Képregény

10 Image-képregény, amit magyarul is szívesen olvasnánk

Kis hazánkba is szép számmal jelentek már meg az Image Comics kiadó égisze alá tartozó képregények: Spawn, The Walking Dead, Outcast, Monstress,  nemrég pedig a Tokyo Ghost. Utóbbi apropóján elővettünk kedvenc Image-képregényeinket, és kiválogattunk tíz olyan Image-címet, amelyek itthoni kiadása még várat magára. Mi már nagyon örülnénk, ha mielőbb a polcunkon tudhatnánk őket magyarul is.
Korábban a témában:

Az Image Comics-ot 1992-ben alapította hét neves képregényrajzoló, Marc Silvestri, Jim Lee, Whilce Portacio, Rob Liefeld, Erik Larsen, Todd McFarlane és Jim Valentino. A kiadó létrehozásának nem titkolt célja az volt, hogy a művészek – ellentétben a Marvelnél és a DC-nél zajló gyakorlattal – megtarthassák az általuk kreált karakterek jogait. Ez az üzleti hozzáállás temérdek remek szerzői képregényt szült az évek során. Minőségi alkotásainak köszönhetően a cég mára a harmadik erővé vált a képregénypiacon a két titán mögött. Noha az Image-nél is vannak hosszabb sorozatok (pl. a nemrég véget ért The Walking Dead), ezek nem követik a két rivális kiadó szokásait: nincsenek megúszós retconok, a történéseket utólag idiótán zárójelező fordulatok. Nem ragadtak le a szuperhősöknél (Spawn), kiadványaik műfajilag igen diverz képet mutatnak: van itt űropera (Saga), a mesterséges értelemről értekező sci-fi (Alex+Ada), és hideglelős horror is (Gideon Falls), de nem ritka a különféle zsánerek vérpezsdítően kreatív keverése sem (Sex Criminals).

The Magic Order (2018-)

Mark Millar és Olivier Coipel képregénye kicsit kilóg az Image képregények közül annak sajátos háttere miatt. A The Magic Order az első Mark Millar-képregény, mióta a Netflix betársult a Millarworldbe 2017-ben. A közös képregények feltétele az volt a Netflix részéről, hogy sorozatot készíthessenek Millarék történeteiből, és Millar a legjobb művészekkel dolgozzon együtt. A Magic Order, amit a Mutánsvilág rajzolója, Olivier Coipel kelt életre, tökéletesen megfelel a Netflix által támasztottaknak. Ahogy a címből sejthető, a képregény főszereplői varázslók: öt varázslócsalád felel a világ természetfeletti védelméért. Egy nap azonban egy ismeretlen lény elkezdi szisztematikusan levadászni őket. A történet nagyjából ezt a 6 füzetre nyúlt leszámolást meséli el, de a hajtóvadászat és a bemutatott varázslóvilág hamisítatlan Mark Millar. A varázslatok kellően véresek és kicsavartak, a varázspálcás leszámolásoknak csak Millar kreativitása szab határt. A vadászat története is ehhez méltóan fordulatos, meglepő sztori, amiben még a legszorultabb helyzetet is képes fokozni a szerző. Kiváló történet, ami megmutatná itthon is, hogy a Harry Potteren túl is vannak varázslók, s továbbá azoknak a képregényeseknek is tökéletes lenne, akik nem szeretnek belekezdeni hosszú sorozatokba.

DIE (2019-)

Ha mindig izgalomba hoztak a legalább negyven oldalú dobókockák és a Dungeons & Dragons, akkor a DIE a te képregényed. Kieron Gillen és Stephanie Hans (The Wicked + The Divine alkotói) tavaly indult képregénye a fantasy szerepjátékokat vegyíti mindennel, ami jó a horrorban és a dimenzióutazásban – mindezt lélegzetelállítóan gyönyörű képekben elmesélve. A DIE egy hattagú baráti kör RPG-partijával indul 1991-ben, ahol egy akció alkalmával eltűnnek. Végül öten – különböző öt helyen -bukkannak fel újra, hatodik barátjuk pedig örökre elveszett. Akkor így hitték. 2018-ban, felnőtt életük javát élve újra betoppan mindennapjaikba a szerepjátékos múlt, az elveszettnek hitt baráttal. A cselekmény sokban emlékeztet Stephen King-féle AZ-ra, ám az RPG elég korai behozásával egy igazán friss, de mégis klasszikus fantasykalandot kapunk nem mindennapi környezetben. A fantáziavilágot lemodellező asztali játék egy kitalált világ valós szabályrendszerévé és működtetőjévé válik – kell ennél jobb keret egy varázslókkal és paladinokkal benépesített világnak? Épp az ideje, hogy a hazai szerepjátékosok is megkapják a kifejezetten hozzájuk szóló képregényt.

