A 2016-ban megjelent A sci-fi politológiájával indította útjára Tóth Csaba politológus azt az ismeretterjesztő könyvsorozatot, ami tudományos-fantasztikus műveket vizsgál különböző tudományos megközelítésekből. A sorozat negyedik darabjaként érkezett Párhuzamos univerzumok különlegessége, hogy kilép a humán tudományterületekről, hogy feltárja az olvasóknak a természettudományok bonyolultnak tűnő rendszereit.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Egy ugyanarra a tematikára épülő sorozat egyik legnagyobb veszélye, hogy elhasználtá válik-e az alapötlete. Az újonann behozott tudományterületek, mint a csillagászat és a fizika mellett rendre megjelenő Trónok harca, Star Wars, Harry Potter vagy Star Trek köré épülő elemzések se enyhítik ezt az előérzetet, sőt egyfajta biztonsági játék érzetét kelti a kötetet összeállítók részéről. Azonban a jól bejáratott franchise-ok szerencsére tartalmaznak még annyi muníciót, hogy egy-egy újabb, érdekes eszmefuttatásokra épülő írás szülessen róluk. Ilyen például Tóth Csaba kötetnyitó Trónok harca tanulmánya, ami a jó kormányzás dilemmáját járja körbe, Miyazaki Jun Európai Unió és a Star Trek-féle Föderáció összehasonlítása, vagy éppen Lápossy Attila írása, ahol gyermekjogi szemszögből közelíti meg a Harry Potter világát.
A kötet humán tudományágakkal foglalkozó írásai közül a legizgalmasabb értekezések azonban az eddig kevésbé, vagy csak újonnan felkapott SF történetekből születtek.
Filippov Gábor például A szolgák lázadásában Margaret Atwood disztópiáját, A szolgálólány meséjét mutatja be részletesen. Végigveszi a Gileadi Köztársaság felépülését és azon rendszerbeli tényezőket, melyek fenyegethetik a diktatúra hosszútávú fenntarthatóságát. Két szerzőnk, Zsótér Indi Dániel és Pongrácz Máté a Majmok bolygója trilógián keresztül foglalkozik a fajizmus fogalmával. Vancsó Éva a Doctor Who univerzumán keresztül teszi rendbe a társadalmi nemek tudománya – más néven gender studies – körüli félreértéseket, miközben a Doktor alakján keresztül rávilágít arra is, hogy pusztán 50 év alatt mennyi változáson mentek keresztül a normálisnak vélt nemi szerepek. Vancsó cikkének kapcsán pedig érdemes kiemelni a Párhuzamos univerzumok másik nagy erényét:
HIRDETÉS
A könyv több szerzője is felhívja a figyelmet az interneten hipersebességgel terjedő áltudományos konteókra.
Ilyen tekintetben Hraskó Gábor A tudomány hanyatlása a Galaktikus Birodalom című írása a legerősebb, amiben párhuzamba állítja Isaac Asimov Alapítványának a tudományos fejlődés hanyatlását a mi valóságunkban létező olyan jelenségekkel, mint a tudomány stagnálása, a tudományok iránt érzett szkepticizmus és az alternatívát kínáló, de sok veszélyt rejtő áltudományos állításokkal. De más írások is kitérnek hasonló jelenségekre, mint az oltásellenesség vagy a laposföldhívők.
A kötet második fele fokozatosan mozdul el a humántudományoktól a természettudományok felé. Az előbb említett Hraskó-tanulmány már szóba hozza az orvostudományt, de kiindulási pontja továbbra is az ember marad. Radó Péter is olyan fogalmak mentén foglalkozik a Térség (ismertebb nevén: The Expanse) univerzumában felvázolt társadalommal, mint az alapjövedelem, szakmunkás vs. diplomás munkaerő, megvilágítva velük a jövő lehetséges problémáit, amiket majd az emberiségnek valószínűleg meg kell tudnia oldani. De mivel ezek az írások már jövőbeli problémákon dilemmáznak az adott sci-fi történeteken keresztül, tökéletes átvezetőknek bizonyulnak a fizikai, tematikai és földrajzi témakörökhöz.
Az Utazások a Téridőben elnevezésű szekcióban találhatóak az ízig-vérig reáltudománnyal foglalkozó írások, melyek a popkult témáikkal karöltve tökéletesen kielégítik a popular science, vagyis a szórakoztató ismeretterjesztés fogalmát. A szerzők olyan témákba is beleviszik az olvasót – mint például a kvantumfizika vagy a deriválás -, amellyel középiskolai tanulmányai során nem feltétlenül találkozott, és nagy plusz, hogy mindezt teljesen közérthető nyelven teszik. Orosz László és Nagy Ádám közös tanulmánya – amiben a Kapcsolat című film mentén vizsgálják, hogyan lehetne felvenni a kapcsolatot földönkívüliekkel – a szóba kerülő matematikai és fizikai fogalmakat képletek nélkül képesek elmagyarázni, ezzel megadva az olvasónak a biztos elméleti hátteret a főtémához.
Bokor Nándor is hasonló közérthetőséggel vezeti le a kötet talán legkomplexebb témáját, az időutazás elméleti lehetőségeit két, a Csillagok közöttből vett jelenet alapján. A szekcióhoz tartozó másik két tanulmány – Vinkó József katasztrófa forgatókönyvei és Pirkhoffer Ervin sci-fi földrajza – a csillagászatból ad némi kóstolót, szintén közérthető előadásmódban. A négy írás a popkultúra + közérthető tudomány kombinációban képes a magyar közoktatásban tevékenykedő reálos tanárok egy nagy problémáját is megoldani: könnyen emészthető és nem mellesleg szórakoztató fogódzkodók mentén megszerettetni a tudományt.
Összességében a Párhuzamos univerzumok, saját elődeihez hasonlóan maximálisan teljesíti azt, amit egy jó szórakoztató ismeretterjesztő könyvtől elvárunk: könnyen értelmezhető eszközökkel vezet be nem feltétlen egyszerű témákba. Azonban minőségében hiába erős a könyv, az érzés, miszerint az alapötlet – képzelet és tudomány – előbb-utóbb kifárad, megmarad. A most megkezdett, természettudományokkal tarkított út esetleg feloldhatja ezt a szkeptikusságot.
