Mindannyiunknak vannak titkai. Ha nem is kifejezetten rejtegetnivalónk, de olyan dolgok, amiknek nem örülnénk, ha mások fülébe jutna. De mi történne, ha a szexvideónk körbejárna a suliban, a barátnőnk rájönne, hogy hány csajjal kavarunk a háta mögött, vagy kiderülne, milyen zavarba ejtő dolgok után keresgélünk a neten, ha magunk vagyunk? És mihez kezdenénk, ha ugyanezeket a dolgokat a világon mindenki megtudná rólunk?
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az Assasination Nation egy csendes amerikai kisvárosban, Salemben játszódik, ahol egy titokzatos hacker nyilvánosságra hozza a polgármester minden online tárolt személyes adatát. Ezek között olyan kompromittáló fotók is szerepelnek, melyek miatt a felháborodott lakosság azonnali lemondásra szólitja fel. Nem sokkal később a középiskola igazgatója esik áldozatul a szivárogtatásnak, ismét félreérthető képek kerülnek elő, a szülők pedig őrjöngve követelik a tanár fejét. A hacker nem áll le, következő lépésként a város több ezer lakósának adatait engedi szabadjára a nagyvilágban. A hangulat egyre feszültebb, egyre többen érzik megalázva magukat a nyilvánosságra került dolgok miatt, az emberek egymás ellen fordulnak. Végül Salem városán urrá lesz a totális anarchia.
Óriási meglepetés számomra ez a film, mert az előzetesek alapján egy véres akciókkal telepumpált vadulásra számítottam, némi fekete humorral fűszerezeve. Az író-rendező Sam Levinson az alapfelvetésből készíthetett volna egy szórakoztató, agyatlan exploitation mozit, amiben szexi, fiatal csajok harcolnak Salem városában a túlélésért. Levinsont viszont ennél sokkal jobban izgatja a felvetett téma, így filmjével egy nagyon is komoly társadalomkritikát fogalmaz meg a posztmodern nyilvánosság okozta dilemmáinkról, egyúttal szembesít a digitális kommunikáció okozta paranoiáinkkal. Ehhez hívta segítségül a nyolcvanas évek trash-mozijainak stílusjegyeit, és ez egyszerűen zseniális húzásnak bizonyult.
HIRDETÉS
A nagyon élénk színekkel operáló látványvilág, a szereplők viszonylag elnagyoltnak tűnő karakterrajzai és kihívó jelmezei, a messziről kikövetkeztethető történetvezetés mind az olcsó látványfilmektől kölcsönzött eszközök. Azonban van két fontos különbség, amivel az Assassination Nation felülemelkedik ezeken: egyrészt mindezt teljesen tudatosan és jól átgondolva használja fel ahhoz, hogy érzékeltesse velünk kegyetlenül nyers narratíváját. A film operatőre, Rév Marcell külön tapsot érdemel, amiért fényképezése iszonyat hatásos és feszült atmoszférába zárta az egész történetet és nem utolsó sorban összehozott egy olyan csúcsjelenetet, amit komolyan lélegzet visszafojtva tudunk végigizgulni. Másrészt az ilyen daraboktól eltérően egyáltalán nem az akcióra helyezi a hangsúlyt, sőt a film igen sokáig építkezik és az a kevés akciójelenet is abszolút következetesen épül bele a kibontakozó cselekménybe.
Mert a káoszba fulladó véres utcai harcokhoz képest sokkal izgalmasabb és megrázóbb az út, ami addig vezet. Levinson pedig mesterien vezet minket végig rajta.
A cselekmény egy teljesen átlagos közösségben veszi kezdetét, a középpontba helyezett középsuli tanulói is a tinik mindennapi problémáival küzdenek. A viszonylag tipikus vonásokkal felskiccelt karakterek nagyszerűen képezik le azt a fiatal generációt, ami a young wild and free életérzés mentén igyekszik kifejezni és megtalálni önmagát. A főszereplő Lily és három barátnőjének élete csak a szex és party körül forog, végtelen cinizmussal tekintenek mindenkire, akik nem illenek bele a saját, megkérdőjelezhetetlen igazságuk mentén körülhatárolt életfelfogásba, és akik a közösségbe való illeszkedés kedvéért maszk mögé rejtik önmagukat. Persze ahogy a hacker munkához lát és a dolgok eszkalálódnak szembe kell nézniük önmaguk hamisságával is.
Salem lakói először felháborodnak azokon a dolgokon, amik a szivárogtatás áldozatairól kiderülnek és nem egyeztethető össze normáikkal. Tehetetlenségükben az áldozatokat kezdik hibáztatni, majd folyamatosan válnak ők az elkövetőkké a tömeg szemében. Ahogy egyre több mocsok kerül felszínre egyre több emberről, lassan mindenki megalázva érzi magát és bosszúra szomjazik azok ellen, akik valójában az egész elszenvedői. Olyan személyek kezdenek magukra áldozatként tekinteni, akiket csak marginálisan érintenének az események, hogy aztán teljesen felfoghatatlan módon reagáljanak a számukra kezelhetetlen helyzetre. Végül a megtorlás pont azokat éri el, akik első körben elszenvedték az eseményeket. A történések morbid iróniája, hogy ha végiggondoljuk, rá kell jönnünk, senki nem követett el valós bűnt, egyszerűen csak olyan dolgok kerültek felszínre a magánéletükből, amit a nyilvánosság egyszerűen nem tudott kezelni. Pedig a felszín alatt mindenki hasonló titkokat rejtegetett.
A történet legerősebb aspektusa a rádöbbenés, hogy mennyire közel is áll a valósághoz.
Az Assassination Nation cinikus őszinteséggel, iszonyat hatásosan mesél a közösségek érzékenységéről, társadalmunk képmutatásáról. Nagyszerűen fogja meg azokat a pillanatokat, amikor a szereplők elkezdenek kifordulni önmagukból, olyan okokat felsorolva, amelyekkel bárki tudna azonosulni, mégsem érezzük indokoltnak a szélsőséges reakcióikat. Levinson nagyon jól érzi azt a felszínességet, ami az emberek hétköznapi kapcsolatainak többségét jellemzi, és azokat a töréspontokat, ahol rést lehet ütni rajtuk. Valójában a tehetetlenség érzése az, ami ilyen messzire sodorja az eseményeket, hisz mit tehetnénk, ha már mindenki meztelen valónkban látott minket. Marad az értelmetlen, de kielégítő bosszú azok ellen, akik a legkönnyebben elérhetőek számunkra.
A film kihívó stílusa és Lily folyamatos, gúnyos narrációja miatt egészen kellemetlen érzés kerülget minket a nézése közben, mert tudjuk, hogy mindannyiunknak megvan az az apró kis titka, amivel hasonló helyzetbe juthatunk és sorsunk a nyilvánosság kezébe kerül. Így végső soron a film üzenete nem az, hogy mindig vigyázzunk személyes adatainkra. Tanulsága inkább, hogy bármennyire megalázva és kiszolgáltatva érezzük is magunkat, mindig őrizzük meg emberségünket másokkal szemben, különben mi magunk pusztítjuk el társadalmunkat.
