Olan Rogers Final Space című sorozata az utóbbi évek egyik legötletesebb darabja sorozatok terén, ugyanis úgy válik szórakoztató űrwesternné, hogy a karaktereit is folyamatosan részletezi és fejleszti. A második évad némiképp receptet vált, ugyanis az emberközeli dramedy-ről egy sokszereplős kalandsorozat fokozatára kapcsol, ez pedig nem mindig sül el a legjobban. Évadkritika.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A 2018-ban bemutatott első évadot követően viszonylag keveset, alig másfél évet kellett várnunk Olan Rogers sorozatának folytatására. Az első évadzáró cliffhangerje után a második évad már az első epizódnál elképesztő sebességre kapcsol, és ez a lendület meg sem áll az évadzáróig. Van is dolga bőven a sorozatnak, ugyanis egyszerre kell újraegyesítenie az első évad során megismert, majd szétszéledt Galaxy 1 csapatát, továbbfejteni a karakterek történetét és kiterjeszteni a konfliktust a galaxis egészére. Feladatok terén tehát nem szűkölködött a második évad, ezeken felül pedig még új karaktereket is behoztak a képbe, akik legnagyobb jóindulattal élve is rontottak a sorozat színvonalán.
HIRDETÉS
Clarence és Fox feltűnése nem hozott sok újdonságot az évadba, hovatovább zavarba ejtően rossz comic relief karakterekké váltak. Habár a második évad bemutat egy igazán izgalmas háttérrel rendelkező, összetett karaktert is, Ash Gravent, vele nem foglalkozik annyit, mint az előbb említettekkel. Ennyi mellékszereplőt nagyon nehéz együtt mozgatni a főszereplőkkel, és ez bizony rá is nyomja a bélyegét az egész évadra, sokkal fókuszálatlanabbá vált, mint az előző.
Viszont ugyan a második évad kevesebbet foglalkozik a karakterek érzelmi világával, mégis, a történések nyomán sokkal többet tudunk meg róluk, mint az előző évad során. A központi karakterek, mint Gary, Nightfall vagy éppen HUE, mind-mind nagy fejlődésen esnek át az évad során. Gary anyjával ápolt viszonyát kénytelen újragondolni, míg szüntelenül emészti Quinn hiánya, Nightfall pedig Garyvel való kapcsolatát helyezi új alapokra, ez idő alatt pedig közös múltjuk tragikusságáról is lehull a lepel. Az első évad mesterséges intelligenciája, HUE mostanra fizikai testet ölt, kétségbeesett figyelemhajhászása és szarkasztikus humora pedig mindenki elől ellopja a showt.
A második évad az első eredetiségéhez sem koncepcióban, sem pedig narratíva szempontjából nem tud igazán felnőni, de ettől még egyáltalán nem rossz. Egy teljesen új csapásirányt jelöl ki magának a sorozat, aminek a központjában az univerzumépítés áll. Az évad során rengeteg új bolygóra jutunk el, új kultúrákat, és új fajokat ismerünk meg, és igazi sci-fihez híven az időutazás is felüti a fejét. Az új csapásirányhoz az is hozzátartozik, hogy egy egészen új cél válik meghatározóvá a csapat számára: össze akarják gyűjteni a hat dimenziókulcsot, hogy ezek segítségével kiszabadíthassák a fogságából Bolót, a Titánok egyik legerősebbikét, hogy így megakadályozhassák a gonosz Invictus térnyerését. Az első évadban látott, Gary és Lord Commander közti személyes konfliktus a második évadra már kozmikus méretűvé nő, a harmadik évadra pedig várhatóan egy grandiózus csatát mutat majd be hőseink és Invictus bukott titánjai közt.
A legnagyobb probléma a második évad ütemezésében van, ugyanis nagyon váltakozó az epizódok minősége és tempója, megfigyelhető az a jelenség, amiről a sorozat készítője, Olan Rogers is beszámolt – a CBS túl nagy nyomást gyakorolt a történetre, nem feltétlen előnyére. Az első évad nagyon jól ütemezte a karakterépítést, a történéseket, és valóban a tetőponton ért véget. Ezzel szemben a második évad – amellett, hogy három epizóddal hosszabb, mint az első évad – inkább csak sodródik az árral. Vannak kifejezetten kiemelkedő részek az évadból – különösen a negyedik és az utolsó epizód – mégsem olyan átütő az összkép, mint korábban volt.
A sok negatívum ellenére a Final Space második évada egy érzelmi hullámvasút, ami folyamatosan szinten tartja az érdeklődésünket. Változtatott ugyan a sorozat alapvető koncepciója, leginkább intimitásából vesztett sokat az új karakterek miatt, de ettől még a fő történetvonal ugyanolyan érdekes maradt.
