Film

Nagyfater elszabadul – Liam Neeson 10 legjobb akciózása

Bő egy évtizednyi igazságosztás után a héten mozikba kerül a „Liam Neeson bosszút áll mindenkiért a világon” cinematic universe legújabb – és a közelmúltbéli kijelentései alapján talán az utolsó - darabja, a Dermesztő hajsza. Ennek kapcsán rangsoroltuk a „sorozat” előző részeit.
Korábban a témában:

Noha leghíresebb szerepe Oskar Schindler volt, Liam Neesontól már 2008 előtt sem álltak távol a hipermaszkulin, vagy éppen akciófilmes szerepek. Egyik első szerepe is egy tragikus anti-hős volt a Darkman-ben, de eljátszotta a skót Robin-Hoodot, vívott fénykardpárbajt az ördöggel, és nindzsa-terroristaként még a Denevérembert is kiképezte. Sőt, nem sokkal a lánya elrablása előtt, még Pierce Borsnant üldözte a nevadai hegyekben. Mégis, karrierjében a 2008-as Elrabolva minősült a vízválasztónak. A nem túl nagy költségvetésű – és a kritikusok által sem egyöntetűen dicsért – alkotás meglepően nagyot robbant, új löketet adott a klasszikus értelemben vett, old-school eszközökkel dolgozó városi akciófilmnek, miközben főhőséből megalkotta a modern kori Charles Bronsont. Bár sokan próbálták Neeson példáját követve akcióhősként újradefiniálni magukat, az elmúlt tizenegy évben ez igazán senki másnak nem sikerült.

Forrás: Zoom.hu

10. Elrabolva 2. és Elrabolva 3. – avagy Liam Neeson kontra epilepsziás rohamos néző

Mondanám, hogy az Elrabolva legnagyobb hibája, hogy folytatták, de sajnos ez nem igaz. Persze, láttunk már olyat, hogy egy remek akciófilmhez készült, alapvetően – az eredeti történetét nézve – fölösleges folytatás, közel olyan szórakoztató, mint az első rész. Sőt, a John Wick 2. esetében például a lényegi rész, azaz az akciók terén még fejlődni is sikerült, de Renny Harlin is ügyesen másolta a Die Hardot anno folytatásával. Az Elrabolva második és harmadik részét rendező Oliver Megatont viszont nem lehet ennyivel felmenteni. Noha a harmadik rész – a random szerb kocsmából szalajtott főgonoszával és fölöslegesen túlcsavart sztorijával – valamivel kínosabb mint elődje, a hibáik tulajdonképpen megegyeznek. Fölösleges drámai mellékszálakkal terhelt és túlságosan elnyújtott történetek, amelyeket az akciójelenetek is képtelenek megmenteni. Utóbbiak olyannyira szét vannak szabdalva, hogy gyakorlatilag követhetetlenek. Kellemesebb egy stroboszkópba bámulni, mint megpróbálni megfejteni a Megaton által rendezett verekedéseket. Olyan unalmas, stílustalan és technikailag is förtelmes alkotások ezek, hogy csak fél-fél helyezést érdemelnek, a lista 9. helyét pedig inkább megtartom egy ütközőzónának, ami elválasztja ezt a két audiovizuális bűntettet a következő 8+1 filmalkotástól.

Értékelés: Előbb rabolnám el Liam Neeson lányát, mint hogy újranézzem ezeket/10
Ez a promó videó legalább kicsit vicces lett:

