Képregény

Csak az alkohol enyhíti Hellboy bánatát, miközben káoszba süllyed a világ

A Vad Virágok Könyvműhely a tavaszi képregénybörzére időzítve, egyszerre jelentette meg Mike Mignola korszakformáló képregénysorozata, a Hellboy soron következő két kötetét, az ötödik, Szólít a sötétség, valamint a hatodik, A nagy vadászat című fejezeteket. Nagy élmény látni, hogy a reszelt szarvú, nyers stílusú főhős a számos korábbi megpróbáltatás után is eltökélten száll szembe a világban rejtőzködő gonosszal, ám belső démonjai és előre megírt sorsa miatt még egy pohár whiskyt sem tud nyugodtan meginni.
Korábban a témában:

Nagyon szeretem a mitológiák és mondák alapján dolgozó fantasy történeteket, hiszen ezeket a kreatív meséket olvasva sosem lehet előre tudni, hogy az alkotók milyen módon értelmezik ujjá az évszázadok óta közszájon forgó fantázialényeket, szörnyeket és istenalakokat. Különösen izgalmasak azok a sztorik, amelyek a történelmi eposzok és vallások szereplőit saját agyszüleményeikkel vegyítik. Ezzel saját mitológiákat való világunk színfalain túl működő, ám az emberiség mindennapjaira nagy hatást gyakorló, fantasztikus és félelmetes világokat hoznak létre.

Mike Mignola Hellboy-történetfolyama az ilyen típusú elbeszélésmód egyik fontos iskolapéldája.

Tudatalattink legsötétebb fejezetei
A Hellboyban nemcsak olvasni, érteni is kell, amit látunk.

Módszeresen, kötetről kötetre épül fel Hellboy pokoli jelenésekkel és rémségekkel tarkított mitológiája. Mutáns gorillák, sátánista mágusok, homunculusok és mélytengeri szörnyetegek után az ötödik és hatodik kötetben közelebbről megismerhetjük a Hellboy világában élő és ármánykodó boszorkányokat és óriásokat. Emellett rálátásunk nyílik arra is, hogy Mignola miként értelmezi a szláv hitvilág nagy hatalommal bíró mágikus alakjait és az orosz mondavilág komor karaktereit. Kiválóan építi be ezeket a szálakat a történetvezetés fősodrába, ezzel létrehozva egy olyan, az emberiség számára láthatatlan, ám az egész bolygó sorsát pengeélre taszító világot, amelyben a rémmesék lényei egymással szoros ok-okozati kapcsolatban élnek.

A Szólít a sötétség első oldalain Hellboy épp csak kezdené kipihenni az előző kötet vad tengeri megpróbáltatásait, ám csupán néhány percig élvezheti a nyugalmat. Egyik panelről a másikra egy félelmetes boszorkányszertartás kellős közepén találja magát, hamarosan pedig ismét a megátalkodott vasorrú bábával, Baba Jagával kerül szembe, aki a haláltalan Koshchei-t küldi hősünk ellen. A meghalni képtelen orosz gyilkos azonban csak a jéghegy csúcsa, hiszen A nagy vadászatban óriások egész hada támad Hellboyra, miközben a disznótestbe zárt Gruagach kiszabadítja börtönéből a Vérkirálynőt, akinek nevét még a leggonoszabb démonok is csak rettegve merik kiejteni.

Mignola sokat vállal, mikor ilyen sok karaktert mozgat meg mindössze két kötetben, ám a befektetett kockázat maradéktalanul kifizetődik.

A siker legfőbb oka a szerző által szisztematikusan kidolgozott alá-fölérendeltségi viszony. A legalacsonyabb szinten a boszorkányokat és az óriásokat helyezi el. Míg előbbiek csak az előre megírt próféciák áradatában sodródnak, és hamar átadják a teret az elszánt Baba Jagának, addig az óriások azért vannak jelen, hogy véráldozatukkal bemutassák, milyen Hellboy, amikor igazán bevadul, és előtör legsötétebb, ördögi énje.

