Képregény

Minden férfinak meg kell halnia, hogy megválasszák az első női elnököt

Milyen lenne férfiak nélkül a világ? A kérdést már több szerző is feltette, de a következményeket a többszörös Eisner- és Hugo-díjas képregény, az Y, az utolsó férfi járja körbe igazán. Brain K. Vaughan, Pia Guerra és José Marzán Jr. lehozza a spekulációt a hétköznapi ember közelségébe, hogy abba végül beleborzongjon. Képregénykritika.
Korábban a témában:

Az Y, az utolsó férfi már nem ismeretlen a magyar képregényolvasók előtt. Először 2006-ban jelent meg Kingpin Vertigo antológiasorozatának első kötetében. Ebben a formában az Y kiadása eljutott az első hat részig, 2011-ben pedig egy külön, közönségfinanszírozásban kiadott kiadványban, a Ciklusokban lehetett olvasni az amerikai kiadás 2. kötetének 5 epizódját. Idén a Képregényfesztiváltól új, füzetes formában jelenik meg újra a történet, új fordítással.

Főhőse a teljesen átlagos, önmagával nem sokat kezdő, amatőr szabadulóművész, Yorick Brown, aki azért válik különlegessé, mert ő és majma, Ampersand marad az utolsó hímnemű az Egyesült Államokban, miután minden Y kromoszómával rendelkező emlős – magzatokat és ivarsejteket is beleértve – elpusztul a Földön. A váratlan kataklizma felborítja a világ addigi rendjét, kihalás fenyegeti az emberiséget.

A science fiction irodalom egyik legnépszerűbb toposza az egynemű világok vagy társadalmak, ahol a szerző a nemek közötti kapcsolatokat és szerepeket, esetleg az egyik nem, másik nélküli működését vizsgálja. Utóbbi kapcsán a férfiak nélküli, nő uralta világ a többször bemutatott berendezkedés, ahol a nők aszexualitásától az önmegtermékenyítésig mindenféle elképzelés született a témában. Képregényeknél maradva jó példa ilyen világokra a Wonder Woman amazonjainak szigete, ahol nyoma sincs férfi lakosságnak, vagy az utóbbi időkből az Image Comics-nál megjelent népszerű fantasy képregény, a Monstress, ahol 99%-ban nők igazgatják a birodalmakat.

Brian K. Vaughan íróként a férfiatlanodás folyamatát a legeslegelejétől mutatja be, és pusztán ennyivel közelivé teszi az élményt, hiszen a kataklizma előtti világot mi is ismerjük, azonban azt, ami utána jön, nem. Más, a témában íródott történetek általában kész rendszerekkel ismertetik meg a befogadót, mint Joanna Russ klasszikusa, a The Female Man vagy Joan Slonczewskitól az Ajtó az óceánba.  Van, hogy feminista szemszögből körbejárt társadalmakat jelentetnek, mint pl. James Tiptree Jr.-tól a Houston, Houston, Do You Read?. De olyan is akad, ami parodisztikus hangot ad a témának, mint pl. Robert Merle Védett férfiakja. Az Y-ban az emberiség megfeleződése hatalmas infrastrukturális sokkot idéz elő, de sokkal személyesebb drámák is kibontakoznak az olvasó előtt. Az első füzet alapján pedig elmondható, hogy a továbbiakban ezeken lesz a hangsúly.

Megjelennek olyan családi drámák, mint a hirtelen megözvegyült asszonyok vagy a kisfiúkat elvesztő anyák, és olyan nők is, akik kétségbeesésükben öngyilkosságot követnek el – ezek teljesen életszerű események lennének egy esetleges férfi kihalás során. Azonban némely sorsban a férfiak építette rendszernek is tükröt állít az Y. Ezek közül a legérdekesebb sors a 2. fejezetben feltűnő, holttesteket begyűjtő ex-modell, aki a patriarchális világ végével elvesztette hivatását: modellként nem kell külsejével kiszolgáltatnia a férfiakat, így az új, alakulgató világban az előző rendszer romjainak a takarítgatása marad számára.