8. Az ismeretlen férfi – Liam Neeson kontra a Total Recall forgatókönyve

Jaume Collet-Serra és Neeson első kollaborációja ugyan képtelen minimális újdonsággal, vagy legalább egy darab váratlan húzással szolgálni, de összességében egy teljesen korrekt amnéziás/összeesküvős thriller. Miután az Elrabolva-filmekben sikerrel bizonyította, hogy több, mint méltó örököse Bruce Willisnek (vagy Charles Bronsonnak), Liam Neeson ezúttal Harrison Ford, azaz a látszólag igazságtalanul megvádolt és üldözött ember szerepét vette öltötte magára. Neeson pedig kellően jó színész ahhoz, hogy annak ellenére legyen képes elhitetni velünk, csak fogalmatlanul sodródik az árral, hogy még tisztán él a fejünkben, ahogy egy idegen városban kutatja fel a lányát, vagy nemrég összetoborozta a Szupercsapatot. A forgatókönyv szinte egy az egyben másolja a Total Recall – Az Emlékmást, igaz annyi különbséggel, hogy a cselekményt a Marsról átrakta a sokkal unalmasabb Berlinbe. Serra feszes rendezésének és Neeson rutinjának köszönhetően a végeredmény egészen szórakoztató. Csak lehetőleg ne közvetlenül a fent említett Schwarzenegger-klasszikus vagy a Bourne-filmek után nézze meg az ember.

Értékelés: 6 amnéziás Liam Neeson a 10-ből.

7. Non-Stop – Liam Neeson kontra Hitchcock szelleme (a repülőn)Jaume Collet-Serra korunk egyik legjobb zsánerfilmes rendezője. Legalábbis az lehetne, ha egyszer kapna már egy igazán jó forgatókönyvet. Erre a legjobb példa a Liam Neesonnal közösen készített második filmjük. A Non-Stop egy már-már hitchcocki alapokból kiinduló, elképesztően feszes akció-thriller, amely – bár a nézőtől sokszor elég erősen igényli a suspension-of-disbelief használatát – egészen a legvégéig nagyszerűen használja ki a zárt helyszínben rejlő lehetőségeket. Neeson pedig annak ellenére remek az alkoholista légimarsall szerepében, hogy a forgatókönyvíróknak csak a legnagyobb sablonok jutottak eszébe karakteréről. Sajnos nemcsak a főhős, de a lezárás és a terroristák motivációja is éppen annyira kiábrándító, mint amilyen zavaró. Hála viszont a rutinos rendezésnek, a szokatlanul erős vizualitásnak és a karizmatikus főhősnek, a forgatókönyv legtöbb butasága már csak a stáblista alatt tűnik fel.

Értékelés: 6,5 a zuhanás súlytalanságában is precízen célzó Liam Neeson a 10-ből.

6. Éjszakai hajsza – Liam Neeson kontra Ed HarrisLiam Neeson és Ed Harris a két színészlegenda, akik szemtől szembe kerülnek ebben a roppant kellemes akció-thrillerben, ami kicsit olyan, mintha a Szemtől szemben eldugott kistestvére lenne. Ha pedig valakinek ennyi nem elég a szórakozáshoz, akkor nem is tudom, hogy miért kattintott a listára. Noha az egésznek van egy nagyon kicsi DVD-film érzete, az Éjszakai hajsza több mint korrekt, remek neon-noir. Igaz, a történet nem sokkal kreatívabb, mint a film címe, de az évek alatt a Neeson-akciófilmek specialistájává avanzsált Jaume Collet-Serra korábbi alkotásait sem a túlságosan eredeti és mély történetük miatt szerettük. Mondhatni nem markol nagyot, de amit vállal, szinte kifogástalanul teljesíti. Ráadásul ez esetben nem csak a feszültséget építi a tőle megszokott magabiztossággal, hanem a Non-Stoppal ellenben ezúttal a dráma is megfelelően működik. Stílusos, feszült, és Ed Harris is van benne, az pedig még sosem ártott egyetlen egy filmnek sem.

Értékelés: 7 részeg Mikulás Liam Neeson a 10-ből.

