Képregény

Kíméletlenül szórakoztató a kegyetlen vizigót Vasember bemutatkozása

A Valiant kiadó első hazai fecskéjeként megjelenő X-O Manowar képregény tényleg megad mindent, amire egy geek vágyik. Hiánypótló, marha szórakoztató, és roppant ígéretes kiadvány.
Korábban a témában:

2019-re eljutottunk oda, hogy abszolút nem lehet hiányérzetünk a hazai képregény piacon. Bármely műfaj, vagy stílus hozzon is lázba minket, szinte biztos, hogy egy börzére kilátogatva találunk minket érdeklő, magyar nyelvű olvasnivalót. Klasszikus szuperhős sztori? Tele vannak vele az újságosok és a könyvesboltok. Esetleg az olasz sci-fi/fantasy vagy horror érdekel? Több kiadónál is találhatsz kedvedre valót. Vagy inkább a képregényirodalom nagy, komoly klasszikusait olvasnád? Semmi gond, feltéve, ha van hely a táskádban ezeknek a hatalmas, gyönyörű, keménykötésű kiadványoknak. A Goobo kiadó mégis feltette a kérdést: mi hiányzik 2019-ben a magyar képregény kínálatból? A kérdésre pedig válaszuk is volt:

A Valiant univerzum. A Valiant (nem összekeverendő a bojler márkával) egy amerikai képregény kiadó, amelyet még 1989-ben alapított a Marvel korábbi főszerkesztője: Jim Shooter. A kiadó kezdetben Nintendo és WWF licenszeken alapúló képregényekben utazott, majd pár évvel később – először néhány régi Gold Key Comics karakter újraindításával – belevágtak a szuperhős bizniszbe. Shooter pedig nem csak átcsábított több Marvel veteránt, de irányítása alatt a Valiant számos új tehetséget (pl.: Joe Quesada-t) is kinevelt. Az eltelt harminc évben a kiadó több tulajdonosváltáson, és újrakezdésen is átesett (volt egy időszak, amikor az Acclaim videójátékstudió tulajdonában volt). Ami minket most érdekel az a 2005-ös év: hiszen ekkor indult a modern Valiant története, ebben évben vásárolta meg egy befektetői csoport a Valiant képregények jogait az egy évvel korábban csődeljárás alá helyezett  Acclaim Entertainment-től. Pár, a régi sztorikat tartalmazó, kritikailag sikeres gyűjteményes kötet kiadása után aztán 2011-ben a cég leigazolta a Marvel és a Wizard kiadó több korábbi kulcsemberét. 2012-ben pedig a Valiant ismét elkezdett friss, havi rendszerességgel megjelenő képregényeket kiadni, melynek köszönhetően pár éven belül az egyik legközkedveltebb amerikai “kis” kiadó lett.

A kiadó ekkor indította el a saját, összefüggő képregényuniverzumát. Persze ez koránt sem lett volna elég a sikerhez, hiszen a DC és a Marvel már évtizedekkel ezelőtt kitalálták, hogy leghíresebb hőseiket időről-időre összeboronálják.

A különbség a Valiant hozzáállásában van: míg a két mamut kiadó emberileg alig felfogható számú címet futtat párhuzamosan és rendre újraírja a történeteket, addig a Valiant szigorúan tartja magát a kontinuitásához, miközben épp annyi címet jelentett meg, amennyit még kényelmesen lehet követni. Ráadásul nem várja el, hogy olvass mindent: nem csak, hogy a sorozatok megállnak önmagukban, de sokszor még az adott történetek értéséhez sem kell, hogy tisztában legyél egy-egy karakter több éves előéletével.  Az pedig már tényleg csak a hab tortán, hogy a rajongókkal is sokkal közvetlenebb, személyesebb viszonyt ápolnak, mint a “nagyok”. A hosszúra nyúlt bevezető után pedig akkor térjünk is rá a lényegre, avagy az első magyarul megjelent Valiant sorozatra, az X-O Manowarra.

