Képregény

A Sötét látomások minden régi vonalas Star Wars rajongó rémálma, és éppen ezért jó

Mióta a Disney 2012-ben felvásárolta a Star Wars franchise-ot soha nem látott mennyiségű tartalom érkezett a messzi-messzi galaxisból. Ez a jelenség pedig igencsak megosztja a rajongókat: van, aki szerint ezzel tönkretettek egy több évtizedes, dicső múltra visszatekintő sorozatot, a másik véglet szerint pedig néhány új generációs Star Wars-film még az eredeti trilógia darabjait is kenterbe veri. Természetesen nem csak ez a kétfajta vélemény létezik a modern Csillagok Háborúja filmek kapcsán, de az biztos, hogy az új trilógia igencsak szélsőséges érzelmeket váltott ki a régi vonalas geekek körében. A Vader: Sötét Látomások képregény is ilyen élmény lesz.
Korábban a témában:

Ahogy az új filmekbe és sorozatokba, úgy a képregényes megjelenésekbe is sok helyütt bele lehet kötni, és még ha sokszor nem is létfontosságú információkkal egészítik ki a nagy egészet, a kötetek rengeteget árnyalnak azokon az ikonikus karaktereken, akiken most már a sokadik generáció nő fel. Az újvonalas Star Wars képregények sorából is messze kiemelkedik a Darth Vader sorozat – mindkét szériája -, ugyanis olyan sarkalatos momentumokat mutat be a néhai sötét tanítvány történetéből, amelyek ordas nagy plothole-ok az eredeti trilógia – egyébként közel tökéletes – történetében. A Szukits kiadó gondozásában magyarra fordított Sötét látomások című kötet kissé szembe megy az eddigi kötetekkel, és Az utolsó Jedikhez hasonlóan a rajongóak toleranciáját igyekszik tovább feszíteni. A kötet ugyanis olyan lehetetlen szögekből igyekszik megvilágítani Vader karakterét, amelyekből ezelőtt még sosem láthattunk.

A sötét tanítvány ugyanis kegyetlen gyilkológép helyett az egyik fejezetben egy megszállott birodalmi nővér fantáziálásának alanyává válik, egy másikban pedig egy eddig ismeretlen bolygót szabadít fel akaratán kívül a több évtizedes elnyomás alól.

A Sötét látomások ezek miatt nemcsak Vader jellemét teszi sokkal komplexebbé, hanem az őt körülvevő embereket, de még a Star Wars világát is. A kötet elején egy Cianap nevezetű ismeretlen bolygón találja magát, ahol a túlélés érdekében meg kell küzdenie egy hatalmas szörnnyel.

Ez ugyan önmagában nem lenne túl nagy újdonság egy olyan sokrétű univerzumban, mint amilyen a Star Wars-é, viszont azzal, hogy egy kívülálló – az Erő mítoszát hírből sem ismerő ember – szemszögéből meséli el a kettőjük közt zajló harcot, sokkal érdekesebbé válik az egész. A csata végeztével ugyanis Vader tudtán kívül válik egy évtizedek óta rettegésben élő nép felszabadítójává.

A képregények és filmek történetében már sok minden volt Vader, de megénekelt eposzi hős még biztosan nem. Ez az interpretáció nagyjából annyira volt karakterhű, mint amikor A Jedi visszatérben C3PO-t kezdték el istenként tisztelni az Ewokok.

Mégsem ez volt a kötet legmeghökkentőbb része. Vader a Cianapon történő harc után komoly sérülésekkel tér vissza egy birodalmi csillagromboló fedélzetére, ahol egy birodalmi nővér várja, hogy elláthassa. Az orvosi személyzettel szemben a nővér nem hogy nem retteg Darth Vadertől, hanem egyenesen szerelmes belé, fantáziálásai során pedig képes elmenni egészen addig, hogy Vaderrel tervezgeti közös jövőjét, és arról képzeleg, hogy együtt fogják uralni a galaxist. Megszállottként gyűjti a sith orvosi kezelései után hátrahagyott tárgyait, amelyeket relikviaként gyűjtöget hétről hétre. Egy alkalommal viszont maszk nélkül látja meg Vadert, ami egyet jelent halálos ítéletével – így ahelyett, hogy egy borzasztóan kínos szerelmi szál irányába vitték volna el a Sötét látomások történetét, egy csattanós, igaz vaderes lezárást kapunk.

A szélsőséges élethelyzetek mellett azért a jól ismert karaktervonások is visszaköszönnek a kötet során. Láthatjuk, ahogy a Vader által támasztott megugorhatatlan teljesítménykényszer milyen lehetetlen helyzetekbe hajszolja a túlélni vágyó birodalmi tiszteket, akik közül sokan inkább a halált választják, minthogy közölniük kelljen az uralkodóval, vagy Darth Vaderrel, hogy sikertelenül zárult egy akció.

Ez a néhány kocka pedig kiválóan mutatja be azt is, hogy miért képtelenek hosszú távon fennmaradni a diktatúrák: a félelem ugyanis a legtöbb emberre nem ösztönző, hanem demoralizáló hatással van.

A Sötét látomások formai szempontból közel hibátlan: a rajzok kifejezetten igényesek, mégsem túlságosan letisztultak, magukban hordozzák mindazt a nyersséget, amit a kötet narratív szempontból sugallni akar. Tartalmilag viszont közel sem hibátlan: a kötet fejezetei nehezen értelmezhetőek egy komplett egészként, ugyanis az egyes fejezetek stílusa nagyban eltér egymástól. Míg az elején eposzi hősként mutatják be Vadert, ezután pedig mintha a Végzetes vonzerőben játszaná a főszerepet Michael Douglas helyett, később újra a jól megszokott kegyetlen gyilkológép válik belőle, ami néha túl sok egyetlen kötetben. Mégis ez volt az egyik legújítóbb képregénykötet, amit a Marvel gondozásában Star Wars történetből ki tudtak hozni. Hasonló érzéssel tettem le a képregényt, mint ahogyan Az utolsó Jedik után éreztem: a legtöbb esetben kifejezetten jól szórakoztam, de volt néhány olyan rész, ami hosszú ideig rossz szájízt hagyott maga után.

A Sötét látomások egy kifejezetten bevállalós, formabontó történetet mesél el, amit sokan szeretni fognak, de valószínűleg még többen utálni.

Dennis „Hopeless” Hallum: Vader: Sötét látomások
Kiadó: Szukits kiadó
Kiadási év: 2020
Fordította: Sándor Zoltán
Eredeti megjelenés: 2019 – Marvel Entertainment
Értékelés: 6/10 Vaderraptor

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.