5. The Commuter – Nincs kiszállás – Liam Neeson kontra gyilkosság a váci gyorson

A Jaume Collet-Serra-Liam Neeson páros “Repülők, vonatok, automobilok”-trilógiájának középső része tulajdonképpen a Non-Stop vonatra hangszerelt változata. Tulajdonképpen a két film dramaturgiája annyira megegyezik, hogy akár remake-nek is tekinthetnénk. Csakúgy, mint a repülős thriller esetében, Neesonnak itt is egy zárt járművön kell helytállnia, miközben valaki(k) a háttérből irányítják, és nagyon csúnya dologra akarják rávenni. Az ok, ami miatt mégis ennyire előre kerülhetett listánkon, hogy Serra minden filmjével kicsivel kiforrottabb rendezővé válik, ez pedig a The Commuter – Nincs kiszálláson is jól látszik. A cselekmény csavarosabb, az akciójelenetek látványosabbak, mellőzi az erőltetett/sablonos drámai szálat és a gaztevők motivációja is tisztább és érthetőbb. Persze az alapszituáció megint teljesen blőd, de olyan tempóval robog ez a vonat, hogy ezen útközben úgy sincs időnk gondolkodni. Remélem, elkészül a “trilógia” befejező darabja is, amiben Neeson játszhatna mondjuk egy ex-kommandós NASCAR-versenyzőt, akinek futam közben kell hatástalanítani a stadionba rejtett, a lánya macskájához kötött bombát.

Értékelés: 7 a vonat alján bliccelő Liam Neeson a 10-ből.

4. A szupercsapat – Liam Neeson kontra a bűn, amit nem követtek el

A szupercsapat az a film, amit a kisujjeltartó, kemény tollú, komoly kritikus legfeljebb a „buta, hangos” jelzőkkel illetne. Igazi aranybánya lehet a CinemaSins Youtube-csatorna szellemiségéhez hasonlóan cinikus logikátlanság-vadászoknak. Elképesztően elnagyolt a sztori minden egyes eleme, de figyelembe véve az alapanyagot, miért lepődünk meg ezen? A Szupercsapat az agyatlanul szórakoztató, akció-kaland sorozatok legszebb mintapéldánya volt, a film pedig épp azt nyújtja, amit a sorozat, csak egy XXI. századi blockbusterre áthangolva: egy irtó pörgős, önmagát sem teljesen komolyan vevő, vicces és akciódús (illetve ez esetben látványos) adrenalinfröccsöt.  Nem olyan kifinomult, mint egy Misson: Impossible-film – sajnos a fináléban nem csak túl sok a CGI, de mai szemmel elég elavult is -, de majdnem olyan szórakoztató. A Liam „Hannibal Smith” Neeson által vezetett Szupercsapat pedig épp olyan jó együtt, mint az eredeti. Már csak azért sem tudnám lejjebb rakni a listán, mert Neeson első megjelenése a színész karrierjének messze leglazább pillanata. Nem pusztán önfeledten lubickol a csapatvezető szerepében, de épp olyan jól – ha nem jobban – áll ez neki, mint a kiégett, alkoholista, mórozús ex-rendőr/kommandós/Jedi-lovag búsongó bosszúhadjárata.  Ez a film épp olyan igazságtalanul lett leértékelve, mint amilyen igazságtalanul ítélik el főhőseit.

Értékelés: 7,5 lazán szivarozó Liam Neeson a 10-ből.

3. Fehér pokol – Liam Neeson kontra Akela és bandája

Joe Carnahan és Liam Neeson második kollaborációja első ránézésre meglehetősen kilóg az összeállításból. De a klasszikus értelemben véve nem is akció-, hanem túlélő-thrillerrel ötvözött kalandfilm nem csak azért került fel a listára, mert nélküle nem lenne ki a tíz film, hanem mert az egyik legjobb dolog, amihez Neesonnak köze volt az elmúlt években. Fogcsikorgatóan feszült, ember kontra természet történet, amely nem pusztán izgalmas, de az összes próbálkozás közül talán itt sikerült a legjobban kihasználni Neeson drámai oldalát is.

Értékelés: 8 farkasokkal táncoló Liam Neeson a 10-ből. 

