Úgy tűnik, a Vadkelet nem fiatal lánykáknak való vidék

Egy, a legendák ködébe vesző kataklizma után az emberiség új civilizációt épített az előző romjain. Az egykori Oroszország területén egy arisztokraták uralta királyság jött létre, amit azonban idővel véres forradalom söpört el. A felkelés alatt mészárolták le a Nakamura-család tagjait is, köztük történetünk főhősének, Vajknak a barátnőjét. A fiatalember évekig próbálta túltenni magát a dolgon, ám a múltja nem hagyja nyugodni, így végül úgy dönt, hogy felkutatja a zsoldost, aki a kedvese haláláért felelős. A férfi nyomában járva találkozik össze egy Yukó nevű fiatal lánnyal, aki mint hírhedt törvényen kívüli járja a vidéket, és történetesen ugyanazt a zsoldosvezért üldözi, akit főhősünk. Így aztán összefognak a közös ellenséggel szemben.

A regényen igen erősen érződik, hogy alapvetően az animék ihlették.

Ahogyan sok japán animációs sorozat nézésekor, úgy az Eastern olvasása közben is, rendesen átértékeljük a főbb szereplőket, miközben egyre többet tudunk meg a múltjukról. Szintén a japán hatást tükrözi, hogy a karakterek közötti viszony nem az, amit elsőre gondolnánk. De talán leginkább a két főhős közötti párbeszédekről juthat eszébe az olvasónak, hogy ezeket mintha csak egy animéből vagy mangából emelték volna át. Világépítés terén is ezeket követi Kay, amikor a fiktív univerzumából csak annyit mutat be, amennyi feltétlenül szükséges, hogy megértsük a működését, de komolyabban nem folyik bele a részletekbe.

Persze a japán behatás olyasmi, amit igazán az anime-fanok értékelnek, ezért természetesen a legfőbb kérdés a könyvvel kapcsolatban, hogy érdekes lehet-e azok számára is, akik nem a távol-keleti popkultúra rajongóiként veszik a kezükbe. A válasz pedig az, hogy aki egy szövevényes történetre kíváncsi, annak mindenképp, ám aki jobban szereti a plasztikus karaktereket és a jellemfejlődésüket követni, annak már kevésbé.

Az Eastern főszereplői nagyon egysíkú figurák, és kettejük viszonya alapvetően kimerül az egymásnak való szarkasztikus beszólogatásban; a múltjukról elcsepegtetett információkból ellenben egy nagyon izgalmas és összetett történet rajzolódik ki.

Nemcsak jól átgondolt, és részletesen kidolgozott a sztori, de a visszafejtését is nagyon ügyesen oldotta meg a szerző. Időnként beékelődik egy-egy régebben játszódó fejezet a szövegbe, míg máskor a szereplők emlékeznek vissza a belső monológjaikban – így elég sok dolgot megtudunk a múltban történtekről, de úgy, hogy ezek a visszatekintések sosem akasztják meg hosszabban az elbeszélés menetét.

Bár a cselekmény szépen fel van építve, a végére elég zsúfolttá válik. Az író túl sokat akart markolni, sok mellékszálat elkezdett, de igazából egyiket sem bontakoztatta ki, mind elsikkad a központi eseménysor mellett. Ez pedig egy idő után zavaróvá válik, különösen azért, mert több titokzatos karakter is feltűnik, és rengeteg belebegtetett rejtély van, amelyek nem oldódnak meg a könyvben, így az olvasó nem is érti, hogy miért volt szükséges belekeverni ezeket a történetbe. Persze az már tudható, hogy lesz folytatás, de azért jó lett volna, ha egy-két dologra fény derül – már csak azért is, mert az Eastern esetében nem egy kerek egész történetről van szó, nincs igazi befejezése, egyszerűen egy ponton félbeszakad. Ha legalább valamire választ kapnánk a felmerülő kérdések közül, az ellensúlyozni tudná a lezárás hiányát.

A hibái ellenére egy érdekes és szórakoztató könyv az Eastern. Posztapokaliptikus westernként tökéletesen működik is, ám Young Adult regényként nem állja meg a helyét.

Nem tudom, hogy az író ötlete volt-e YA-ként aposztrofálni a kötetet, vagy a kiadó erőltette a dolgot, mindenesetre ez nem egy szerencsés döntés. A történetben ugyanis a fiatal felnőttek korosztályát Yuko képviseli, azonban nem az ő szemszöge a domináns a regényben. Egy YA-sztorinak arról kellene szólni, hogyan nő fel, illetve válik önállóvá egy kamasz, az Easternben viszont Yuko (aki pedig elvileg egy hírhedt bűnöző) folyamatosan ész nélkül rohan a veszélybe, egyik meredek helyzetből a másikig tántorog, és minden alkalommal a felnőttek segítségével keveredik ki a slamasztikából, a fejlődésnek, komolyodásnak pedig a legkisebb jelét sem mutatja. Vajk pedig nem egyszerűen egy védelmezendő fiatalként kezeli Yukót, de mint nő is csak annyiban foglalkoztatja őt a másik, amennyiben bámulni lehet a szépségét. Hogyha nem YA-ként akarnák eladni a könyvet, akkor csak a szexizmusa lenne zavaró – már persze annak, akit az ilyesmi irritál – így viszont az egész sztori problémás, mert nagyon szerencsétlen az üzenet, amit a fiatal felnőttek felé közvetít.

Amellett tehát, hogy a folytatásban rengeteg dolgot kell majd megmagyarázni, és sok szálat elvarrni, a szerző legfontosabb feladata lesz igazságot tenni Yuko karakterével. A lánynak fel kell nőnie, és igazi YA-hőssé válnia.