Film

Film vagy nem film egy Marvel-film?

Az elmúlt hetekben a Marvel körüli közbeszédet kivételesen nem újabb bejelentések vagy jogi herce-hurcák, hanem két tehetséges és nagymúltú filmrendező óvatos, vagy éppen kíméletlenül őszinte véleménye uralta. Jogosak-e a kritkák, vagy csak két, felhőre kiabáló vénember hisztériája mindez? Vélemény.
Korábban a témában:

Noha a filmpiacot, a mozikat, a streaming szolgáltatókat és úgy általában az életünket tizenegy éve szövik át és uralják többek között a Marvel Studios filmjei, Martin Scorsese, Francis Ford Coppola, Ken Loach és még Pedro Almodovar is, akiket a mindenkori magyar filmes újságíró egyébként, amolyan urambátyám módon szeret csak úgy egyszerűen “nagyöreg”-ezni, mégis csak most keltek ki a szuperhősfilmek ellen. Az apropó ismert, Scorsese nem néz szuperhős filmeket:

Őszintén, a legtöbb, amit mondani tudok róluk, hogy olyanok, mint a jól megcsinált vidámparkok, ahol a színészek az adott körülmények között a legjobban teljesítenek. Ez nem emberi lények mozija, ami érzelmi és pszichológiai élményeket adna át más emberi lényeknek.”

– nyilatkozta az Empire magazinnak.

Martin Scorsese, forrás: Vanity Fair

Scorsese és Coppola kicsit megcipőzte tehát a gumibugyis szuperhősöket, ez tény, pedig lehet, hogy pont ugyanez a véleményük a The Conjuring horror-univerzumáról és a nyomában érkező B-horrorokról vagy Adam Sandler bármelyik filmjéről. A rendezők véleményét könnyű lenne valami sértődött, időskori hisztiként értelmezni, főleg annak fényében, hogy Scorsese The Irishman projektjét pont azért utasították el több helyen, amiért adott esetben pl. a szuperhősfilmeket is részben szeretjük: a látvány miatt. Túl magasra rúgtak volna ugyanis az utómunka költségek, lévén, hogy egy idős Robert DeNiro-ból kellett fiatalt varázsolni 209 percen keresztül.

Bár igazságtalannak tűnhet összehasonlítani a Marvel filmgyártó gépezetének teljesítményét a két rendező elmúlt 11 évben készített filmjeinek mennyiségével, mégis jól rávilágít arra, amire vélhetően Scorsese utal, amikor “vidámpark”-nak nevezi a szuperhősfilmeket. Az MCU jelenleg  23 nagyjátékfilmből és 25 évadnyi, a Marvel gyártásában készült sorozatból áll. Mindezt a Vasember 2008-as indulása óta hozták össze. Hangsúlyozom, hogy nem Scorsese-t és Coppolát kérem számon, mi több fel sem vehetik a versenyt egy stúdióval, és minden bizonnyal az ő tempójuk a normális. Pont ezért mutatnak jól rá ezek a számok arra a nem szívesen elfogadott állításra, hogy:a Marvel tényleg futószalagon gyárt le akár évi 2-3 filmet is, amik ráadásul elég hasonlóan épülnek fel.

Francis Ford Coppola, forrás: Sky News

Nagyon klasszikus helyzet áll fenn tehát: az életét keményen végig dolgozó filmrendezők, akik a modernkori filmtörténelem alappillérei, állnak szemben a futószalagon készülő, kifejezetten tömeg igényeket kiszolgáló újhullámos szuperhős-multival, melyek véleményük szerint egyszerűen nem filmek.

Martin kedves volt, amikor azt mondta, ez nem mozi. Nem mondta, hogy hitvány, de én kimondom.

– mondta Coppola, miközben egyébként éppen Lyonban vett át életműdíjat.

Természetesen a másik oldal sem hagyta szó nélkül a kritikát, először a Nick Furyt alakító Samuel L. Jackson közölte, hogy a “Filmek, azok filmek.”, Aztán Robert Downey Jr., A Galaxis Őrzőit rendező James Gunn, a Thor: Ragnarök-öt jegyző Taika Waititi, de még Natalie Portman is kiállt a Marvel mellett, aki egyébként a Bosszúállók:Végjáték előtt utoljára 2013-ban szerepelt Marvel-filmben. Ezen vélemények lényege az, hogy a Marvel filmek is filmek, csak máshogy és másoknak készülnek, ráadásul sokat hoznak a konyhára, minden elismerés, szeretet és tisztelet mellett, ezért kicsit visszavehetne az arcából Scorsese és Coppola is. A legkeményebben viszont Bob Iger, a Disney vezérigazgatója szólt vissza.

