Könyv

A 30 éves regény, ami xenofóbiáról és társas kapcsolatokról tanít

A hazai könyvkiadók kezdik szépen betömni a fantasztikus irodalom magyar nyelvű idővonalán lévő lyukakat. Ilyen kiadások például Shirley Jackson, J. G. Ballard és Robert McCammon regényei, vagy a tavalyi GABO SFF által újra kiadott Asimov-féle Alapítvány-trilógia új fordítása. Ebbe a vonulatba illeszkedik Octavia E. Butler regénye, a Hajnal is,  melynek mondanivalója sokkal aktuálisabb ma, mint azt elsőre hinnénk.
Korábban a témában:

A Hajnal története a következőképp foglalható össze: a nukleáris háború után a Föld kevéske túlélőjét egy idegen faj, az oankálik kimentették szülőbolygójukról. A testüket mélyaltatásban megőrizve kivárták szépen, amíg elmúlik az atomháború-okozta környezeti ártalom, hogy aztán az emberiség régi-új tagjait visszahelyezhessék eredeti környezetébe. Ezen folyamat egyik emberi csoportvezetőjének szánják a történe főhősét, Lilith-et, akit hamar ki is neveznek az emberek és az oankálik közötti közvetítőnek. Ám minden kozmikus szívességnek ára van, és az emberiség nincs éppen alkupozícióban, ez pedig feszültségekhez vezet.

1987-es megjelenése miatt a regény eléggé magán hordozza a hidegháborús félelmeket, még akkor is, ha már a recsegő-ropogó szovjet rendszer bukásközeli állapotában született. Az atomháború víziója, a xenofóbia, az összeesküvés-elméletek gyártása virágzott a vasfüggöny felépülése és leomlása közötti évtizedekben, ezek pedig mind olyan félelmek, amelyeket Butler felismerhetően interpretált a szövegbe. A fegyverkezési versenybe végül belebukott emberiséget egy teljesen ismeretlen, idegen faj menti meg, ez pedig jogos félelemmel töltheti el az ébredező túlélőket. Hiszen aki gyógyítani képes a rákot, vagy évszázadokra elaltatni egy élőlényt, megtisztítani egy atomszennyezett bolygót, az egyértelműen komoly tényezője lesz a világégés utáni világnak. Vagyis a többlettudással rendelkező másik féltől való félelem továbböröklődik akkor is, ha már nincsenek államok, közigazgatás vagy politikai szövetség.

A történet során bonyolódó emberi játszmák pontosan azt mutatják meg kicsiben, amit a világpolitika nagyban, miközben fontos szociológiai és viselkedéstani konklúziókat vonhatunk le a szereplők mozgatásával megkomponált helyzetekből. Mintha a Hajnal fő története nem is az ember-idegen, hanem az ember és ember közötti viszony vizsgálata volna.

A regény felépítése külön méltatást érdemel, ugyanis gyönyörűen adagolja a szerző mind a cselekményt, mind pedig a szereplőket körülvevő világot. Egy jellegtelen, szürke szobából indít, ahol az ember és az oankáli faj egy-egy képviselője hosszú oldalakon keresztül ismerkedik egymás testével, világnézetével, gondolataival, majd innen nyitja ki fokozatosan a játékteret, és építi fel apránként az idegen űrhajó fedélzetén lévő oankáli-világot.

Mindeközben Butler figyel a csoportdinamikára és az arányokra is. A nemi szerepek felvázolásával és fejtegetésével valószínűleg darázsfészekbe is nyúlt a megjelenés idején, viszont nagyon érdekes mai szemmel nézve, ahogy bő 30 évvel korábban, minthogy világszerte közismert témává vált volna, már a harmadik nemről beszélt. Igaz, hogy nem az emberek esetében.

Elolvasva a Hajnalt csupán néhány hiányosságot érzek vele kapcsolatban, amely miatt maradt bennem egy kevéske elégedetlenség. Míg a fő kérdéseket egész fejezetek cselekményén keresztül vizsgálja, addig a kiegészítő információkkal fukarul bánik, és a főhős Lilith oankáli környezetben töltött idejének egy része rejtve marad előttünk, ahogy az egyéni felkészülés időszaka is. A Földre való visszatérés, a hazatelepítés feltételeivel együtt hosszas tanulási folyamatot igényel, ennek a képzeletbeli szamárlétrának marad ki teljes egészében egy foka, amire csupán szövegszerű visszautalások szintjén emlékeztet minket a szerző. Ez a fajta epizodikusság kissé sietteti a cselekményt, hogy több helyet kapjanak az emberi játszmák, illetve a természet megzabolázására tett erőfeszítések.

Számomra kielégítőbb lett volna az is, ha a fokozatosan megismert oankálik élőhelyének és kultúrájának információdömpingje se fogyott volna el a kötet végére, de Lilith személyiségének átalakulása is érdekes tanulságként szolgál: a kezdetben az oankálik látványától még rosszul lévő, tőlük viszolygó nő hogyan válik társsá az idegenek szzámára. A xenofóbia leküzdése pont az egyik olyan pszichológiai üzenet, amely aktuálisabb ma, mint bármikor az elmúlt 30 év során.

A Hajnal tehát egy fontos és éppen időben pótolt, társadalomelméleti kérdéseket is boncolgató alapmű, melyben a felvetett erkölcsi és morális kérdések sokat segítenek önmagunk megismerésében. Az idegenek jelenléte pedig külső szemlélő által mutatja be, milyenek is vagyunk mi, emberek, ha saját társadalmi szokásaink mini szimulációjában vergődünk.

Octavia E. Butler: Hajnal
Eredeti cím: Dawn
Kiadás éve: 2019
Kiadó: Agave könyvek
Fordította: Huszár András
Oldalszám: 304 oldal
Értékelés: 8,5/10 raptor

A játékok élete sem csak játék és mese

Azt hittük, a Toy Story harmadik részénél nem lehet jobb befejezést elképzelni egy trilógiának, amikor a negyedik rész bizonyította, hogy vétek lett volna végleg lezárni a történetet.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.