Képregény

Hiába lesz New York pókszabású, csak egyetlen igazi Pókember létezik

A popkultúra egyik legnépszerűbb karaktere, Pókember a 2010-es évtized elejére mély gödörbe került, ám szerencsére ekkor érkezett egy kifejezetten tehetséges író, Dan Slott, aki új életet lehelt a falmászóba és annak megfáradt kalandjaiba. Egyik legjobb sztorija az egész Nagy Almát megmozgató Póksziget, ami a Kingpin Kiadónak köszönhetően végre magyarul is olvasható.
Korábban a témában:

A több mint 50 éves Pókember az utóbbi pár évtizedben mintha kicsit elhagyta volna önmagát, történeteiben főleg a mélypontok domináltak.

  • Az első hasraesés a ’90-es évek derekán jelentkezett: a túlbonyolított, szerzői túlkapásokkal teli Klónsztoriról (Clone Saga) senki nem tudta a kiadónál, hogy hová fog kifutni.
  • Az egyik – és talán eddigi – legnagyobb pofonnak a 2007-es One More Day bizonyult, ami nagyobbat ütött, mint Pókember legerősebb ellenfelei együttesen. A Polgárháborút követően May néni egy Peternek szánt golyótól haldoklott. Megmentése érdekében Peter alkut kötött Mephistoval, aki cserébe eltörölte a Mary Jane-nel kötött házasságát.
    A vérlázítóan karakteridegen tettel (a tiszta lelkű hős lepaktál az ördöggel) végrehajtott házasságtörlést a kiadó azzal indokolta, hogy a fiatalabb nemzedék nem tud azonosulni egy megállapodott hőssel. Emiatt azonban felesleges volt szétverni a főuniverzum kontinuitását, hiszen akkor még élt és virult a fiatal főszereplővel ellátott Újvilági Pókember-széria.
  • Az új helyzetet bemutató Brand New Day sem hozott semmi jót. Peter megint össze-vissza mozgott a csajok között, és ismét éhbérért fotózgatott. A Marvel lényegében visszalőtte Petert a ’80-as évekbe, pedig ekkorra már kb. harminc éves, nyilvánvaló, hogy nem lehetett volna olyan helyzetekbe hozni, amelyekkel egy tininek kell megküzdenie. Az a karakter, aki még ennyi idősen sem képes értelmesen megnyilvánulni a lányok előtt és nem tud találni egy lakást és egy értelmes melót, nem vicces, hanem szánalmas.
  • A maszkos kalandok során még rosszabb lett a helyzet. A legendás Kraven utolsó vadászatának erőltetett folytatásában, a Grim Huntban Pókembernek egy másik szereplő magyarázta el, hogy a bosszú, az öldöklés rossz dolog, pedig korábban még a legelvetemültebb pszichopatákhoz is rendőrt hívott. Egy másik történetben Pókit elverte egy tinilány, akit később magára hagyott a bajban, csak mert elfáradt. Pedig Pókember számára nincsenek elveszett életek, még akkor sem, ha egy ellenfélről van szó. A világ legünnepeltebb karaktere a 2010-es évtized elejére elfelejtette, miként viselkedik egy hős.

Ekkor vette át a stafétabotot Dan Slott, hogy gatyába rázza a meggyötört ízeltlábút.

Slott már a korábbi években is be-benézett a hálószövőhöz, az a kevéske érdekes és jó történet, ami a One More Day után született, szinte kivétel nélkül hozzá köthető), a Big Time című sztorifolyamtól kezdve pedig egyedül folytatta az Amazing-címet. Slottnak köszönhetően Parker végre felnőtt, és soha nem látott mértékű sikert könyvelhetett el. Végre új barátnőt kapott a rendőrnyomozó Carlie Cooper képében, és felvették a Horizon laborba, ahol egyik fő kedvtelésének, a tudománynak szentelhette ideje nagy részét, amiért jól meg is fizették.

