HIRDETÉS

HIRDETÉS

Sorozat

Így kell tisztességes remake-et csinálni

Jim Henson öröksége sokak gyermekkorát meghatározza, munkásságának fő művének tartott Muppet Show és Szezám utca karakterei a mai napig meghatározó figurái a popkultúrának. A 80-as években készült, sötétebb hangulatú filmjei bár szintén kiérdemelték a maguk kultstátuszát, azonban mindig is kevesebb figyelemben részesültek. A Netflixnél úgy gondolták, Henson ezen korszakához nagyon is érdemes visszanyúlni, és nekiláttak az elmúlt évek egyik legérdekesebb projektjének, a Sötét kristály: Az ellenállás kora bábfilmsorozatnak.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Jim Henson a 70-es évektől kezdve alkotótársával, Frank Ozzal (az eredeti Star Wars trilógiában Yodát életre keltő bábmester) fokozatosan lépett a felnőtt tartalomgyártás felé. Elsődleges céljuk volt, hogy a bábokat elfogadtassák a felnőtt közönséggel. Ennek a kísérletnek eredménye a Saturday Night Live (1976), az alkotópáros filmes korszakából a Fantasztikus labirintus (1986), és a bábokkal leforgatott dark fantasy, a Sötét kristály (1982). Az akkori közönség nehezen fogadta be ezeket a próbálkozásokat, a két fantasy film például nagyot bukott a mozikban. Idővel klasszikussá váltak, a Sötét kristály esetén pedig úttörősségéről is beszélhetünk. Henson és Oz olyan egyedi mondanivalóval töltötték meg a bábfilm műfaját, amellyel korábban nem sokan próbálkoztak: a halál és az örökkévalóság ellentmondásos viszonyával.

HIRDETÉS

Jim Henson és Frank Oz a skeksisekkel

A mozis bukta ellenére a Sötét Kristály egy generáció meghatározó élményévé vált, az eredeti filmet számos előzményregény és képregény követte. A lassan kiépülő kultuszt látva Jim Henson örökösei nem hagytak fel azzal a tervükkel, hogy filmes eszközökkel hívják újra életre ezt világot. 2012-ben Louis Leterrier (Titánok harca, Transformers) csatlakozott Hensonékhoz, remélve, talál olyan stúdiót, amely érdeklődne egy esetleges remake vagy előzménytörténet iránt. Végül a Jim Henson Company és Leterrier a Netflix-nél talált otthont az előzménytörténetnek, ami ekkora már egy 10 részes bábfilmsorozatot jelentett. További célkitűzések között szerepelt az eredeti film elkészítéséhez való hűség: teljes mértékben bábokkal leforgatott filmsorozat, a lehető legkevesebb CGI utómunkával.

A vállalkozás több buktatót is rejtett magában, kezdve a magas költségektől a kis méretű, csak elkötelezett Henson-rajongókból álló célközönségig, ám a végeredmény minden kétkedésre rácáfolt.

A sorozat az eredeti filmből ismerős Thra nevű világ letűnt gelfling (kobold) kultúrájánál veszi fel a fonalat, és feltárja azt a világot, amelyről a Sötét kristály hőse, Jen csak álmodhatott. Az eredetit nem ismerők számára pedig kiváló belépő pontot jelent az új alapokról, de már létező világból induló mese. Az ellenállás korában három kobold Rian, Brea és Deet kerül szembe a Thra-t életben tartó Kristály őrzőivel, a skeksisekkel. A lények szörnyű titka kitudódik (kis spoiler: elkezdték felemészteni a koboldokkal közös világot), és mindent megtesznek, hogy erről ne értesüljenek a többiek. Fajuk fennmaradása érdekében a három kobold útnak indul, hogy egyesítsék viszálykodó népüket, és legyőzzék az őket becsapó és elnyomó uralkodókat.

Az előzménytörténet a klasszikus fantasyk és hőstörténetek útját járja be: útnak indul egy maroknyi vándor, hogy megmentse a világot. Ennek megfelelően nincsenek is nagyon meglepő fordulatok vagy kiszámíthatatlan cselekmény, sem pedig nagyon emlékezetes figurák. Minden sémát és karaktert könnyen tudunk azonosítani korábbi fantasy élményeinkből. Ott van például Aughra, a Thra minden lényét ismerő boszorkány, aki Gandalfhoz vagy Dumbledore-hoz hasonlóan segíti sejtelmes megjegyzéseivel a történet főhőseit. Brea mint a legkisebb királylány, okosabb testvéreinél és mindvégig az igazságért küzd; Rian és Deet a népüket elhagyó vándorok, akik rájuk bízott küldetésüket teljesítik. A skeksisek pedig a csúnya, visszataszító gonoszok, akikre elég ránézni, hogy tudjuk, milyen szerepük is lesz.

Felnőttként pont ez az egyszerűség az, ami – ha a néző épp nem nyitott a gyermekiségre – sokakat kivethet.

