Férfiak nélkül is virágzik a háború és az idegengyűlölet

Marjorie Liu (X-23) író és Sana Takeda (Blackbird) illusztrátor fogta a keleti és nyugati képregény-elbeszélői hagyományokat és stílusjegyeket, hogy valami teljesen egyedit alkossanak: ebből a fúzióból született meg a Monstress. A történet is hasonló, Kelet-Nyugat határán húzódó alternatív világban játszódik. Szörnyű háború dúl az emberek és az arkánok között, ezzel világukat a pusztulás szélére sodorva. A háború túlélője a történet főhőse, Farkasvér Maika. Megmenekülése után nem sokkal eladják rabszolgának Zamora boszorkányainak, akik az arkánok véréből nyerik erejüket. Azonban Maika nem hagyja magát, hisz fontos, személyes küldetése van. Testében egy kozmikus szörny él, melynek se eredetét és céljait nem ismeri, de szeretné minél előbb kideríteni, mi ez a lény és mi a célja vele.

A magyarul megjelent Ébredés című kötet a jelenleg 21 résznél járó sorozat csupán 6 fejezetét tartalmazza, de így is mozgalmas olvasmány, amiben szinte minden képkockán történik valami akció, összecsapás, vérontás vagy kaszabolás. A cselekményes tartalom ellenére mégis azt érezni, mindez még csak egy kissé hosszúra nyúlt az alapozás.Liu és Takeda felhelyezték a sakkfigurákat, az igazi tétek csak ezután érkeznek majd.

Viszont az építkezés ötletes, a képregény számos olyan pontjához tartozik, ahol érezni a nyugati és a keleti képregények tudatos vegyítését. A jelenlegi események megértését egyrészt Maika visszaemlékezései segítik, másrészt az egyes fejezetek végére beiktatott rövid összefoglalók, melyeket Tam Tam professzor, az Is’Hami Templom krónikása tár fel az Ismert világba keveredő turistáknak, azaz az olvasóknak. Az első módszer, mondhatni, jól bevett elem a nyugati történetmesélésben, addig a második inkább a mangákra jellemző apróság.

A cselekmény alapjainál sokkal erősebb az első kötet atmoszférája. Sana Takeda különböző stílusokból hozta létre a Fenevad szemkápráztató képeit. Rajzai elsősorban a mangák világát idézi meg, kezdve a szereplők szemeitől az elég gyakori, japán mitológiából eredeztethető keveréklényekig – mint például a rókalány, Kippa, akiben egy kitsune-re, vagyis a rókatündérre lehet ismerni. A mangastílus mellett a Fenevad látványvilágát erősen uralják a steampunk és art déco elemek, melyek főleg a szereplőket körülvevő épületeken és eszközökben jelennek meg, ezzel egy alternatív 20. századi Ázsia benyomást keltve.

A történeten és az egyedi kivitelezésen túl egy izgalmas társadalmi spekulációt is bedobtak a szerzők: matriarchális társadalom van, vagyis mindent a nők uralnak. Az Ébredés utolsó fejezetéig nagyon kevés férfi szólal meg, sőt alig jelennek meg. Ha mégis, akkor is épp egy boszorkány vezeti őket láncra verve, vagy éppen megfenyegetik őket. Marjorie Liu a következővel magyarázza ezt:

Ha a férfiak holnap eltűnnének, attól a háború, a szegénység még létezne – pont ugyanazok a problémák, melyekkel most is küzdünk. Szeretjük azt képzelni, hogy mi, nők jobban irányítanák a világot – és én is ezen optimisták közé tartozom –, de csak a nemünk miatt nem vagyunk az élet feljebbvalói. Nagyszerűek vagyunk, de nem tökéletesek. Emberek vagyunk. Akárcsak a férfiak.

A feminizmus problémafelvetéseinél Liu-nak sokkal fontosabb a háború és a kisebbségek kérdése. Az emberek birodalmát, Zamorát egy hatalmas fal választja el a barbárnak titulált kevert lények népétől; szabad rabszolga-kereskedelem folyik, ahol arkániakat adnak-vesznek; a Küméi Tanács tagjai hidegvérrel darabolnak és dolgoznak fel sokszor emberszerű, de olykor gyermek arkániakat – ezek a példák az idegengyűlölet és a háború nyers valóságát mutatják be, amit a meseszerű-art décos rajzok sem tudnak elkozmetikázni.

Az Ébredés alapján a Fenevad egy ambiciózus képregény, ami egy komplex világ és történet megalapozásával invitál további kalandokra és misztikus titkok kiderítésére. Mindezek mellett pedig gond nélkül megférnek aktuális társadalmi kérdések, fantasy környezetbe ültetve. Izgalmas kezdet, remélem, a folytatás se lesz különb.