Nehéz megölni, még nehezebb komolyan venni – Steven Seagal a Bécsi Comic-Conon

Míg a Gotham és a Doctor Who sorozatok, vagy a Shazam! mozifilm szereplőinek jelenléte abszolút indokolatnak hat, a nagy Steven Seagal felbukkanása már kevésbé érthető. Persze a régi levitézlett hősök, B-filmes és TV-s ikonok a San Diegoi Comic Conon is előfordulnak. Ezeknek a gigantikus geek örömünnepeknek legszomorúbb része, épp az, amikor látjuk, hogy a szebb napokat látott legendák nyugdíjkiegészítésért cserébe, monoton arccal dedikálnak a rajongóknak. Szóval Seagal jelenléte ennyiben érthető: a mai napig ismert, sokak által kedvelt híresség, akit valószínűleg nem is volt annyira drága megszerezni, mint egy jelenleg felkapottabb nevet.

Ám a nehézsúlyú aikido-mester megjelenése ennek ellenére is kissé szürreális. Hiszen ellenben a conok olyan állandó szereplőivel, mint Lou Ferrigno vagy a számtalan Star Wars mellékszereplő, Seagalnak nem sok köze van a klasszikus értelemben geek műfajokhoz (úgy, mint sci-fi, fantasy, horror vagy a képregények). Ráadásul Seagal korántsem egy problémamentes, “politikailag korrekt” figura. Az utóbbi időben ugyanis sokkal inkább a Putyinnal való haverkodása, és az ellene – már a 90-es évektől kezdve – felhozott számos szexuális zaklatási vád miatt került a hírekbe, mintsem a filmjei miatt. Viszont tartsuk akár akciólegendának, a világ egyik legrosszabb színészének, kiemelkedő harcművésznek vagy egy önmaga paródiájává vált bohócnak, vitathatatlan, hogy Seagal egy ikon. Ikonokkal találkozni meg nem csak kivételes alkalom, hanem általában érdekes is, akár megerősítik, akár lerombolják a róluk alkotott képet.

Bár első blikkre azt gondolnánk, hogy egy comic con célközönsége kevésbé fedi Seagal rajongói bázisát, ám az egyetemi nagy előadók méreteivel bíró terem így is egész szépen megtelt. Kis várakozás, majd lekapcsolódtak a lámpák, beindult a füstgép és biztonsági őrei gyűrűjében megjelent a nagy ember. Ezt egy aprócska közjáték követte, amelyben Seagal elkeseredett harcot vívott az őt mindenáron megvakítani igyekvő reflektorokkal. Végül a reflektorok veszítettek a beszélgetés pedig normál lámpák kíséretében kezdődött. Ez a kis ügyetlenkedés kifejezetten fontos eleme az eseménynek, hiszen emlékeztet minket arra, hogy Seagal is ember. Ezt pedig fontos észben tartani, hiszen az őt kérdező riporter az elkövetkező egy órát érezhetően annak szentelte, hogy ennek ellenkezőjét bizonyítsa. Ennek megfelelően a beszélgetés rögtön Seagal számtalan titulusának felsorolásával indult, melynek mennyiségétől még a Daenerys Targaryen is elképedne. Színész, rendező, forgatókönyvíró, énekes, blues-zenész, aktivista, üzletember, seriff-helyettes, állatvédő, 7 danos aikido mester és persze családapa.

Miután a teremben mindenki megértette, hogy mekkora ember ül előttünk, végre elindult a beszélgetés érdemi része. Félreértés ne essék: Seagalnak 20-30 éve tényleg voltak elismerendő teljesítményei. Ő volt az első külföldi, aki aikido dojot nyithatott Japánban. Az amerikai akciófilmben addig nem szereplő harcmodornak köszönhetően pedig az első pár mozija tényleg újszerűen hatott. Ám mindezek ellenére is kissé mókás, hogy miközben a kérdező nem győzi dicsérni az olyan klasszikusait, mint az Úszó erőd, vagy a Niko, addig az már nem kerül szóba, hogy az elmúlt bő húsz évben szinte egyetlen egy olyan filmje sem volt, ami mozi forgalmazásba került volna. Azt pedig talán mondani sem kell, hogy a színész sötétebb húzásai egyáltalán nem kerültek szóba. Persze az őszinteség és a valóban komoly kérdések talán kevésbé várhatóak el egy olyan műfajban, amelynek célja a rajongók szórakoztatása, és a meghívott felmagasztalása.

