Sorozat
Westworld harmadik évad, jelenet

A Westworld harmadik évada olyan jó lehet, mint az első

Két év után, március 16-án végre elindult az elmúlt tíz év egyik legintelligensebbnek mondható sci-fi-sorozata, a Westworld harmadik évada. A HBO jóvoltából már megnéztük az első négy epizódot (ami tulajdonképpen a fél évad). Az ez alapján körvonalazódni látszó évadkoncepciót valahogy úgy foglalnám össze, ahogy James Franco próbálja elmagyarázni az Interjú című filmben az észak-koreaiaknak azt, hogy nem különbözünk: ugyanaz, de más, de mégis ugyanaz. Spoilermentes Westworld 3. évad, négy epizód kritika.
Korábban a témában:

Őszintén nem tudom és nem is akarom palástolni azt, hogy mekkora rajongója is vagyok Lisa Joy és férje, Jonathan Nolan mesteri szériájának. Igaz és tény, hogy a Westworld a második évadában sokszor önmagát görcsösen tekergetve, erőlködve akart intelligensen rejtélyesnek maradni. Igaz, hogy az elmúlt évad a végére a narratíva valóban egy kimerítő szellemi tornagyakorlattá mutálódott, amit inkább már megterhelő volt követni, mint érdekes, de ettől függetlenül nálam az aktuális évad első előzetese képes volt elérni azt, hogy a következő évadot is úgy várjam, mint valami történetmesélő messiást.

Mert ez a sokszor már-már kényszeresen „entellektüel”, filozofikus stíl még mindig tud egy kiemelkedően lebilincselő, szerfölött érdekes sorozat maradni, ami nagyszerű atmoszférájával kötöz a fotelbe, karaktereivel, színészi játékával igéz meg és hihetetlenül okosan megírt csavarjaival tartja fenn az érdeklődést, még akkor is, amikor tudom, hogy ő az oka a migrénemnek. Már sokszor leírtam és elmondtam: a Westworld varázsa abban rejlik, hogy elénk tár egy többváltozós egyenletet, amit nagyszerű kihívás megpróbálni megoldani amellett, hogy egzisztenciális, lételemi kérdésekről filozofál és ezekről gondolkodtat el.

Az előző évadról írt kritikámban leírtam, félek, hogy az író-rendező páros egyszerűen túl fogja tolni a történet csavargatását, és a második évad tempójával a történetvezetési struktúrája fárasztó marad. Féltem, hogy a legutóbbi évaddal már az összes valamire való fordulatbombát felrobbantotta, és a sorozat a harmadik évaddal kiüresedik. Aztán jöttek az előzetesek és azt láttam, hogy lesz itt egy koncepciós softreboot, a Westworld pedig lineárisan halad tovább, a fundamentum nem változik, viszont az építészek átgondolják az épületet. A prekoncepcióm az volt, hogy az egész átváltozik a bosszúéhes, felsőbbrendűségi-, messiás- és Istenkomplexussal machináló, emberré üresedett Dolores vendetta sztorijává. S március 16-án debütált első epizód után valóban úgy tűnhet, hogy ez történt, ilyenné vált a sorozat.

Azonban itt le kell szögeznem, ne legyenek illúzióink, Nolanék egyenlete továbbra is többváltozós, csak a pilot epizód egy szimpla nyitány tele expozíciókkal, az új évad pedig ismételten egy kecsegtető, izgalmas szellemi kihívás lesz a jó értelemben.

A kalandpark után

A The New World alcímet viselő harmadik évadban már nem a parkban folytatódik a cselekmény (de vajon tényleg nem?). A történet arca végre a külvilág felé fordul és részben-egészben láthatjuk, milyen kontextusban is létezhet egy olyan szórakoztató komplexum, mint Westworld, vagy éppen a ShogunWorld. Nos, egy utópiának feltüntetett disztópiában. A cyberpunk sci-fi alműfaját idéző Föld egy strukturált, végtelenségig rendszeresített, technológiailag csontig determinált gömb, amin egy mesterséges intelligencia, Roboám irányít. Hatalomátvétele emberi konszenzus alapján történt meg. Ő amolyan társadalmi-szociális stratéga, aki meghozza a jó döntéseket, hogy neked már ne kelljen. Vállalatokat irányít, emberi sorsokról dönt. Léte azon az elméleten alapszik, hogyha mindenki azt a munkát végzi, amire valójában alkalmas, akkor világunk egy tökéletesen működő, fenntartható szervezetté válik. Ebben a világban él az évad új kulcsszereplője Caleb Nichols, depresszióval küzdő exkatona, akit a rendszer megpróbál visszaszervezni a társadalomba sikertelenül. Nem érzi magát jól a kijelölt munkahelyein, ráadásul a meghatározott, múltbéli traumájának kigyógyítására javasolt módszer sem használ. Caleb ezért sokszor követ el bűncselekményt egy „Make money motherfuckers” nevű applikáció segítségével. Ez az app – hasonlóan egy olyan videojátékhoz, mint a GTA Online – küldetéseket és a teljesítésük feltételeit közli, amit a felhasználók elfogadhatnak. Amikor a küldetés, azaz a bűncselekmény megtörténik, az appot használó elkövető a megállapodás szerint megkapja a lóvét.