A második szinten a legfőbb ellenségek csatlósai állnak: a haláltalan Koshchei, akinek lelkét elkobozták, és egy kecskébe rejtették, így nem képes meghalni, valamint a disznóképű Gruagach, aki csak arra vágyik, hogy visszakapja egykor daliás küllemét. Ők ketten különleges figurák, hiszen bár a címszereplő vesztét akarják, motivációjuk esendőségből és sorstragédiáikból ered, így meglepően emberközelinek érezhetjük őket. A démoni tápláléklánc csúcsán Mignola mitológiájának eleddig legveszedelmesebb lényei, a Baba Jaga és a Vérkirálynő trónolnak. A Szólít a sötétség a vasorrú bába és Hellboy nagyívű, régóta érő összecsapását mutatja be, majd ahogy haladunk A nagy vadászat katarzisa felé, Mignola egyre erőteljesebb jelenetekkel vezeti be a Vérkirálynőt, aki a jelek szerint hírből sem ismeri az irgalmat.

Hellboy átmeneti szövetségesekkel kiegészülve, de leginkább magányosan kénytelen szembeszállni a misztikum sötét oldalával.

A címszereplő karaktere alaposan átalakul ebben a két kötetben, bár a folyamat már a Különös helyek című előző részben megkezdődött. Paranormális ügyeket vizsgáló ügynökből mágikus események kalandorává és saját végzete kutatójává válik. Hellboyt az új fejezetekben enyhén alkoholizmusba hajló, a szomorúság okán még a korábbiaknál is cinikusabb hangulatban láthatjuk. Ráadásul Mignola főhőse lelki vívódásainak bemutatásához remekül használja fel a főhős múltjából előkerülő régi barátokat, ismerősöket. Hellboy betér hozzájuk, vigaszt keres náluk, és kiönti nekik a szívét, miközben folyik az ital és zajlik a kártyaparti. Ám még a látszólagos jó hangulat sem gátolhatja meg a tragikus titkokat abban, hogy előtörjenek a homályból. A címszereplő így nehezen tudja eldönteni, hogy mi álom, és mi valóság. Ez a kétely – amely a legerőteljesebben az Anyajegy címet viselő rövid történetben van jelen – tökéletesen érzékelteti azt a sötét bizonytalanságot, amely egyre jobban eluralkodik a főhős lelkén, a Vérkirálynő feltámadását követően pedig az egész világon.

A mélyenszántó gondolatok és filozofikus karakterábrázolások dacára mindkét kötet igencsak akciódús.

Mike Mignola kreatív agyszüleménye és a rajzoló Duncan Fegredo nagyszabású, monumentális harcjelenetei remekül megférnek és kiegészítik egymást a közös oldalakon. Hellboy karaktere akciózás közben is fejlődik. Erre a legékesebb példa az óriások lemészárlását bemutató, látványos és többször visszatérő jelenet, amelyben Hellboy ráébred arra, hogy milyen hatalmas sötétség is lakozik mélyen a személyiségében. A képregények vizualitása szempontjából a színezés sem elhanyagolható, ugyanis Dave Stewart remek érzékkel lelt rá az egyes jelenettípusokhoz legjobban illeszkedő tónusokra. A Baba Jaga aljas atmoszféráját éjfekete árnyalatokkal érzékelteti, miközben a véres összecsapásokat az indulat vörösével és a lángoló harag sárgájával színesíti, majd ahogy ébredezik a Vérkirálynő, úgy festi az eget egyre inkább baljós érzetet keltő narancssárgára.

Habár a Szólít a sötétség és A nagy vadászat egyaránt vaskos kötetek, az utolsó oldal után sem érezzük azt, hogy elég lett volna Hellboy egyre sokrétűbbé váló kalandjaiból. Nyárig még várni kell a folytatásra, ám addig legalább lesz idő újra végignézni az eddigi eseményeket, amelyek ármánnyal, apokaliptikus próféciákkal és fekete zugok kegyetlen szörnyeivel vannak teli. Gonosz lényekkel, akikkel csupán egyvalaki száll szembe: egy ördögforma, ám érző lelkű izompacsirta, aki becsületesebb még a legnagyobb hősöknél is, ám mégis arra van ítéle, hogy folyamatosan rettegjen, mert ártó hangok szüntelen azt suttogják a fülébe, hogy nemsokára ő lesz minden rosszak legrosszabbika.

Mike Mignola és Duncan Fegredo – Hellboy 5-6. (Szólít a sötétség, A nagy vadászat)
Kiadó: Vad Virágok Könyvműhely
Kiadás éve: 2019
Értékelés: 8/10 raptor

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.