A harcos, aki előre figyelmeztetett, de mi nem figyeltünk rá

Az, hogy Seagal már jócskán túl van a karrierje csúcsán, még nem jelenti, hogy ne lenne néhány nagyon fontos üzenete 2019 fiatalságának. Az interjú első komoly témája ugyanis rögtön a klímaválság volt. Seagal csalódottságát fejezte ki aziránt, hogy meglátása szerint az elmúlt húsz évben szinte semmi sem változott. Sőt, éppen ellenkezőleg: míg az emberek továbbra sem foglalkoznak a környezeti válsággal, addig a bolygó kifejezetten rosszabb állapotban van, mint a 90-es évek elején. Pedig ő figyelmeztet minket, mikor 1994-ben a saját főszereplésével megrendezte A lángoló jeget! Igaz, akkor a probléma senkit nem érdekelt. Bezzeg tíz évvel később Al Gore (A kellemetlen Igazság) számára már Oscart ért – jegyezte meg Seagal cinikusan.

Szerinte ideje lenne nyomást gyakorolni a politikusokra, és komolyan elszámoltatni azokat, akik rossz irányba viszik a világot. Sajnos azonban szerinte a mai fiatalokat nem érdekli a környezet és a való világ, csak az, hogy minél inkább elmélyedjenek a virtualitásban és „mindenféle kütyüikben”.

Greta Thunberget azonban ügyesnek tartja – igaz többször kellett őt emlékeztetni arra, hogy „melyik is az a Thunberg”. A buddhista Seagal legfőbb üzenete leginkább az volt, hogy szeressük egymást, fogadjuk el és ismerjük meg a különböző kultúrákat, hiszen, mint mondta: az emberiség egy nagy család. Nem tehetünk mást, mint, hogy igyekszünk jó emberként viselkedni és gondját viselni a családunknak. Minden más úgyis Isten kezében van. Ő is erre törekszik, mikor a Memphisi gyermekkórházat támogatja. A filmjeiben pedig mindig igyekezett hasonló üzeneteket közvetíteni. Szerinte épp azért voltak sikeresek, mert sajnos a valóságban nehéz az igazságot érvényesíteni, ezért az emberek örömmel fogadják, ha legalább a filmen láthatják, ahogy győz a hős.

A közönség kérdez, Seagal szerénykedve dicsekszik

Mindezek után elérkezett az idő, hogy a közönség tegye fel a kérdéseit, amelyekre Seagal igyekezett a maga buddhista szerénységével válaszolni, ami nem mindig sikerült neki. Vázlatba szedjük a legfontosabb kérdéseket és válaszokat.

Le tudná-e győzni Chuck Norrist?

• Seagal egy ősi japán bölcsességgel („Sosem tudod meg, csak ha megpróbálod!”) próbált kibújni a válasz alól, ám huncut félmosollyal hozzá tenné: ő azért tudja mi lenne a harc végkimenetele.

Hogy készült az Úszó erőd legendás késpárbaja?

• Azt igazán nem tudtuk meg, de amit igen az az, hogy Tommy Lee Jones nem jó harcos – de jobban ért a lovakhoz, mint Segal, aki nagyon ért a lovakhoz -, és hogy a jelenet olyan jó volt, hogy Brandon Lee temetésén odajött hozzá a világ egyik legjobb késharcosa gratulálni neki.

Mi a véleménye a szuperhősökről?

• Nem igazán érti őket, de volt egy idő, amikor a Warnernél az ő nevét is bedobták a Batman (1989) címszerepére.

Látott-e mostanában valami jót?

• Elmondása szerint ma már nem készülnek igazán jó filmek, ennek pedig az az oka, hogy a baloldali Hollywood túlságosan erőlteti a saját politikáját. Részben ezért is marad meg függetlenfilmesnek, meg mert úgy könnyebb neki filmezni. Az ázsiai filmeket amúgy szereti, és tervezi is, hogy többet forgat ott, különösen Kínában. Jelenleg pedig Donnie Yent tartja a legnagyobb akciószínésznek.

Hogy lett seriffhelyettes?

• Jefferson megye serifje elhívta bemutatót tartani, és mivel jobban, pontosabban lőtt, mint ott bárki, ezért felvetették neki, hogy be is léphetne a kötelékbe.

Mint mindenkitől manapság természetesen tőle is megkérdezték, hogy mit gondol a Jokerről, és azokról a filmekről, amelyek elindítanak egy társadalmi mozgalmat. Szabad-e őket vetíteni?

• A Jokert nem látta, a kérdés második felét pedig nem értette, és elkezdett arról magyarázni, hogy „minden filmnek meg van a közönsége”.

Hány sorozatévadban szerepelt?

• Ezt neki is meg kellett kérdeznie a mostani (negyedik) feleségétől, ám ezt sajnos ő sem tudta. Seagal fel is tette a kérdést: “Akkor mire is vagy jó?”. Nem kaptunk választ.

Miből lesz az Aikido nagymester akciólegenda, nemzetközi szupersztár?

• Seagal saját elmondása szerint jelenleg főként tengeri herkentyűket, zöldséget és rizst eszik.

