Film

Kevés, mint Pennywise-ban az empátia

Stephen King munkássága megkérdőjelezhetetlenül hatást gyakorol napjaink popkultúrájára, a könyvei pedig évtizedek múlva is kihagyhatatlanok lesznek a horror műfaj legjeiből. Mégis, a filmes adaptációik, nem igazán tudták megütni eddig a mércét. A ködöt leszámítva egyik darab sem tudott komolyabb nyomot hagyni bennem, és ebből az előző Az-film sem kivétel. A történet első része nem volt igazán horrornak nevezhető, körülbelül egy ujjamon meg tudnám számolni, hányszor remegtem meg a kétórás játékidő alatt. Mégis – legfőképp a gyerekszínészek frappáns, adok-kapokjai miatt – egy decens alkotás lett. Az Az – Második fejezet viszont jóformán az első rész remake-je, mindennemű újítás és eredetiség nélkül, egy igencsak jellegtelen fináléval.
Korábban a témában:

Huszonhét év telt el az első rész eseményei óta, amikor Pennywise ismét megjelenik az álmos kisvárosban, Derryben. A Vesztesek Klubjának nagy része már fiatalon elhagyta a várost, és jelenleg boldogan, jómódban élik a hétköznapjaikat, Mike-ot leszámítva. Az újabb gyilkosságok után ő keresi fel régi barátait, hogy az esküjükhöz hűen térjenek vissza a városba, hogy megállíthassák a vérontást. Megtörténik a nagy újraegyesülés, mégis az első bő másfél órát egyedül a gyermekkori visszaemlékezések és a frappáns poénok tudják megmenteni a dögunalomtól. Márpedig az azért elég nagy probléma, ha egy folytatás csak az előzmény jeleneteiből tud bármi jót kifacsarni.

Pedig a második felvonás számára minden adott volt. Elég csak a színészgárdára gondolni: James McAvoy és Jessica Chastain személyében két, A-listás sztárt sikerült leigazolniuk, mégis a Richie-t megformáló Bill Hader lopja el a showt. McAvoyon érződik, hogy nem erőlteti meg magát nagyon a szerep kedvéért, de még így is röhögve hozza a kötelezőt. A karakterek idősebb énjeire a film nem fektet komolyabb hangsúlyt, ugyan elmeséli, ki, hol tart az életében, de semmi fajta új dimenziót nem biztosít számukra. Így az első részben tapasztalt érzelmi töltet teljes egészében elmarad.

Mert hát miért is izgulnánk olyan karakterekért, akiknek a motivációja semmit sem változott az előző részhez képest?

A film látványvilágára nem igazán lehet panasz, bár az igazat megvallva jobban preferálom, ha a látvány csak kiegészítő elemként van jelen, a tartalom mögött. Itt viszont ez utóbbi teljességgel hiányzik. A legkisebb tanulságot sem vonja le a film a történtekből, inkább öt percenként behajigált jumpscare-ekkel és az ijesztést előre sejtető, kakofón hegedűnyúzással próbálja meg ébren tartani a nézőit. Erre egyébként szükség is van, a majdnem három órás játékidő ugyanis messze túlzásnak bizonyult. Probléma nélkül ki lehetne vágni a filmből legalább fél órát, ez valószínűleg jót is tenne neki, ugyanis így áthidalható lenne a dramaturgia fájó ütemtelensége. A film középső szegmensét képző emlékvadászat nyújtja meg leginkább a játékidőt, és ez az a pont, ahol a közönség nagy részét el is veszíti a film.

Azt viszont igazságtalan lenne állítani, hogy az Az – Második fejezetnek ne lennének jó ötletei. Pennywise történelmi eredetének és spirituális hátterének taglalását szívesen néztem volna még egy darabig, és az is kifejezetten jó húzás volt a készítőktől, hogy nem csak bohócként mutatták meg – ahogyan az előző filmben történt -, hanem az adott személy félelmeihez igazodva, más-más alakot öltött. A szimpla ötletek viszont nem elegek ahhoz, hogy szerethető mozi legyen, ehhez a megvalósításnak is helyt kéne állnia. Az első részen érződött az, hogy szívvel-lélekkel készült, a második részen viszont érződik, hogy kicsit túlszaladt a kliséfaktor, és ez megbéklyózza az egész mozi, de különösen a lezárás hangulatát.

Az Az – Második fejezet közel sem nézhetetlen, a horror műfajon belül pedig párját ritkítóan látványos, mégis érződik rajta, hogy elfogyott az a tűz, ami az első rész során nagyon is jelen volt. A legnagyobb probléma az, hogy nem mert tovább mélyedni a saját karaktereiben, és tartalom hiányában még inkább kiütközik az értelmetlenül túlnyújtott játékidő. Bill Hader és Bill Skarsgård alakítása miatt mégis azt mondom, érdemes adni egy esélyt a filmnek, a műfaj kedvelői pedig úgysem tudják majd kihagyni a Vesztesek Klubjának utolsó csatáját.

Az – Második fejezet. Amerikai horror, 169 perc, 2019.  Értékelés: 6/10 raptor

Az Az – Második fejezet teljes adatlapja a Mafab (Magyar Filmadatbázis) oldalán.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.