A legrosszabb, hogy három lepedőt költöttem nemrég mellnagyobbításra. Rohadt sokra megyek most a cickóimmal, mi? – kommentálja cinikusan a lány.

De vajon mindenki bánja, hogy eltűntek a férfiak? A Yorick édesanyján, Jennifer Brownon keresztül megjelenő politikai szál egyértelmű választ ad erre. A férfi képviselők eltűnésével az életben maradt demokrata nők az állam újraszervezésébe kezdenek a civilek érdekében, azonban a republikánus feleségek is benyújtják igényüket férjeik posztjára. A nők ilyen jellegű önszerveződése és érdekütközése pedig a személyi tragédiákhoz hasonlóan szintén életszerű mozzanat.

A politikusnők és az özvegyek bejelentkezése külön izgalmas fricska az Y-ban, hisz a képregény világában egy férfiakat kiirtó vésznek kell végbemennie ahhoz, hogy megválasszák az USA első női elnökét.

Azonban konkrétabb jelenetek is leképezik a valóságot. A katasztrófát megelőzően például a Fehér Házban Brownnal egy férfi kollégája viselkedik kicsinyesen a képviselőnővel annak női mivolta miatt. De hasonló helyzetben találja magát a Ciszjordániában teljesítő Alter is, amikor egy újságíró arról faggatja, milyen nőként a seregben szolgálni. Leginkább ezekben a jelenetekben jön ki az új fordítás erőssége, ahol a napjainkban itthon is sokat hangoztatott gender és liberális szavak erősebb töltetet adnak a férfiak és nők közötti párbeszédeknek.

A nők reakciója mellett a főszereplő, Yorick helyzete kínál számtalan potenciált. Az a srác maradt életben, akinek nincsenek konkrét tervei az életben, sőt, saját bevallása szerint fél is a világtól, még a lakásából se mer kilépni. Egyetlen célt azért kijelöl önmaga számára: eljutni az épp Ausztráliában tartózkodó barátnőjéhez, hogy kiderítse, mit válaszolt a lánykérésre. Yorickot nem érdekli a világ sorsa. Se az emberiség megmentő tenyészbikájaként, sem pedig hét lakat alatt őrzött politikai fegyverként nem szeretne tetszelegni, vagy az újonnan formálódó hatalmak kezébe kerülni. A nyílt utcán is álruhában közlekedik, édesanyja pedig, mint értékes embert, négy fal között tartja. Azonban az a puszta véletlen, hogy ő maradt az utolsó Y kromoszómával rendelkező emberi lény mégis egy hős szerep felé viszi Yorickot. A nagy kérdés, hogyan lesz, vagy hogyan nem lesz azzá.

Az első 80 oldal nagyjából vázolta fel, milyen irányba indulhat a történet építkezése – Yoricktól kezdve az új, nők dominálta rendszer kiépítéséig -, de mindegyik irány van elég izgalmas ahhoz, hogy maradásra késztesse az olvasót. Emellett a most nem sokat emlegetett ciszjordániai szál és Yorick mellé becsatlakozó 355-ös ügynök is okozhat még bonyodalmat a következő füzetekben. Remélhetőleg, most megtalálja közönségét az Y, és magyarul is végigkövethetjük a történet alakulását.

Csak egy gond van: egy Y, az utolsó férfi füzetben kevés a tartalom ahhoz, hogy teljesen kielégítse a sztorira való éhséget.

Brian K. Vaughan – Pia Guerra – José Marzán Jr.: Y, az utolsó férfi 01. (#1-3.)
Kiadó: Kingpin kiadó
Kiadási év: 2019
Eredeti megjelenés: 2002 (DC/Vertigo)
Fordította: Harza Tamás
Értékelés: 8/10 raptor

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.