2. Elrabolva – Liam Neeson kontra albán emberrablók, párizsi rendőrök és bárki más, aki az útjába kerül

Mikor 2008-ban épp minden a szuperhősökről szólt – megjelent A sötét lovag, Vasember vezetésével pedig elindult az MCU – Luc Besson producer az ellenkező irányt választotta. A Bourne-filmek alapjait felhasználva felélesztett egy olyan zsánert, amit legutóbb a korai Bruce Willis (és a kései Charles Bronson) filmjeiben láttunk: az apuka-akciófilmet. A tucatnyi emberrabló holttestén át vezető történet ugyanis ugyanarról mesél, mint a Die Hard: a szorongó férfi küzdelméről, hogy újra ő legyen a család feje. Pierre Morel azonban olyan nagyszerű tempóban, szikár eleganciával, a vágás csalásai ellenére is remek akciókkal dúsítva rendezte meg ezt a sokszor látott balladát, hogy a végeredmény nem csak kiemelkedő siker- és kultfilm lett, de az azóta is fel-felbukkanó old-school (“öreg színészes”) akciófilmek standardjává vált.

Értékelés: 8,5 különleges képeségekkel bíró Liam Neeson, aki megtalál, és megöl a 10-ből

1. Sírok között – Liam Neeson kontra New York legundorítóbb mocska

Lehet úgy tűnik, hogy kissé túlértékelem Scott Frank filmjét, hiszen a listán szereplő művek közül nem ez a leglátványosabb (A szupercsapat), legkeményebb (Fehér pokol), legnagyobb hatással bíró (Elrabolva) vagy legviccesebb (A szupercsapat megint) és tulajdonképpen akcióból sincs túl sok benne. Mindössze annyit tud, hogy Liam Neeson a legjobb formáját hozza ebben a szikár, feszült, okos krimi-thrillerben, amelynek egyetlen hibája, hogy TV helyett mozis premiert kapott. Ezt nem arra értem, hogy a Sírok között olcsó lenne, csak éppen egy olyan műfaj képviselője, ami manapság alig-alig rúghat labdába a mozivásznon. Liam Neeson mintha csak arra született volna, hogy viharkabátban, melankolikus zongora zene kíséretére járja New York mocskos utcáit. Ami igazán nagy hiányérzetet okoz vele kapcsolatban, hogy nem készült folytatás – pedig az itt végigvett filmek közül éppen ez igényelné a legjobban. Már csak azért is, mert Lawrence Block eddig összesen 17 könyvet írt az (ex)alkoholista, exrendőr magánnyomozó, Matthew Scudder kalandjairól. Ha ez a Netflixre/HBO-ra készül, akkor ma már egy sokévados kultsorozat lenne, így pedig csak az elmúlt évek leginkább indokolatlanul kevés figyelmet kapott krimi-thrillere.

Értékelés: 8,5 cinikus nyomozó Liam Neeson 10-ből

+1 Nyughatatlan özvegyek

Igaz Neeson nem főszereplő, nincs is sokat jelen a filmben, ám tekintve, hogy karrierjéhez képest kifejezetten atipikus szerepben tűnik fel, mégis kénytelen vagyok megemlíteni. Persze a Nyughatatlan özvegyek nem pusztán azért érdekes, mert Neeson most épp a törvény másik oldalán keménykedik, hanem azért is, mert Steve McQueennek fantasztikusan sikerült a klasszikus heistfilmes elemek közé valódi és sokrétű drámát írnia. Hála neki, a gondosan kimunkált karaktereknek és a fantasztikus szereplőgárdának, a Nyughatatlan özvegyek minden bizonnyal a legjobb film ebben az összeállításban. És bár valódi szükség nincs rá, valljuk be, hogy nagyon szívesen megnéznénk egy spin-off filmet a Neeson által játszott rablóvezér anti-szupercsapatáról.

Értékelés: 8,5 nagyon komoly párterápiára szoruló Liam Neeson a 10-ből.

Mi folyik itt Rénszarvas-hegyen?

Karin Tidbeck novellái a valóságot és a természetfelettit elválasztó vékony határról mesélnek. Rénszarvas-hegy könyvkritika

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.