvi idill nem tart sokáig. A történet már épp kibontakozóban lenne, amikor Robinson úgy dönt, hazaküldi szereplőit a Földre, a nyakukba aggat egy terhes kínai hercegnőt, és politikai thrillert formál az addigi csodás sci-fijéből.A csodás világot bő százoldalnyi tömény unalom követte. Gyönyörűen kibontakozhatott volna a Hold rejtett arca, a titkos frakciók, a forradalmi törekvések, a helyi kínai-amerikai viszony. Függőben maradt egy gyilkossági nyomozás, arról nem  is szólva, hogy a hirtelen képbe került várandós karakter állapotának előzményei is jobban érdekeltek volna, mint az elkövetkező százoldalnyi menekülés.

Robinson szánt szándékkal megfelezi a regényét, elszakít minket a Holdtól, és beleerőszakolja a fejünkbe egy készülődő kínai forradalom minden offline szervezési módszertanát. Csan Csi, a pénzügyminiszter lánya, a legújabb jómódú generáció hercegnőcskéje Mao elnökről, Teng Hsziao-pingről mesél nekünk. Ezáltal mindent megtudhatunk a tőkéről és a kizsákmányolásról, mintha csak felütöttünk volna valahol egy Marx kötetet. Aztán eljön a menekülés ideje a kontrollokrácia elől: a Nagy Szem nevű kormányzati megfigyelőrendszer, és a Kis Szem, a titkos MI árnyéka, úgy borulnak rá a szereplőkre, mint Hongkong öblére a felhőkarcolók. Oldalak tucatjai telnek el azzal, hogy értelmetlen menekülést folytat egy kínai lány és egy amerikai fiú szó szerint hegyeken, vizeken át, hogy aztán… újra a Holdon találja magát.

Ez volt az a pont, ahol elhittem a regénynek, hogy nem csak tévedés volt a címválasztás és a borítóra helyezett taikonauta. Hogy ez a rettenetesen túlírt, feleslegesnek tűnő intermezzo nem írói mellébeszélés volt, hanem információs háttér mindahhoz, ami a könyv utolsó harmadában az olvasóra vár. Mert a csungkuo meng, vagyis a kínai álom nem a Földön fog megvalósulni, hanem a magánvállalkozók által pénzelt és kiépített titkos kínai bázisokon, amelyeket a milliárd éves lávajáratokba felhúzott ökovárosok képviselnek. A technológiai szakzsargon és a filozófiai támpontok összeszövése pedig kapaszkodót nyújt a történethez, és ha eleinte úgy is tűnik, hogy nem jutunk el a felvezetéstől a megoldásig, csak legyünk türelemmel. A regény harmadik fele olyan szinten tobzódik az ötletekben, hogy leesik az állunk.

Azt kell mondanom, hogy minden töredezettségével és időnként túlírt jeleneteivel együtt is ez a Robinson még mindig az a Robinson, aki megalkotta a Vörös Mars-trilógiát, és elvitt egy többgenerációs űrhajót az Aurora nevű holdhoz azért, hogy aztán meggondolja magát és visszahozza. A minta tulajdonképpen itt is megjelenik, de a lényeg éppen emiatt nem csupán az, mivé válhatna egy gyarmatosított terület, hanem maga az utazás alatt (konkrét és átvitt értelemben is) megtörtént változás.

Kim Stanley Robinson: Vörös Hold
Eredeti cím: Red Moon
Fordító: Farkas Veronika
Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 414
Értékelés: 7/10 raptor

vissza a címlapra

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.