Könyv

Egy fiú élete sem mentes a csodáktól és a kínoktól

A Fumax Kiadó egymás után jelenteti meg a szebbnél szebb díszkiadású képregényeket, ám eközben sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ők a fantasy regények hazai rajongóinak egyik fő ellátói is. 2019-et egyből jól meg is tolták egy többszörösen díjnyertes mű, az Egy fiú élete kiadásával. Robert McCammon regénye eredetileg 1991-ben jelent meg, de a közel három évtized ostromát sérülések nélkül vészelte át. 
Korábban a témában:

Az Egy fiú élete főhőse Cory Mackenson, aki napjainkban már felnőtt férfi, ám gyermekkora legalább olyan kalandos, sőt valószínűleg még izgalmasabb volt, mint legtöbbünk fiatal évei. A főhős az 1960-as évek első felében, az alabamai Zephyr kisvárosában eltöltött korai kamasz éveire tekint vissza: azokra a vízválasztó eseményekre, amelyek sorát egy vérfagyasztó gyilkosság nyitja. Ezeken keresztül ismerte meg az élet esszenciális összetevőit: a barátságot, a szeretetet, a szabadságot, a korlátokat, a szegénységet, a gazdagságot, nem utolsósorban pedig az életet és a halált.

Kétségtelen, hogy a horror- és fantasyirodalom berkeiben Stephen King neve jut először eszünkbe, ha bűnös, titkokat rejtő kisvárosokban játszódó történeteket keresünk. Robert McCammonban azonban több mint méltó versenytársra lel a rémisztés mestere, hiszen az Alabama szívében meghúzódó, első pillantásra idilli Zephyr kis területe és alacsony lélekszáma dacára felfedezésre váró izgalmak egész sorát rejti magában. Cory Mackenson bő hatszáz oldalra rúgó kalandjait követve megtudjuk, hogy a városi fodrásznak, a zongoratanárnőnek, a gyengébbet bántalmazó, erőszakos gyerekeknek, az iparmágnás pucéran rohangáló, megtébolyodott fiának és mindenki másnak is akad értékes mesélni valója. Történetek és tanulságok, amelyekből egy fiú rengeteget tanulhat.

Az Egy fiú élete ma is kiemelten fontos fejlődésregény, jó adag misztikus tartalommal.

A szerző kézenfekvő megoldással varázsolja emberközelivé a főhőst: Cory Mackenson narrációjával meséli el az eseményeket, és habár idáig sok regény eljut, ennyire alaposan csak nagyon kevés író tud azonosulni főhősével. Ha eltekintünk néhány igazán elrugaszkodott részlettől, például a hátborzongató vérmágiától és a cirkuszban feltűnő dinoszaurusztól, gond nélkül elhihetjük, hogy a főhős valóban McCammon álnéven, hiszen a szerző zsigeri természetességgel mutatja be a legdrámaibb és a legszórakoztatóbb jeleneteket is.

Titka az, hogy nem csupán az események dokumentációszerű lefolyását írja le, emellett lélektani hátteret is ad minden egyes fejezetnek. A képregényekért és szörnyekért rajongó Cory egy kezdő tizenéves, a világról alkotott hiányos információit sejtésekkel, találgatásokkal tölti ki. Pont úgy, ahogy azt mind tettük fiatalon. Képzeletünk szabadjára engedésével értelmeztük a gyermeki agyunk számára még túl komplex világot. McCammon ezt a megközelítést használja fel ahhoz, hogy lenyűgöző metaforikus rendszert építsen fel, ezzel gyakorlatilag saját mitológiát teremtve a Cory szemén keresztül láttatott Zephyr számára.

A tomboló árvíz tengeri szörnyként, a nyári szünet kezdete szárnyakat növesztő gyerekekként, az időskori bölcsesség mágiaként, a részeg apa testrabló marslakóként, a gyász pedig zombifertőzés képében jelenik meg.

És ez a felsorolás csupán néhány remekül alkalmazott képet fed fel az író fantáziájának széles tárházából. Ám a szerző arra is odafigyel, hogy ne essen át a ló túloldalára. A legfontosabb tanulságokat így nem helyettesíti fantázialényekkel, mert fontos, hogy ezek a tartalmak mindenképpen, az összes olvasó számára lecsapódjanak. A Ku-Klux-Klan szektatagjait nem helyettesíti kísértetekkel, ahogy a gyilkosság sokkját sem próbálja valamilyen varázslatos áthallással enyhíteni. Ellensúlyként azonban belevegyít néhány olyan elemet az összképbe, amelyek egyértelműen metaforák, de nehezebben fejthetők meg, több gondolkodást igényelnek.

Mint ahogy egy fiú vagy egy lány, akármelyik gyermek felnövéstörténete is rendelkezik a maga megoldandó rejtvényeivel, varázslataival és gyomron vágó kudarcaival. Ez az a kor, az az időszak, amikor rá kell jönnünk arra, hogy ha bajban vagyunk, egyetlen szuperhős sem fog a segítségünkre sietni, a cowboyok már rég ellovagoltak a naplementében, eltávozott szeretteink pedig soha nem térnek vissza a nagy folyó túlsó partjáról. Ez az az életkor, amikor még metaforák uralják a napjainkat, ám szép fokozatosan átadják helyüket a valóságnak, a csodák és a kihívások egy egészen új nemzedékének. Robert McCammon erről a folyamatról írt több mint 600 oldalt fölösleges betű nélkül, teljes értékű élményt teremtve.

Robert McCammon: Egy fiú élete
Kiadó: Fumax Kiadó
Kiadás éve: 2019
Eredeti cím: Boy’s Life
Fordította: Kleinheincz Csilla
Oldalszám: 660 oldal
Értékelés: 8/10 raptor

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.