A Slott-varázs egyik legzseniálisabb megnyilvánulása a Póksziget című történet, amiben az író azt vizsgálja, mire megy a hős, ha ugyan olyanná válik, mint a többi ember. Egy korai számban ezt úgy oldották meg, hogy Póki elvesztette képességeit, Slott azonban a kreatívabb megoldást alkalmazza. Peter ezúttal úgy válik normálissá, hogy a Sakál nevű visszatérő gonosztevő minden new york-i lakosnak pókképességeket ad, aminek következtében a városban hamarosan elszabadul a káosz.

A Póksziget egyik legfőbb erénye, hogy hihetetlenül vicces. Slott az előzmények sokszor erőltetetten sötét hangvételét elvetve újra könnyed, szórakoztató hangulatot kölcsönzött a sorozatnak. A koncepcióból adódó lehetséges poénokat mind elsüti – legjobb húzása, hogy még a híresen Pókember-fóbiás, újabban polgármesterként tevékenykedő J. Jonah Jamesonnak is képességeket ad, amivel az egykori Hírharsona-főszerkesztő legdurvább rémálmát váltja valóra.

A képregény legkritikusabb pontja a rajzstílus. Humberto Ramos meglehetősen elnagyolt, karikatúra-szerű, szögletes rajzai nem mindenkinél arattak sikert. Egy komorabb történet nem biztos, hogy elbírná ezt a stílust, de Slott játékos hangneméhez nagyon jól illik ez a fajta képi világ. Ráadásul Ramos remekül ért az akciódús tömegjelenetek megkonstruálásához, ami egy ilyen sztori esetében létfontosságú.

A Póksziget további bravúrja, hogy a nagyfokú humorizálás ellenére képes drámai lenni. Rengeteg felemelő karakterpillanat kap helyet. Eddie Brock új, Anti-Venom nevű, gyógyító erejű szimbiótájával például mindenre hajlandó, hogy végre ő is ünnepelt hőssé válhasson, de a Peterhez újra kicsit közelebb kerülő Mary Jane akciózásai is remek momentumokkal szolgálnak. A legjobb pillanat azonban az, amikor az olvasó észreveszi, hogy hová is fut ki ez az egész, és hogy ezzel Slott mennyire gyönyörűen tér vissza a karakter esszenciájához.

A többmilliónyi pókszabású miatt kaotikus állapotban lévő New York békéjét csakis Peter Parker állíthatja helyre, hiszen ő nemcsak nagy erővel, hanem nagy felelősséggel is rendelkezik. A többiek nem tanulták meg a leckét, nincs mögöttük az a dráma, ami Peter mögött, így aztán csak össze-vissza hálóhintáznak, és kiélik magukat. “A nagy erő nagy felelősséggel jár” tanítás újabb remek felmondásával van tehát dolgunk.

A Póksziget ügyesen mutatja meg, hogy Pókember nem azért az, aki, mert hatalmasakat képes ütni, vagy mert el tud ugrani a kilőtt puskagolyó elől – hanem azért, mert rá bármikor lehet számítani, akkor is megy előre, ha a túlerő ezerszeres és a helyzet kilátástalan – mert ilyen egy igazi hős.

Sajnos Dan Slott a tavaly augusztusban megjelent 801. szám után elhagyta a sorozatot, de a rajongók örökre megjegyezték a nevét, hiszen hatalmas hőstettet hajtott végre: ő volt az, aki egy hosszan tartó, sötét időszak után végre feltámasztotta Pókembert, ezért pedig nem lehetünk neki eléggé hálásak.

Dan Slott – Humberto Ramos – Stefano Caselli: Póksziget (A Hihetetlen Pókember #44-47)
Kiadó: Kingpin Kiadó
Kiadási év: 2019
Fordította: Szegheö Csaba
Eredeti megjelenés: The Amazing Spider-Man #666-673 (2011)
Értékelés: 10/10 raptor

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.