Francis Ford Coppola és Martin Scorsese két olyan ember, akiket nagyra becsülök. Ám amikor Francis olyan szavakat használ, mint a hitvány, akkor szólnom kell, hogy ezzel a tömeggyilkosságok elkövetőit szokás illetni. Ezek filmek. Az ilyen kijelentések nagyon tiszteletlenek azokkal szemben, akik ezeken a filmeken dolgoznak. Nekem ne mondja senki, hogy Ryan Coogler a Fekete Párduccal kevesebbet dolgozott, kevesebbet ér, ahhoz képest, mint amennyit Martin Scorsese vagy Francis Ford Coppola dolgozott a filmjeiken. Ugyan már! Természetesen ha [Coppola és Scorsese] szidni akarják a filmeket, jogukban áll. De világos, hogy azt már nem látják, hogyan reagál ezekre a filmekre a nézőközönség.

Bob Iger, forrás: Deadline

Természetesen, aki látta pl. a Fekete Párducot, sírva röhög fel tévesen, amikor Bob Iger ezekhez a filmekhez is hasonlítja Scorsese és Coppola munkásságát. Valószínűleg kevesen értenének egyet pl. azzal az állítással, hogy a Marvel Kapitány megüti a Nagymenők szintjét vagy a Thor: Sötét világ az Apokalipszis most-ét.  Iger ugyanis azt állítja, hogy ugyanakkora munka van az ő filmjeikben, mint a két rendező bármelyik filmjében és nem a színvonalukat minősítette.Scorsese és Coppola filmjei a filmtörténelem kitörölhetetlen mérföldkövei, és ezt senki sem vitatja. Szerintem viszont a Marvel Studios is azzá vált és nem pusztán létezésével, hanem elsősorban maga a komplexitásban és kontinuitásban minden korábbi próbálkozást felülmúló filmes és sorozatos univerzum létrejöttével, és a mögötte húzódó gazdasági modellel, amire még nem volt példa a filmtörténelemben. Ezt érdemes tényként elfogadni, de azt is, hogy ennek a filmes univerzumnak egyáltalán nem minden eleme olyan szuper,  mint amennyire azt szeretnénk. Mindezt egyébként úgy mondom, hogy a fent felsorolt filmek mindegyikét többször láttam moziban, és noha nem kritkátlanul, de szerettem mindent, ami MCU, mert rajongó vagyok. Pont emiatt nekem is fájt kicsit, hogy Scorsese, akinek legutolsó filmjéért a Némaságért pl. rajongtam, lesajnálóan nyilatkozik rajongásom tárgyáról. Persze, ettől nem értéktelenedik el, nem veszik el és nem fogom kevésbé szeretni ezeket a filmeket. Viszont nagyon nehéz nem hülye fejet vágni, amikor Coppola úgy fogalmaz:

…a filmektől azt várjuk, hogy tanítsanak valamit, hogy megvilágosodást, tudást, inspirációt kapjunk tőlük. Nem hiszem, hogy azzal, hogy valaki újra és újra ugyanazt a filmet nézi meg, bármit is kapna.

Próbálom magam elé képzelni, ahogy Francis Ford Coppola egyenként becsönget minden olyan emberhez, aki életében akár csak egyetlen Marvel-filmet is látott, és egy kellemes kávézás közben kikérdezi, hogy hogyan is érezte magát, miközben ezt vagy azt a filmet nézte. Remélem ebből érzékelhető a fenti kijelentésének abszurditása, közben pedig nem lehet elvitatni, hogy van abban valami, hogy tizenegy éve, ha nem is pont ugyanolyan, de legalábbis nagyon hasonló filmeket nézünk. Az pedig, hogy ki mit kap vagy nem kap egy filmtől, egyrészt magánügy, másrészt olyan brutálisan szubjektív élmény, amit iszonyatosan nagy dőreség kívülről megítélni. Nekem rettenetesen sokat és bizonyos értelemben újat mondott a család definíciójáról A galaxis őrzői és sokat a becsületről az Amerika Kapitány bármelyik része, noha magáért a karakterért nem voltam oda soha. És igen, tudom, hogy ezer másik film van még, ami ezekkel foglalkozik, de szuperhős filmekért rajongani, ezeket moziban megnézni semmivel sem kevesebb vagy alantasabb élmény szerintem, mint megnézni Scorsese vagy Coppola bármelyik filmjét. Mert a film, az film legyen szó benne szuperhősökről, gengszterekről vagy vietnami katonákról.