Az X-O Manowar a Valiant egyik legrégebbi címe, de természetesen a magyar kiadás a már említett 2012-es újraindítással veszi fel a fonalat. Mivel a Goobo kiadó kronológiai sorrendben szándékozik kiadni a Valiant gyűjteményt, így az első két X-O Manowar kötet élvezetéhez sem szükséges semmilyen előképzettség.

Az élvezetet pedig ez esetben teljesen komolyan gondolom, ugyanis az

X-O Manowar már az első számok alapján egy valódi geek vágyálom.

Hősünk Aric, a  kíméletlen és öntörvényű vizigót herceg. Miután fafejűsége következtében a római sereg fájdalmas vereséget mér a népére, embereivel elindul éjszaka, hogy kiszabadítsák fogságba esett nejeiket az ellenség táborából. Ám a rómaiak helyett valami sokkal rosszabbat találnak: egy Borág hadihajót. Mit sem sejtve a földönkívüliek természetéről, és céljairól, összekeverve azokat a saját ellenségeikkel, megrohamozzák az idegen lényeket. A csata természetesen rossz véget ér: Aric és életben maradt bajtársai csapdába esnek, és életfogytig tartó rabszolgamunkára ítéltetnek. Évek telnek el a hajón, amíg egy sikeres lázadás során Aricnak sikerül megszereznie a Borágok által szentként tisztelt Manowar páncélt. A fantasztikus erejű fegyver birtokában sikerül visszatérnie a Földre, csak nem éppen a jó időben. Hiszen, amíg ő pusztán pár évet töltött el fénysebességgel haladó hajón, addig a Földön évszázadok teltek el. A high-tech barbárnak azonban nem pusztán az idő múlásával kell megküzdenie, hiszen hamarosan rábukkan az emberiség soraiba férkőző Borágok terveire. Így a vizigót Vasember (és pár újonnan szerzett barátja) az emberiség utolsó és egyetlen védvonala egy olyan ellenséggel szemben, amiről még nem is tud.

Talán már az első kötet szinopszisából is kivehető, hogy miért hiánypótló itthon az X-O Manowar. Hiszen a modern DC és Marvel képregényeket idéző vizualitás mögött egy nagyszabású space-fantasy bújik meg. Cary Nord képi világa ugyanis tökéletesen megfelel a modern szuperhőseposzok felé támasztott legmagasabb elvárásoknak: realisztikus, részletgazdag figurák, és nagyszabású, jól követhető akciók jellemzik. Kiegészülve Moose Bauman élénk színezésével egy olyan látványvilág született, amely nyugodtan odatehető bármelyik kortárs DC vagy Marvel kötet mellé. Ebből a szempontból kétségtelenül jó döntés volt a Valiant kiadását az X-O Manowarral kezdeni, hiszen belelapozva nem pusztán minőséginek, de kellemesen ismerősnek is tűnhet.

Fura mód mégis épp ez lehet az, ami visszatarthat egy hazai képregényolvasót attól, hogy belevágjon a Valiant gyűjteménybe. Az X-O Manowar ugyanis tényleg remekül néz ki, csak éppen nincsen markáns, vizuális egyénisége, amiből már ránézésre látszódna, hogy miben más ez, mint a Marvel/DC szuperhősképregényei. Sőt, felületesen belelapozva egy B kategóriás Vasember-epigonnak tűnhet, pedig jóval érdekesebb annál.

Ahogyan fentebb is írtam: nem is igazán klasszikus értelemben vett szuperhőstörténet, hanem inkább a Conan és az olyan videójátékok, mint a Halo vagy a Metroid sajátos keveréke. Míg az első kötet (Kard által) alapvetően egy korrekt eredettörténete a főhősnek, addig az X-O Manowar erényei igazán a második résszel (Ninjak közbelép) kezdenek jobban kidomborodni. Robert Venditti sztorija legmagasabb szinten űzött, elképesztően szórakoztató ponyva. Egy évszázadokon átívelő, idegeninváziós sztori világszintű összeesküvéssel, űrcsatákkal, a Predator-filmeket idéző dzsungeles akcióval, egy időutazó-űrbarbárral és egy nindzsa James Bonddal a főszerepben.

