HIRDETÉS

HIRDETÉS

Képregény

Sandman másodszor sem okoz csalódást, de több türelem kell hozzá

Neil Gaiman vitán felül már többszörösen beírta magát a képregénytörténelembe, többek között a Sandmannel. Tavaly a Fumax jóvoltából megjelent a négyrészesre tervezett Sandman első kötete, sokak számára ismerős lehetett, hiszen évekkel korábban a Carthaphilius már kiadta külön kötetekben, ahogy az új második kötet kb. felét is. A négyrészes Abszolút Sandman sor második kötetének tehát legalább fele új lehet azok számára, akik csak magyar nyelven olvasták az Álmok fejedelmének kalandjait. Sandman képregénykritika.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

A Sandman-képregények egyik legnagyobb erénye, hogy a bennük foglalt események sokszor önállóan, mindenféle előzmény vagy utózmány nélkül is érthetőek, ráadásul ez sokszor még attól is független, hogy az olvasó mennyire mélyült el a karakterben. A Sandman: Az Álmok fejedelme 2. – bár ez a szándék független a kiadótól – viszont sokkal nehezebben olvasható, mint az első kötet. Egyrészt mert a benne foglalt események általában hosszabban bontakoznak ki, és csak kevés rövid sztorit olvashatunk. Ezek hangulata egy-egy történeten belül egységesebb, ráadásul ezek a hosszabb elbeszélések jóval több figyelmet igényelnek. Majdnem úgy lehetett ezt most érteni, mintha a Sandman-történeteken csak úgy, akár a wc-n ülve át lehet gyorsan suhanni. Ha valami, hát akkor ez még a legrövidebb fejezetekre sem igaz. Az első nehézség a befogadással kapcsolatban éppen ebben áll.

Sandmant először is az olvas, akinek van rá ideje. Ezen kívül hajlandó arra a nem mindennapi olvasói élményre, hogy Neil Gaiman meséit további hozzáolvasásokkal egészítse ki, melyek árnyalják és kiegészítik azokat. Egy korábbi cikkünkben ezzel részletesen foglalkoztunk.

A Sandman maga a mitológiai multiverzum

HIRDETÉS

A Sandman: Az Álmok fejedelme 2. mindössze öt fejezetet tartalmaz – szemben az elsővel, ahol húsz rövidebbet olvashattunk -, viszont ez az ötfejezetnyi négy sztori így is meg tud tölteni kb. ötszáz oldalt.

Párák évszaka

Hogy a Pokolban ki az úr, az mindössze attól függ, hogy éppen ki, mikor van rossz helyen. Álom, aki egy régi bűnét szeretné jóvátenni, éppen akkor jár arra, amikor Lucifer befejezi a munkát a Pokolban, vagy ahogy fogalmaz:

Abbahagytam. Felmondtam. Kiléptem.

Az „ezzel pedig nem várt események sorozata indul el”-közhely pedig tényleg teljesen új értelmet nyer, hiszen a Pokol nem maradhat úr nélkül.

A Párák évszaka a keresztény szimbolikától a skandináv hiedelemvilágig sok mindent megidéz. Ebben a történetben ugyanúgy érvényes és egyenrangú karakter Lucifer Esthajnalcsillag, Anubisz és a kínai viharisten, Szuszano No Mikoto, ahogy Odin, a Mindenek Atyja vagy a Káosz Hercegnője. Az pedig, hogy ezek a mitikus alakok egy helyen tartózkodnak, egyszersmind bizonyítják, hogy Gaiman nem ragad meg egyetlen vallás vagy hiedelemvilág használatánál: egyrészt saját rendszereket alkot (ilyen maga Sandman és testvérei, a Végtelenek), másrészt pedig a különböző világvallások és mítoszok hitrendszerét kombinálja.

Kedvet kaptál, hogy elolvasd?

