Képregény

Tökéletes képregény-kapudrog gyerekeknek: Egérőrség

A Ciceró Könyvstúdió a Nimonával kezdte betölteni a hazai képregénypiac egy fontos piaci rését: a gyerekképregényekét. Idén márciusban megjelent náluk David Petersen már-már legendásnak mondható képregénysorozata, az Egérőrség. Petersen képregénye alkalmas arra, hogy bevezessünk egy épp olvasni tudó gyereket a képregények világába, de egy felnőttnek is bőven tartogat érdekességeket. Képregénykritika.
Korábban a témában:

Az alapok lefektetésénél David Petersen személyes kedvenceiből indult ki: Aiszóposz klasszikus állatmeséiből, Kenneth Grahame (Békavári uraság és barátai) műveiből és a középkorban játszódó kalandtörténetekből. Az író-illusztrátor már 1996-ban lefektette a középkori állattársadalmak ötletét, melynek alján az egerek társadalma állt. Bár Peterson koncepciója szerint minden állat különálló kultúrát képviselt volna, végül úgy érezte, az egereké az a nézőpont, melyet művéhez keresett. Célja az volt, hogy az állatmesékből nem ismert ragadozó-préda viszonyt beépítse a kultúrákba. Az egerek esetén ez a menyétek, rókák és más erdei ragadozók elleni védelem kiépítését jelentette. A túlélés uralja az építészettől kezdve a kereskedelmet.

A városokat el kell rejteni, képesnek kell lenniük az önellátásra, és egymástól nagy távolságra, elszórtan kell lenniük.

– sorolja Petersen a kitételeit az Előszóban.

Egy védekezésre berendezkedett társadalomnál pedig mi más is kapna központi szerepet, mint egy a címadó Egérőrséghez hasonló testvériség. Az Őrség eredete – az egér mondák szerint – még azokba az időkbe nyúlik vissza, amikor egy menyét hadúr uralkodott az egérnép felett, ám az azóta hadseregből védelmezőkké avanzsált egerek fontos feladatot látnak el. Segítik az egérvárosok közötti biztonságos utazást, a zavartalan kereskedést és a béke fenntartását. Az Ősz 1152. című  kötetben az őrség három legkiválóbb egere – Lieam, Kenzie és Saxon – fontos küldetést kap: két város között eltűnt gabonakereskedőt kell megtalálniuk. Amikor azonban rátalálnak, rá kell jönniük, hogy az Őrség egykori tekintélye már jócskán megkopott, és az egerek sorában akad olyan, aki meg akarja semmisíteni őket.

Forrás: Ciceró Könyvstúdió

Petersen története vállalja állatmese mivoltát, ami miatt gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt vonzó lehet. Az Egérőrség egyrészt megidézi az állatmesék minden vonását, amely biztos mankót adhat egy gyerekolvasónak, hiszen az ilyen típusú történeteket jól ismeri. Az emberként viselkedő állatszereplőktől kezdve, egészen a mondák formájában megjelenő természeti jelenségek-magyarázatokig számos ismerős elem így vagy úgy, de megidéződik a képregényben. Petersen az utóbbiban brillírozik igazán. Egy fantasyírót megszégyenítően aprólékos kidolgozást kap a középkorba helyezett egérvilág. Részletekbe menően mutatja be az egértársadalom felépítését, kulturális identitásukhoz tartozó mondáikat (pl. Fekete Fejsze legendás alakja), különböző egérmesterségeket – ennek külön oldalt szentel Petersen a képregény végén – és az apró, középkori ihletésű városkákat. Ezek az apró elemek teszik hihetővé, sőt nagyon is élővé a képzeletbeli egérközösséget. A képregény végén található extra anyagok bőven kielégítik azokat az olvasókat is, akiknek nem volt elég a történetben látott egértársadalom.

Az egerek mesterségei

A modern állatmese legfontosabb konfliktusa az egerek státusza jelenti, amelyet az állatközösségben betöltenek. Ez a központi téma hoz újdonságot a klasszikusokhoz képest. Kígyók, menyétek és rókák fenyegetik őket, és ezért nem tudnak ténylegesen szabadon és békében élni – hiába az Őrség, amely biztosítja a faj védelmét. Ebből a problémakörből nem egy egyszerű Jó és Rossz háború növi ki magát, hanem a fejlődés iránti vágy, és annak társadalmi fogadtatása is beépül a mondanivalóba. Az élőlények életére leselkedő veszélyt nyers, néhol vértől áztatott képek mutatják be. Mindjárt az első fejezetben, A fenevad gyomrában egy kígyó próbálja felfalni a három főhőst, a későbbi részekben pedig a háború valódi arcával szembesül az olvasó. Az ilyen képsorok megdöbbentőek lehetnek egy gyerek olvasónak, de egy felnőttet is meglephet, hiszen egy cuki, egeres mesének tűnő könyvben nem számítana ilyesmire.

A képregény felépítése is sok tekintetben eltér az átlagosnak nevezhető darabokétól. Az Egérőrség négyzetes formában jelent meg, ami nagyban befolyásolja a kivitelezést. Az egerek történetét nagy panelek mesélik el, viszonylag kevés szöveggel. Petersen egereinek megjelenése realisztikus, ám arcmimikájuk nagyon beszédes, így pusztán a képek nézegetésével is nagyon sokat megtudunk a cselekményről. A befogadást a nagyméretű panelek és az egyenes panelvezetés könnyíti meg – ezen tulajdonságok teszik az Egérőrséget képregényes kapudroggá. Letisztult felépítésének köszönhetően egy kezdő képregényolvasó könnyen ráhangolódhat a formátum nyelvére, stílusára, megtanulhatja, hogyan működnek annak eszközei mint az elbeszélés eszközei.

Az Egérőrség egy olyan történet, amely egyszerre idézi a klasszikus állatmeséket és a fantasyregények hangulatát. A mesébeli környezet, a fordulatos cselekmény és a szerethető szereplők egyaránt szórakoztató élményt jelenthet kezdő és veterán képregényolvasóknak.

Dave Petersen: Egérőrség – 1152. ősz (Mouse Guard – Fall 1152)
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadási év: 2020
Fordító: Tamás Gábor
Eredeti megjelenés: 2007 (Archaia Entertainment)
Értékelés: 9/10 raptor

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.