Karácsony. Az év legszebb időszaka. A mennyei fényekben pompázó karácsonyfa alatt pár meghitt órára végre újra egyesül a család. Remélhetőleg az ünnepi asztal fölött sikerül a kínos témákat is elkerülni („Mikor lesz már unoka?” „Miért nem hívsz többször?” „Mi az, hogy AZOKRA szavaztál”?). Mindenki degeszre tömi magát, örül a harmincnegyedik zokni és nyakkendő ajándéknak, majd egy kis társasjáték, esetleg félkómás Reszkessetek betörők bámulás után mindenki nyugovóra tér, hogy másnap a könnyes búcsút követően hazamenjen. Ezt az ünnepet is túléltük. Na, de mi van, ha az éjszaka valami hermetikusan lezárja a házat? Ha egy ismeretlen erő elvágja a családot a külvilágtól? És ha ennyi nem lenne elég, akkor tetézzük azzal, hogy mi van, ha ez az egész épp egy olyan családdal történik, amelynek tagjai egy normális karácsonyt sem képesek úgy eltölteni, hogy ne essenek egymás torkának? Ezzel a szituációval veszi kezdetét az idei év nyugtalanító sci-fi/horror-meglepetése, az Await Further Instructions.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Johnny Kevorkian második filmje, az Await Further Instructions az idei év egyik legkellemesebb és egyben legnyomasztóbb karácsonyi meglepetése. Minimalista, kissé kiforratlan, de nagyon feszült, tematikailag sokszínű és meglepő zárthelyszínes horror, ami olyan nyomasztó irányt vesz, hogy az talán még a Black Mirror készítőinek is sok lenne. Egy roppant kellemetlen hangulatú szenteste után az erősen diszfunkciós Milgram család karácsony napján arra ébred, hogy egy rejtélyes fekete anyag vette körbe a házat. Csak egyetlen kapcsolatuk marad a külvilággal, a televízió, amelyen a következő üzenet olvasható: „Maradjanak nyugton és várják a további utasításokat!”. Mivel tipikusan olyan filmről van szó, amelyről jobb minél kevesebbet tudni, így a történetről ennél többet nem is árulnék el.
Az Await Further Instructions kiváló példája annak, hogy független filmesként, minimális költségvetésből miként lehet izgalmas és emlékezetes műfaji filmet készíteni. Az egész mű egy viszonylag egyszerű, de hatásos koncepcióra épül, amelyből a remek színészek és az ügyes rendezés (illetve operatőri munka) segítségével sikerült szinte a maximumot kihozni. Ahogyan az a szinopszisból is érezhető, egy egyhelyszínes, kevés szereplőt mozgató, kvázi kamaradarabról van szó, ám mivel az alkotók tisztában voltak a lehetőségeikkel, egyáltalán nem érződik olcsónak. Sőt, a film atmoszférája meglepően erős. Az, hogy az elzárt lakást szinte kizárólag a karácsonyi fények világítják meg, egy nagyon sajátos kétarcú hangulatot kölcsönöz a filmnek. Hiszen a zöld-kék- piros-arany égősorok fényéről egyfelől azonnal az ünnepre asszociálunk, ám az így teremtett félhomályos lakás meglehetősen rideg, és magában hordozz valami megfoghatatlanul nyugtalanítót.
HIRDETÉS
Ha pedig egy szóval kéne jellemeznem Kevorkian filmjét, akkor az a nyugtalanító lenne. Ahogy a TV-n keresztül érkező, egyre különösebb és érthetetlenebb parancsoknak hála fokozatosan hullik szét a család amúgy is ingatag békéje. És itt kell beszélnünk a film a két sarkalatos pontjáról. (Bár a cselekményből továbbra sem fedek fel semmit, egyeseknek minimálisan spoileres lehet az elkövetkező bekezdés)
Ugyanis, ha megnézzük a film internetes értékeléseit, akkor rögtön látjuk, hogy az Await Further Instructions egy megosztó mű, ennek pedig, ahogy látom, két oka van. Az első, ahogyan arra már többször utaltam, a film tele van gyarló karakterekkel. A nagyapa (a zseniális David Bradley) erőszakos spártai módszerek híve volt, ennek következményében a családfő (Grant Masters félelmetes és félelmetesen jó) a hatalom és a szabályok megszálltja lett. Így elég távol áll a saját, jóval szabadabb szellemű fiától (Sam Gittins), aki három év után tér vissza újdonsült barátnőjével (Neerja Naik) a családi házba. Utóbbi indiai származása szintén problémát okoz, amikor a felmerül annak a lehetősége, hogy esetlegesen terrortámadás áldozatai lettek.
Talán kissé túlságosan ki lettek domborítva a karakterek negatív tulajdonságai, és, bár való igaz, hogy többségük pár tulajdonsággal leírható, ám a színészeknek köszönhetően mégis hús-vér figuráknak hatnak. Döntéseik pedig végig karakterhűek és konzisztensek. Az, hogy a karakterek többsége nem túl szerethető (hisz komplexusosak, gyarlóak, emberiek) sokaknak zavaró lehet, ám a film működik velük. Hisz remekül világít rá, hogy stresszhelyzet esetén milyen hamar veszi át az irányítást a sötét oldalunk. (Igaz, talán hatásosabb lenne a kontraszt, ha egy szerethetőbbnek tűnő családban történne mindez.)
A film másik megosztó vonása, hogy a lényeg nem azon van, hogy ki/mi zárta be a családot. Ugyan valamiféle magyarázatot kapunk erre a film lebilincselően nyomasztó fináléjában, ám aki konkrét, minden kérdésre kiterjedő választ akar, az bizony csalódni fog. A fenyegetés ugyanis csak katalizátora a cselekménynek és a film fő témáinak. Ugyan a TV kulcsszerepet játszik a történetben, és én is a technológia központú Black Mirror sorozathoz hasonlítottam a filmet, ám ez inkább hangulati hasonlóság. (A sikersorozat mellett leginkább a klasszikus angol sci-fiket idézi a film.) Persze a felszínen felfogható a TV (vagy más virtuális képernyők) kritikájaként, ám ez csak az egyik értelmezési felület. Az Await Further Instructions olyan társadalmi jelenségekkel foglalkozik, mint a hatalomba (legyen az állami vagy vallási) vetett kritikátlan hit problémája, illetve az erőszakos nevelési módszerek és a toxikus férfiasság pusztító következményei.
Gavin Williams forgatókönyvében nincsenek merőben újszerű gondolatok, a témáit és az üzeneteit tekintve pedig (főleg a lezárásában) lehetne világosabb, fókuszáltabb és talán kissé árnyaltabb is. Ám Kevorkian rendezésének, a remek színészgárdának, a folyamatosan eszkalálódó feszültségnek és a sajátos hangulatának köszönhetőn az Await Further Instructions a legérdekesebb „összezárt közösség felemészti magát?” témájú film A köd óta. Nem fog mindenkinek tetszeni, de csak ajánlani tudom azoknak, akik az ünnepi időszakban kíváncsiak egy olyan, egyedibb karácsonyi horrorra, amelynek ambíciói és tartalma messze túlmutat azon, hogy egy Mikulás-jelmezes elmeháborodott baltával lékeli a tinilányok koponyáját. Mindenesetre készítsetek be egy nagy tál szaloncukrot, hogy valami vidám inger is érjen a film másfél órája során.