Ha szeretnél minket támogatni, vásárold meg a könyvet ezen a linken keresztül

Megveszem

Messzi tükrök

A Messzi tükrök sztorifolyam lényegében Álom, a történelemre tett hatásait mutatja be, érdekes fénytörést adva így a valós eseményeknek. A nagy francia forradalom egyik alakja, Maximilien Robespier, Róma egyik legnagyobb császára, Augustus és egy kevésbé ismert amerikai történelmi személy, Joshua Abraham Norton kálváriáján keresztül nyerünk betekintést abba, hogy milyen apróságokon áll vagy bukik az emberi történelem. Bár elsőre úgy tűnhet, Gaiman a “Mi lett volna ha…?”-mesélési technikát alkalmazza, a Messzi tükrök alfejezetei valójában a “Mi zajlott a háttérben?” kérdésre adnak választ. Adott három jól ismert történelmi kor, melyekben a valóság és Gaiman fikciója nem válnak el, mi több, szerves részei egymásnak. A hatalom természetét vizsgáló képregények uralkodó alakjai egymástól merőben eltérő figurák, mégis összeköti őket az életüket meghatározó Álom.

Forrás: http://jewcy.com/

Joshua Abraham Norton, az USA egyetlen császára

A három alfejezet közül egyértelműen az utolsó, Norton császár története a legérdekesebb. Joshua Abraham Norton “1859. szeptember 17-én több újságnak elküldte nyilatkozatát, melyben magát az Egyesült Államok uralkodójának nevezte ki”. Ez a kinevezés pedig olyan jól sikerült, hogy élete végéig hatalmas tisztelet övezte, halála után néhány városfejlesztési javaslata meg is valósul – lévén naphosszat az utcákat rótta és az emberekkel beszélgetett. Az éttermekben ingyen evett, saját maga tervezte és nyomtatta pénzét bárhol elfogadták. Mikor ruhája elkopott, a városi tanács hivatalból újat készítetett neki. Temetésén kb. 30.000 ember vonult utcára, hogy végleg leróják tiszteletüket. Joshua Norton tipikus gaimani figura, aki a saját kezébe veszi az életét és a végén hatalmasat nyer. Norton császár, ahogy hívta magát viszont nagyon is valóságos történelmi alak.

Egy/mást játszva

A kötet leghosszabb meséje, melyben Barbie, a magas szőke modell lány önkéntelen utazást tesz a saját tudatalattijában, ahonnan csak barátai segítségével képes szabadulni. A második kötetre egyébként is jellemző, hogy Álom ritkán jelenik meg, mi több gyakori, hogy a Párák évszakán kívül nem is tevékeny szereplője a meséknek. Az Egy/mást játszva című fejezetre ez különösen jellemző, ahol Álom mindössze csak pár oldalon jelenik meg, igaz megjelenése emlékezetes marad. Gaiman az előző kötet történeteihez képest sokkal jobban a háttérbe helyezi Álmot, és bár nem lesz kisebb ezáltal a jelentősége, elősegíti természetfeletti mivoltának misztikumát.

Az Egy/mást játszva egy tipikusan freudiánus szemléletben írt mese, ahol a szexualitás, a nemiség, az álmok és a tudatalatti súlyos összefüggésekben értelmezendők, viszont mindezek mellett olykor infantilis, de minimum abszurd humorral dolgozik. Barbie, aki nem csak nevében hasonlít az ismert játékbabára, gyerekes képzelgései és naiv álomvilágának leomlása egyfajta felnövéstörténet, de még inkább az önelfogadás allegóriája. Maga az elbeszélés bár fordulatos, mégis sokszor leül és olykor feleslegesen hosszúnak érződik, és ennek ellenére kevésbé komplex, mint e kötet első fejezete. Ezzel együtt tanulságos mese a gyermeki ártatlanság elvesztéséről.

Találkozások

A Találkozások két egymástól független, rövidebb történet, melyek így együtt  kissé suta lezárását képezik a kötetnek. Kevésbé erős, vagy jelentős sztorik ezek, sajnos nem is kifejezetten olvasmányosak. Kissé indokolatlan a jelenlétük szerkesztési szempontból a korábbi nagyívű elbeszélések mellett, ráadásul rövidségükhöz képest nem kifejezetten feszesek.