Jól tudjuk, hogy az erős emberek erős emberekkel cimborálnak, ez pedig Seagal részéről sincs másként, akiről köztudott, hogy emberileg és politikusként igen csak nagyra tartja Vlagyimir Putyint. Olyannyira jóban vannak, hogy Putyin ki is nevezte az “Orosz-amerikai humanitárius különmegbízottnak”. Sőt az orosz miniszterelnök politikáját támogató megjegyzései miatt 2021-ig Ukrajnából ki is tiltották. Mivel pedig a mi miniszterelnökünk is igencsak jó viszonyt ápol az orosz kormányfővel, így reméltük, hogy a nagy mester talán róla is elismerően tud nyilatkozni. Sajnos azonban Seagal nem ismeri Orbán Viktort, így pedig véleménye sincs róla.

A kedves nagyapó, aki kenyérre kente a közönséget

Az egész beszélgetés remek hangulatban telt, és ami a legmeglepőbb: végig azt lehetett érezni Seagalon, hogy ő is élvezi az egészet. Sokkal inkább tűnt kedélyesen mesélő nagypapának, mint fáradt, a beszélgetést kötelességből és pénzért végignyomó hírességnek. Szinte bármit mondott, azt a közönség mind megette a hatalmas tenyeréből. Akkor mégis, miért a keserű szájíz, miért érezzük azt, hogy az összes akciósztár közül Seagal öregedett a legrosszabbul?

A probléma Seagalal nem az, amit a bécsi Comic Conon láttunk belőle, hanem éppen az, amit nem. A zártkörű sajtótájékoztatóra bejutó magyar kollégák ugyan próbáltak rákérdezni pl. Putyinnal való kapcsolatára, ám a sztár és sajtósa csak terelte a témát („Remek ember, igazán nem tudom, hogy milyen problémákra gondol.”), majd véget is vetettek a kérdezősködésnek. És épp ez a probléma: aki úgy vett részt Seagal rajongóként a panelbeszélgetésen, hogy semmit nem tudott a sztár mostani viselt dolgairól, az úgy mehetett haza, hogy „látta gyerekkora hősét, aki tök jó fej”. Aki azonban kicsit is nyomon követte Seagal mostani pályafutását, azoknak rögtön feltűnnek az ellentmondások.

Arról beszél, hogy az emberiség egy család, és tisztelnünk kéne egymást, miközben egy olyan autokrata rezsimet támogat, ahol például üldözik a melegeket. A politikusok számon kérésére buzdít klíma ügyben, ám ő maga azt a Donald Trumpot támogatja, aki felmondta a párizsi klímaegyezményt is. Igazságról és szeretetről beszél, közben pedig gusztustalannak nevezi a rendőri túlkapások ellen tiltakozó sportolókat.  Arról nem is beszélve, hogy a személyét illetően már a 90-es évek óta merülnek fel szexuális zaklatással kapcsolatos vádak.

Ellenpéldának ott van Arnold Schwarzenegger. Ő aktívan kampányol a klíma/környezetvédelemért, és dacára annak, hogy pártállását tekintve republikánus, mégsem támogatja Trumpot. Sőt több videóban is kritikával illette. Seagal pedig épp azért válik hiteltelenné, mert amiket most mondott az sok esetben totális ellentmondásban van azzal, hogy milyen politikusokat támogat. Olyan ő, mint az egyszeri multinacionális vállalat, amely szóban kiáll mindenféle társadalmi igazságot érintő úgy mellett, de tettek szintjén, a profitkieséstől félve simán behódol egy antidemokratikus rezsimnek.

Mindemelett már csak a kisebb probléma, hogy – bár a beszélgetésen megmutatkozott minimálisan a humora – alapvetően totálisan komolyan veszi magát. Ellentétben az öniróniára képes Van Damme-al (JCVD, Jean-Claude Van Johnson), az olykor színészkedni is tudó Sylvester Stallone-vel (Creed), vagy a magát más műfajokban kipróbáló Swarzeneggerrel (Maggie, Utóhatás), Seagal úgy viselkedik, mintha még mindig 1989 lenne. Dacára annak, hogy már elképesztően messze van karrierje aranykorának formájától, faarccal csinálja ugyanazokat az akciófilmeket. És nagyon úgy néz ki, hogy ez most már így is marad. Igaz konkrét tervet nem mondott, – hiszen a buddhista szellemisége miatt nem tervez- de megemlítette, hogy több projekten is gondolkodik. Az IMDB szerint hamarosan elkészíti az első filmjének, a Niconak a folytatását. De Seagal a muzikálisabb rajongóit sem hagyja magára, hiszen hamarosan érkezik harmadik blues-albuma is. Azt továbbra sem várhatjuk tőle, hogy drámai, vagy vígjáték szerepben is kipróbálná magát: marad annál, amihez ért a kínai finanszírozású, alacsony költségvetésű direct-to-DVD/VOD akciófilmekben. Legalább egy dolog állandó ebben a világban. 

És, a legfőbb tanulság: óvatosan a panelbeszélgetésekkel. Alattomos műfaj, ami bárkit képes jó színben feltüntetni.