Az X-O Manowar képregény egyszerűen pörög, mint a Black & Decker!

Ám az üresjáratot nélkülöző, akciódús cselekmény nem megy a világépítés és a karakterek rovására sem. Jól lehet, hogy a szereplők egyelőre kissé egysíkúak, ám mindegyikük, markáns (archetipikus jellegű) figura, akik nagyszerűen működnek egy ilyen, akcióorientált sci-fi kaland részeként. Tiszta, jól érthető motivációval és ezekből eredő logikus, karakterazonos döntésekkel rendelkező figurák. Aric, egy bosszúszomjas, féktelen és sokszor meggondolatlan harcos. Tökéletes ellentéte a második füzetben felbukkanó Ninjaknak: az elegáns, csendes, okos bérgyilkosnak. A kettőjük csipkelődése, és kvázi-rivalizálásukból fakadó humor remekül működik. A két karakter viszonyán keresztül Venditti egy újabb műfaj, a buddy-cop (havervígjáték) filmek elemeit is behozza az X-O Manowarba, ami hála a biztos kezű cselekményvezetésének és írói tehetségének, remekül simul bele az addig is sokszínű összképbe. A legérdekesebb szereplő azonban a félig ember-félig borág Alexander, aki kénytelen lesz dönteni fogadott és vér szerinti világa között. Noha mind Alexander, mind Aric drámája egészen fajsúlyos is lehetne, Venditti (egyelőre?) nem ezekre helyezi a hangsúlyt. Ám pont annyira ás bele a szereplői múltjába, hogy képesek legyünk valódi karakterként tekinteni rájuk.

Az X-O Manowar nem esik abba a hibába, mint sok más hasonlóan ponyva jellegű képregény vagy film, és szentel annyi figyelmet a karaktereire, mint a Marvel/DC fősodornál véresebb akcióira. Mindemellett pedig ügyesen kezdi építeni az univerzumát.

Amiért pedig abszolút hiánypótló a hazai piacon, az a szerkezete: a Marvel és DC gyűjteményekkel az egyik legnagyobb probléma, hogy össze-vissza szemezgetnek a kiadók több évtizedes történelméből. A sztorik nem sorrendben, sőt gyakran befejezetlenül hagyva jelenek meg.

Ezzel szemben az X-O Manowarnak nem pusztán az az előnye, hogy a legelejétől élvezhetjük a történetet, hanem, hogy a négy füzetes sztorikat tartalmazó kötetek önmagukban is kielégítőek. Olyanok, mint a legjobb high-concept TV sorozat részek: elmesélik a maguk kis történetét, miközben tovább görgetik a nagy egészet. Ennek köszönhetően pedig abszolút elkerülhetetlen a darálás!

Az X-O Manowar első két kötete alapján nem nehéz megérteni, hogy a tengerentúlon miért lett közönségkedvenc a Valiant. Az erőpáncélos Conan kalandja ugyanis egy szépen rajzolt és remekül megírt első osztályú ponyva sci-fi. Könnyed, látványos és izgalmas kikapcsolódás, amiért nem nehéz rajongani.  Ráadásul a Valiant egyedibb, formabontóbb sorozatai még csak most fognak jönni!

Robert Venditti és Cary Nord: X-O Manowar – Kard által és X-O Manowar – Ninjak Közbelép
Kiadó: Goobo kiadó
Kiadási év: 2019
Fordító: Kóbor Róbert
Eredeti megjelenés: 2012 (X-O Manowar #1-8.)
Értékelés: 8/10 űrbarbár raptor

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.