A Vadászat című alfejezetben Gaiman ezúttal a történelem előtti időkbe repíti vissza az olvasót, és olyan új értelmezési keretet nyit meg ezáltal, amiben az egyik leghétköznapibb dolog, a szerelem egyszerre eddig ismeretlen, mégis archaikus módon jelenik meg. A Képlékeny terek a fiatal Marco Polo sivatagi bolyongásának álmokkal átszőtt kalandjairól szól, ahol a víziók és képzelgések tanulságokkal párosulnak, és amikre Álom teszi fel a koronát a maga sajátos módján.

A Sandman – Az Álmok fejedelme 2. sűrű szövése nem marad el a jól megszokott Sandman-élménytől. A hosszabban és komplexebben megírt történetek értelmezését ezúttal is segítik a kötet végén található jegyzetek, mely oldalpontosan tartalmaznak kiegészítő információkat az olvasatokkal kapcsolatban.

Gyorsan hozzáteszem, hogy nagyban emelte volna az élményt, ha a képregényen belül, a vonatkozó panelekkel kapcsolatban is jelezve lett volna, hogy jegyzet olvasható a kötet végén. Egyfelől számos információt tartalmaz a kötetvégi gyűjtemény, amivel még élvezhetőbbé teszik a képregény befogadását, másfelől erről az embernek csak akkor lehet tudomása, ha az olvasással párhuzamosan a jegyzeteket is tanulmányozza, ami persze nagyon kizökkentő.

A rajzok most is elképesztően sokszínűek, a panelszerkesztés pedig minden esetben jól követhető. A Sandman-képregényekre egyébként sem jellemző a minimalizmus, jelen kötet pedig követi a történetek sűrűségét és összetettségét. A jegyzeteken kívül az alkotók életrajzai, egy képregényes forgatókönyv, egy képgaléria és A szerelem virágai című Vágy-történet is bekerült a kiadványba, így összességében a kötet 580 oldalt tesz ki. A kiadvány vaskos, elegáns kötésű, ahogy az Fumaxtól már megszokhattuk, a limitált kiadás pedig ismét egy meseszép, levehető ugyancsak bőrből készült borítóba van csomagolva.

9 /10 raptor

Sandman: Az álmok fejedelme-gyűjtemény 2.

Sandman

Szerző: Neil Gaiman
Műfaj: fantasy
Kiadás: Fumax kiadó, 2019
Rajzoló: Stan Woch és mások
Fordító: Limpár Ildikó és mások
Oldalszám: 528

Csillagidő szerint 1990-ben születtem, az Univerzum legkirályabb városállamában, Budapesten. Feletteseim - a szüleim - elég hamar belátták, hogy nem leszek se matematikus, se űrrepülő pilóta, ezért egészen kicsike koromtól a művészeti pálya felé lökdöstek. Képzőművészet, zene, irodalom, színház, film. Tudják, én voltam a gimiben a hosszúhajú oldaltáskás srác, aki Kispált meg Tankcsapdát hallgat, semmi nem érdekli igazán a fentebb felsoroltakon kívül, és legfőbb kulturális forrása a Harcosok Klubja, a képregények meg a R'N'R. A gimi után a BKF-en végeztem mozgókép szakon, rendeztem néhány kisjátékfilmet, dolgoztam ANNAK a televízió csatornának, megjártam egy-két online szerkesztőséget mint videoszerkesztő, szerzője vagyok az egyik legkirályabb hazai geek blognak, a Roboraptornak. 2014 novembere óta erősítem a Hír24 (azaz mostmár 24.hu) seregét, a Kultúra rovat gyorsreagálású elit alakulat kritikusaként. Rendezőnek készülök és újságírásból élek. Mindezek mellett középiskolában tanítok mozgóképkultúrát, zenélek, imádom az állatokat és elképesztő gyönyörű vádlim van.