aaron-paul-westworld

Calebről fontos beszélni, mert rajta keresztül a legkönnyebb bemutatni, hogy a Westworld új évada (legalábbis az első négy epizód alapján) arról szól, hogy az ember sorsa alig rosszabb az androidokénál, sőt a valójában ugyanaz, de más, de mégis ugyanaz. Csak a valóságban a rendszer máshogy csinálja ki és tartja rabszolgaként a „gazdákat”, mint a parkban. Éppen a rendszerből kilépő Caleb sorstörténetének tükrében kerül morális szemszögből szürkezónába (egyszerre rossz és jogos, amit tesz) Dolores is, aki ebben az évadban már a háttérből is irányító sakkjátékossá lett. Olyan főgonosz-típus ő, akinek az esetében nem azt várjuk, hogy eltegyék láb alól, hanem azt, hogy nem keresztényi értelemben megtérjen. Belássa, hogy amit tesz, az nem csak, hogy messze van az isteni síktól, de végtelenül emberi is. Olyanná vált, akik ellen felesküdött. Ennek a felismerése lehet az, ami a sorozat létfilozófiai elmélkedésének következő lépcsőjévé válhat, akár amellett a konklúzió mellett, hogy egy ember által készített mesterséges intelligencia képtelen túlnőni azokon, akiktől az alapvető viselkedési és érzelmi mechanizmusokat tanulta.

Evan Rachel Wood Westworld harmadik évad

Visszafogottabb történetvezetés

Az évad a második epizódtól veszti el linearitását és érezhetően elkezdünk több idődimenzióban mozogni (de mivel erről a sorozatról beszélünk, ezért ez sem biztos). A nyittóepizód kiszámíthatóságát elkezdi ismét átölelni az a jóleső bizonytalanság, ami átjárta az első évadot. Újra érezni lehet, hogy a Nolan házaspár agya nem dobta le a furfangos, nyakatekert történetépítés láncát, nem gondolta át és változtatta meg az elképzeléseit, csupán fókuszokat váltott, valamint emelte a tétet a már említett háttérhatalomként üzemelő mesterséges intelligenciával és azokkal, akik ezt a „dolgot” építették és birtokolják. Bár még csak négy epizódot láttam, az aktuális évad láthatóan nem akarja elkövetni az előző hibáját. A készítők finomítottak „terhelésen” és ez alatt a követhetőséget is értem. Azt éreztem a megnézett epizódokból, hogy a megtévesztő időkezelés visszafogása mellett a felépített karaktereinek sorsát lineárisabbá teszi, míg másokat elkezd építeni. Egyeseket nem árnyal tovább, másokat pedig – mint például a Tessa Thompson alakította Charlotte Hale-t – erőteljesen rétegel tovább.

tessa-thompson-westworld

Természetesen az elmúlt évad fontosabb szereplői is visszatérnek. Maeve el akar jutni a lányához, Bernard pedig megpróbálja megakadályozni Dolorest tervében, de ívükben érezhető, hogy ezek a karakterek már „készen vannak”, felépültek a motivációik, indítékaik, ők már célirányosan haladnak a történetben.

Emiatt az első négy epizód erősebben koncentrál a cselekményre, mint a karaktereire és rejtélyességre. A Westworld talán a harmadik évadával válik egyszerre hard és soft sci-fivé. Egy olyan sorozattá, amire nem csak igény van, de értékteremtő is. Persze, ehhez az kell, hogy továbbra is kiegyensúlyozott és mértéktartó legyen.

Fontos kiemelni, hogy attól még, hogy Nolanék ráléptek kissé a fékre, továbbra sem érdemes a sorozatot fél szemmel követni. Elképesztően sok részletet, allegóriát, metaforát és utalást rejt már az első négy rész kezdve Bernard álnevének rejtélyétől (az első epizódban Armand Delgado-ként rejtőzik, ami a Damaged Arnold, azaz a Sérült Arnold anagrammája) a kósza falfestéseken és a mesterséges intelligencián át a felcsendülő zenei betétekig. Minden jelent valamit és utal valamire, valami nagyra, pont, mint az előző évadokban, csak most inkább érdekesen, mint fárasztóan. Minden kis részlet, gondolat, dialógus valami eddigieknél is nagyobb csavart sejtetnek, amit nagyon ki akarunk majd találni.

Nem túlzás állítani, hogy még mindig a Westworld jelenleg a legkoncepciózusabb sorozat a piacon.

Visszatérve a dallamokhoz, még mindig ebben a sorozatban van a legjobban összhangban a zenei téma a kontextussal. Vészjósló ütemek és aláfestések, ami egyszerre közlik, hogy valami készülőben van és valami súlyos éppen történik. Az eddig látottak alapján azonban ebből az évadból kimaradnak az sorsokra reflektáló, emberi érzelmeket kommunikáló melódiák.

A hét részes évadból az eddig látottak alapján a Westworld úgy változtatja meg saját magát, hogy közben nem hagyja el azt az esszenciát, ami legendásan okossá tette a koncepcióját. Bár valószínűleg a második évaddal rengeteg nézőt veszített, a most futó szezonban minden megvan ahhoz, hogy visszahódítsa a közönségét, már ha valaki hajlandó még egy esélyt adni neki (és ha úgy van, elkezdeni még egyszer a második évadot). Aki pedig eddig is kitartott mellette, az örülhet, mert az első évad fénye újra kigyulladni látszik.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.