Könyv

Szép és pontos próféciák az Armageddonról, ami még jól is elsülhet

Az Amazon és a BBC csaknem harminc év után minisorozatot készített Neil Gaiman és Terry Pratchett nagyszerű könyvéből, az Elveszett Próféciákból. Ezért az Agave idén újra kiadta a kötetet új borítóval, ennek apropóján ajánljuk most az egyszerre démoni és angyali humorú művet.
Korábban a témában:

Az 1990-ben (eredeti címén Good Omens) megjelent könyv a fikciós irodalom két nagymesterének, Neil Gaimannak és Terry Pratchettnek közös munkája, akik a kötet megjelenésekor már 5 éve ismerték egymást, és nem a kiadójuk kérésére, hanem önmaguktól határozták el, hogy közösen írják meg az Antikrisztus eljövetelének történetét.  Az Elveszett Próféciák 1998-ban jelent meg először magyarul, majd 2010-ben, 2013-ban és idén is újrakiadásra került. A mű egyelőre kiállja az idő próbáját, és olyan problémákról is szól, amelyek a mai napig foglalkoztatják az embert, sőt egyre égetőbbek.

A könyv cselekménye egészen a Teremtésig nyúlik vissza, ahol megismerjük főszereplőinket: Azirafaelt, az angyalt és Crowleyt, a démont. Majd nagyot ugorva az időben a 70-es 80-as évek Angliájában találjuk magunkat. 6000 évvel azután, hogy minden elkezdődött, úgy tűnik, közelít a világvége: az Antikrisztus megszületett, és ahogy betölti a 11 éves kort, birtokába kerül természetfeletti hatalmának, és előidézi az Apokalipszist. Az Alvilág szolgái gondoskodtak róla, hogy megfelelő helyre kerüljön, vagy legalábbis ők így hitték, viszont egy sátánista apácarend, egy kelletlen démon és egy angolabbnál is angolabb házaspár kissé összekuszálta a szálakat.

Crowley és Azirafael már régóta élnek az emberek világában, asszimilálódtak, átvették szokásaikat – miközben évszázadokon át jól végezték a munkájukat: jóra és rosszra ösztönözték az embereket. Amikor az Antikrisztus megérkezik a Földre, egyiküknek sincs ínyére, hogy itt hagyják ezt a világot, ezért szövetséget kötnek: valamilyen módon megakadályozzák az Apokalipszist. Bár az angyal és démon egyaránt parancsokat követ, és feladatuk elvileg tiszta és világos, részben a parancsok félreérthetőségéből adódóan, részben pedig öncélú átértelmezésük révén még ők is nyernek egyfajta szabad akaratot.

Hála az isteni terv felfoghatatlanságának, régen nem világos, hol válik el a helyes a helytelentől.

Lassan már sem Crowley, sem Azirafael nem tudja, bizonyos dolgok milyen sugallatra jöttek létre a világban, és az például csak könyvelés kérdése, hogy a parkolóőrök létezését a démonok vagy az angyalok áldásos munkájának köszönhetjük-e. Így a közös cél, és a szabályok lazább értelmezésének hála az angyal és a démon együtt tud munkálkodni azon, hogy elkerüljék a világvégét. Persze nem csak ők az egyedüliek a sakktáblán: ott vannak még az Apokalipszis lovasai, egy magányos boszorkány és az egész boszorkányvadász hadsereg, egy csapat gyerek, további démonok, illetve egy 300 éve halott jósnő is beleszólnak az eseményekbe. Ráadásul az Apokalipszis nem egy metropoliszban, vagy egy nevezetes szent helyen, hanem az angliai kisvárosban, Tadfielben kénytelen bekövetkezni.

Az Elveszett Próféciák tipikusan az a könyv, amelynek elbeszélői humora képtelenné tesz a teljesen hű adaptációra – bár ettől még a sorozat is lehet kiváló. Gaiman és Pratchett figurái, illetve az alapszituáció gazdag forrása a humornak, amelyet az írók ki is használtak. A könnyed stílusú világvége történet végig szórakoztató marad, és megtartja az olvasó figyelmét. Éppen ezek miatt túl sok komolyságot nem érdemes tőle várni, viszont nem csak annyiban érdekli a világvége, hogy a Bibliában megírták, hogyan zajlik majd, és ezt beillessze a maga világába, hanem azért is, amiért bekövetkezik.

Végső soron az ember az, aki a felelőtlenségével előidézi saját pusztulását, csak nem közvetlenül a bálnavadászattal, a természet kizsákmányolásával és a tenger szemetelésével, hanem azzal, hogy ez feldühít egy 11 évest, aki véletlenül éppen maga az Antikrisztus.

A sorozat hat epizódban hűen dolgozza fel a könyvet, amely nem csoda, hiszen Neil Gaiman írta a forgatókönyvet, és ragaszkodott az elképzeléseihez, viszont a hála az elbeszélői humornak, a sorozat megtekintése előtt és utána is lehet értelme, hogy elolvassuk a regényt. Akár Pratchett-rajongók, akár Gaiman-fanatikusok vagyunk is, ebben a könyvben mindenki kedvét lelheti, természetesen azok is, aki egyik táborba sem tartoznak. Én csak ajánlani tudom, most amikor már ilyen égető kérdés lett, mit tettünk és teszünk a Földdel és elkélne egy isteni beavatkozás, különösen aktuális, viszont cseppet sem nyomasztó olvasmány. Sőt kifejezetten szórakoztató, eljátszani a gondolattal, hogy igaz, amit ír a Biblia, és felemelő a lehetőség, hogy még egy angyalnak is lehet szabad akarata, valamint hogy legyen bármilyen profi démon is valaki, a jóság csírája azért még ott lakozik benne valahol.

Neil Gaiman és Terry Pratchett: Elveszett Próféciák
Kiadó: Agave Kiadó
Újrakiadás éve: 2019 (eredeti 1990)
Eredeti cím: Good Omens
Fordította: Horváth Norbert
Oldalszám: 336 oldal
Értékelés: 10/9 raptorantikrisztus

Címlapképünk a regény alapján a BBC Radio 4-en sugárzott rádiójátékhoz készült.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.