A szereplők olyan öncélúnak tűnő jelenetei, mint például a skeksisek táncikálása vagy a rabszolgáik, a podlingok (becők) együgyűsége sokszor idézi a 6-7 éveseket célzó rajzfilmeket, ami nem feltétlen fog mindenkinek tetszeni. A sorozat viszont a gyerekekkel sem bánik kesztyűs kézzel. Henson egyik célja az volt a Sötét kristállyal, hogy visszahozza a Grimm testvérek eredeti történeteinek horrorját a modern mesékbe, és ez az elgondolás Az ellenállás korában is jelen van. Már a legelső epizód vége egy olyan brutális jelenttel zárul, amely nemhogy egy kisgyereket, de egy felnőttet is megrendíthet. És a későbbiekben csak egyre durvább bábhorrorban lesz része a nézőnek.

A Netflix kiadványa felnőtteknek: jelenetek, ahol jobb ha a gyerekek becsukják a szemüket.

Az ellenállás korát a többi fantasy közül a részletgazdag kivitelezés emeli ki – csakúgy mint az eredeti film esetén is. Amikor a csapból is remake-ek folynak és döntenek rekordokat a mozik jegypénztárainál, jól esik olyan technikai oldalról bevállalós sorozatot látni, mint amilyen ez. Az alkotók annak ellenére, hogy napjainkban nem nagyon készülnek bábfilmek, életnagyságú és részletgazdag bábokat építettek, mindent Jim Henson szellemiségének alárendelve. A sorozatot követő werkfilm részletesen bemutatja, mekkora munka volt Thra életre hívásában, amelyből végül a néző csak annyit érzékel, milyen gazdag fantáziavilágot raktak elé. A groteszk és a mesekönyv illusztrációk különös atmoszféráját, ami egyszerre riaszthatja és vonzhatja be a nézőt. Mindenképp megosztó élmény, de a megjelenésen érzékelhető befektetett munka elismerésre méltó.

Az egészet pedig a zseniális szinkronhangok teszik teljessé. A bábokat megszólaltató színészek között feltűnnek például a Trónok harca sztárjai, mint Nathalie Emmanuel (Deet) vagy Lena Headey (Maudra Fara), de olyan közkedvelt színészek is hangjukat adták, mint Helena Bonham Carter (Fő Maudra). A legemlékezetesebb alakításokat a skeksiseknél hallani. A mindenre elszánt Tudós és az intrikamester Kamarás kettőse semmit nem érne Mark Hamill és Simon Pegg jellegzetes hangjátéka nélkül – utóbbi jellegzetes hümmögése és tenyérbemászó hanglejtése még a sorozat promóciós anyagokban is kiemelt helyet kapott.

Az alapanyaghoz való hűség nem csak külsőségekben, hanem tartalomban is megjelenik.

A sorozat borzongató élményét – a horrorisztikus jelenetek mellett – az a kérdéskör adja, amit már Henson is beleszőtt az eredeti filmbe: le kell-e győzni a halált, vagy fogadjuk el azt, mint az élet természetes velejáróját? A koncepció szintén hagyományos fantasy-toposz, ám az elnyomók és elnyomottak konfliktusával együtt nagyon aktuális üzenetet hordoz a mai tévézőknek. A sorozatban az örök élet reményében egyre elkeseredett, és elkeseredettségükben mindenre képes skeksisek visszataszító szörnyekből esendő lényekké válnak. Velük szemben a koboldok sorsa, hogy haláluk után visszatérnek Thrához, és a világ teljes részévé válnak – amire a skeksisek idegen hódítókként nem képesek – egy nyugodt beletörődés, de az emberi gondolkodástól kissé idegen megközelítés.

Sőt, ez az a szemléletbeli különbség a két faj között, amelyben nézőként a rohadó dögkeselyűkkel lehet igazán közösséget vállalni. Hiszen a skeksisek hasonló problémával küzdenek, mint most a fogyasztói társadalomra beállt emberiség. Teljesen kimerítik a világuk energiáit (a Kristályt), amellyel nem csak magukat sodorják veszélybe, hanem környezetüket is (a koboldokat és az állatokat). A skeksis Tudós fejlesztései pedig csak átmeneti megoldást tudnak hozni. Ez a problémakör teljes mértékben áthatja a Netflix-féle Sötét kristályt, és az egyszerűnek tűnő fantasy sémáknak nagyobb drámaiságot ad, mintha csak a jó túlélése lenne a tét.

A Sötét kristály: Az ellenállás kora egy olyan alkotás, amely nem születik minden évtizedben. A mai film és sorozatgyártást uraló trendekre fittyet hányó bátor projekt, amelynek ugyan megvannak a maga hibái, de ennek ellenére is sokat tud adni. Nem való mindenkinek, viszont akik vágynak a nagybetűs mesékre, némi komor témával, azok mindenképp tegyenek egy próbát vele.

8 /10 raptorbábu

A Sötét Kristály: Az ellenállás kora (1. évad)

The Dark Crystal: Age of Resistance

fantasy
10 epizód
Premier: 2019. augusztus 30.
Csatorna: Netflix

Főszerkesztő
2009 óta foglalkozok blogolással és cikkírással. Jelenleg a Roboraptoron vagyok megtalálható főszerkesztőként. Bármilyen kérdésed van, a roboraptorblog[kukac]gmail[pont]com elérhetsz.