Black Science (2013-2019)

Rick Remender-téren nem állunk rosszul itthon se – nemrég jelent meg a Tokyo Ghost, és az Orgyilkos osztályból is van mindig új kötet. Azonban önálló cuccai mellett bőven megférne 2013-ban elindított a Black Science. Az olasz rajzolóval, Matteo Scalerával (Batman: Gyászmenet, Deadpool: Zsémbes zsoldos) közös képregénye egy vérbeli kalandozós űrfantasy, amiből amúgy se sokat találni itthon képregény fronton. A Black Science főhőse, Grant McCay, az Anarchista Tudósok Rendjének volt tagja. Élete egyetlen célja, hogy megjavítsa a teljes titokban létrehozott dimenzióutazó találmányának, a Pillarnak a hibáit. A tiltott eszköz segítségével Grant és csapata képes volt különböző dimenziók közti áthidalhatatlan határit könnyen átlépni, és azok technikai fejlettségét lemásolni. Azonban – ahogy az már csak lenni szokott emberi beavatkozás során- a dolgok nem mindig sültek el úgy, ahogy tervezték. Grant saját nagyra vágyásáért vezekel állandóan, a sohavégetnemérő korrigálások pedig egy jövőbeli Sziszüphosszá teszik  – ezek mentén nagyon könnyű azonosulni elesettségével. Grant mellett a Black Science másik nagy hozománya az ötletgazdag és nagyon kreatív világ, amit Scalera varázsol elénk a képregény lapjain. Legyen szó békaemberekről vagy halnőkről vagy halpofájú lebegő űrjárgányokról.

The Wicked + The Divine (2014-2019)

Kieron Gillen és Jamie McKelvie képregénye nem nyúl extrán kreatív dolgokhoz: modern fantasyvel házasított isteneket láttunk többször is, elég csak Neil Gaiman Amerikai istenekjére gondolni. A lassan túlhasznált toposzon McKelvie-Gillen páros mégis tudott csavarni egyet. A The Wicked + The Divine-ban az istenek kilencven évente reinkarnálódnak egy fiatal ember testében. Az isteni erőt elnyerő fiatal emberfeletti hatalomra tesz szert, és az emberek feltétel nélküli szeretetét is magukénak tudhatják – akárcsak a sztárok. A hihetetlen népszerűségnek és hatalomnak azonban ára van: az istennek két év múlva meg kell halnia, és a következő 90 évig nem térhet vissza a halandók világába. Már McKelvie lenyűgöző, neonfényben táncoló rajzaiért is érdemes elkezdeni a celeb istenek történetét, de az újraértelmezett istenségek is megérik a maguk pénzét. A showt egyértelműen a tinédzserlányként reinkarnálódott Lucifer viszi el, aki – természetéhez hűen – lázad és környezete tűréshatárát feszegeti. A képregény konfliktusa is ebből lesz.

Pretty Deadly (2013-)

Kelly Sue DeConnick és Emma Rios képregénye a Sandman-féle mágikus realizmus és a western ötvözete, így hazai rajongókra is a Sandman hátán tudna szerezni. A 2014-ben indult Pretty Deadly főszereplője a Halál lányaként ismert a vidéken, de barátoknak csak Ginny. Bár a fiatal lány a történet főhőse, életét mindig más szereplők elbeszéléséből ismerjük meg. A képregénynek egy különös páros – egy nyúl (Bunny) és egy pillangó (Butterfly) ad keretet, az ő beszélgetéséből bontakozik ki a főcselekmény. Ginny motivációit és a Halál lányává válását már egy vándorpáros, Fox és Sissy beszéli el, a környékbeli ámokfutásait pedig újabb és újabb párosok beszélik el. A múlt eseményei mellett a jelen is hasonlóan misztikus és ködös. Ginny egy leszámolás után kutat, az piszkos ügyletek és azok szereplőinek motivációi csak sokára nyernek értelmet a képregény lapjain. Az összetett narrációt tökéletesen kiegészíti Emma Rios stílusa, ami bár sok helyen merít a Sandmanből, de vad színei és a szürrealizmussal keresztezett western esztétika nagyon is egyedivé teszi. Horror, western, na és persze Sandman rajongóknak erősen ajánlott.