Forrás: blog.umhb.edu

Benedict Cumberbatch, aki a Marvel Filmes Univerzumában Doctor Strange-t alakítja így fogalmazott:

Tudom, hogy mostanában sok a vita a filmesek körében, hogy ezek a franchise-ok tényleg átveszik a hatalmat. Egyetértek. Nem akarhatjuk, hogy egy király uralkodjon mindenek felett, és monopóliumhoz jusson. Remélem, nem is ez a helyzet, és továbbra is támogatnunk kell a filmkészítőket minden szinten.

Érezhető tehát, hogy még a szuperhősöket is megosztja az MCU és a Disney egyeduralma a piacon, de meglepő módon, akire aztán tényleg senki nem számított, Jennifer Aniston próbált a mérleg nyelve lenni a vitában. Azt mondta, a kevesebb film, minőségibb tartalmat eredményezhet, emellett pedig egyébként nem bánja ha egy zöld háttér előtt kell színészkednie. A Disney, aki a Marvelt is tulajdonolja, pont pár éve jelentette be, hogy a tervezetthez képest mégsem fog évenete kidobni egy új Star Wars-filmet, sőt mi több, most egy kicsit vár és belekezdjen új történet elmesélésébe, ezúttal teljesen Skywalker-mentesen. Szóval, amit Aniston gondol a Marvel-filmekről, arra a Disney már rájött a Star Wars filmekkel kapcsolatban. Egyáltalán nem biztos, hogy ne tenne jót pár év pihenő most az MCU-nak, hiába a Végjáték sikere ide vagy oda.Pedig az MCU ezzel együtt egy izgalmas hely, hiszen ahány hős, legalább annyi filmes műfaj születetett újjá ezekben a mozikban, nem beszélve arról, amit pl. a Netflix és a Marvel közösen művelt Jessica Jones-szal vagy Daredevillel. Ez ugye az a streaming szolgáltató, aki egyébként Scorsese új filmjét, a The Irishmant is bemutatja.

Azért egyik stúdió vagy rendező sem tehető felelőssé, hogy sikeres brandet akar felépíteni és anyagi hasznot és kritikai elismerést vár el a filmjeiért cserébe. Így elég értelmetlen az, amikor Scorsese ezeket a filmeket és ezen filmek készítőit teszi felelőssé azért, mert az “újfajta közönség” azt hiszi ez a mozi. Jelenleg most már ez is a mozi tárgykörébe, fogalmába, értelmezési tartományába tartozik, ahogy a német expresszionizmus, vagy a 70-es évek pornómozijai, vagy ahogy Leni Riefensthal náci proraganda filmjei. A filmtörténelemnek és a benne helyet foglaló, az elmúlt több, mint száz évben készült többezer vagy millió filmnek nincsen előjele. Nincs egy meghatározott előírás, ami kimondja, hogy milyen “A Film” és milyen a “Nem FIlm, De Ugyanúgy Moziban Nézhető Valami”.Filmet fogyasztani ízlés kérdése, az viszont, hogy miként befolyásolják a piacot, az már teljes joggal vitatható. Az elmúlt évtizedekben különböző trendek uralták a mozikat, az irodalmat, a festészetet a szobrászatot a tévéket és rádiókat, képregényeket vagy fürdöszoba-bútorokat és a női/férfi pipereholmikat, de ide tartoznak az autó és ruhaipar is. A film, és annak működése, fogyasztása és előállítása is változik, legjobb példa erre az a már unalomig ismételt közhely, hogy a sorozatok mennyire átalakultak, és mennyivel komplexebbek úgy általában mint mondjuk tizenöt éve. Vagy az, hogy Scorsese a Netflixen mutatja be a The Irishman-t. Mégsem dőlt be tőle a mozi, a tévé sem haldoklik, csak egyszerűen átalakult a piac és megváltoztak a fogyasztási szokások.

Hogy mi oldhatná fel a kibékíthetetlen ellentétet Scorsese, Coppola és a Marvel között? Valószínűleg semmi. A múlt “nagyöreg”-jei továbbra sem fognak Marvel-filmeket fogyasztani, az MCU-s rendezők, színészek és főnökök viszont változatlanul el fogják ismerni az ő munkásságukat. Scorsese, Coppola és a Marvel filmjei nem lesznek ettől  jobbak vagy rosszabbak. A végső felelősség pedig úgyis a közönségé, hogy mire ül be, vagy mire nem.Hozzátéve, hogy továbbra is olyan filmek fognak bevételi rekordokat dönteni, amik valamilyen gigafranchise termékei, vagy adaptációk, ha pedig kijön valami független gyöngyszem, nagy eséllyel senki nem nézi majd meg. Ez viszont nem a filmek minőségéről szól. De hogy hogy lenne érdemes edukálni a nézőket arra, hogy minél többféle filmet fogyasszanak az esetleg majd egy másik cikk témája.

Forrás: AVForums

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.