Skyward (2018-2019)

Joe Henderson képregénye nem akármilyen felütéssel kezd: egy napon a Földön megszűnt a gravitáció, aminek következtében több millióan repültek ki az űrbe. 20 évvel később a túlélők már berendezkedtek a súlytalanságban. Henderson ötletesen variálja meg a posztapok-sztorik földrajzát (a gazdagok ezúttal nem valamilyen fellegvárban, hanem a “földszinten”, speciális cipőkben élnek, a szegények pedig most a legfelső szinteken próbálnak túlélni), remek karaktereket ír, kreatív akciókkal áll elő (a rajzoló, Lee Garbet is remek munkát végez), és kiválóan építi fel világát, amelyben komoly rejtélyek is felbukkannak. Sci-fi rajongóknak kötelező!

Paper Girls (2015-2019)

Akinek bejött a Stranger Things és a Vissza a jövőbe, az a zseniális Brian K. Vaughan (Saga, Y, az utolsó férfi) legutóbbi nagy dobását, a Paper Girlst is szeretni fogja. A 80-as évek nosztalgiájában fürdőző képregényben négy újságkihordó lány téren és időn át harcol egy titokzatos gyerekelnyomó felnőtt csoporttal – izgalomból, érzelmekből és humorból pedig nincs hiány. Vaughan említett kultikus sorozatai már egy ideje nálunk is futnak – fantasztikus lenne, ha a Paper Girls valamikor betársulna hozzájuk.

Wytches (2014-2015)

Bár az olyan nagy nevek, mint a Walking Dead vagy az Outcast már egy ideje elérhetőek magyarul, a Nagy Magyar Képregényes Boom viszonylag kevés horrorképregénynek adott teret. Éppen ezért lenne remek, ha megjelenne a hátborzongató Wytches, amely mögött az a Scott Snyder áll, akit itthon a Kingpin Kiadó Batman-füzeteiből ismerhetnek az olvasók. Noha a Wytches faodvakból előbújó boszorkányokkal operál, Snyder tisztában van vele, hogy egyetlen szörny sem rémisztőbb az emberi gyarlóságnál, amit kíméletlenül ad tudtunkra, a művet azonban Jock elnagyolt alakjai és rémálomszerű kompozíciói teszik igazán hatásossá.

10 Image-képregény, amit magyarul is szívesen olvasnánk 7

Alex+Ada (2013-2015)

Ami a filmvilágban A nő és az Ex Machina, az a képregényeknél az Alex+Ada. Sarah Vaughn és Jonathan Luna alkotása is remekbe szabottan mesél a mesterséges intelligenciáról, a férfi-nő viszonyról, és úgy általában az emberekről. Luna vizuális téren ehhez nem sokat tud hozzátenni, rajzai az “oké, de semmi extra” jelzővel írhatóak le, ám ez nem feltétlen probléma. Így legalább nem terelődik el figyelmünk a belbecsről, ami az utóbbi évek egyik legelgondolkodtatóbb történetét produkálja.

Descender (2015-2018)

Jeff Lemire nevével a hamarosan megjelenő Black Hammer című szuperhősszériában találkozhatnak először a magyar olvasók, ám legjobb művének talán a Descender számít. Egy robotkisfiú kalandjait követhetjük végig egy olyan univerzumban, amelyben egy régi nagy géptámadás miatt minden mesterséges intelligenciát igyekeznek kiirtani. Az A.I. – Mesterséges értelem és az Alita találkozása a mélyűrben, Dustin Nguyen (Batman: Hush szíve) parádés rajzaival megtámogatva – nem csoda, hogy a Sony már az első szám megjelenése előtt megvette a megfilmesítési jogokat.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.