Képregény

A Witcher képregényben is páratlan

A The Witcher - Történetek Ríviai Geraltról nem az első The Witcher/Vaják képregénykiadvány hazánkban, hiszen korábban már négy rövidebb és - méretében kisebb - kötetben olvashattunk vaják-történeteket. Különösen emiatt olyan furcsa, hogy a Szukits Kiadó úgy döntött, hogy a korábbi négy kiadványból hármat egy kötetbe szerkesztenek és hozzá csapnak egy teljesen újat. Persze, van erre is magyarázat, és ez a különös lépés nem befolyásolta a belbecset, hiszen a Witcher-univerzumban lényegében bárhogy jó elmerülni. Képregénykritika.
Korábban a témában:

Ahogy fentebb írtam, az eddig megjelent vaják-történetekhez képest mindössze egy új történet került be pluszként a kötetbe (Szörnyvadászok), a másik három pedig már korábban is olvasható volt (Az elátkozottak háza, Rókagyermek, Varjak átka). Az eddig magyarul megjelent képregények közül pedig a Hús és tűz nem került be.

Az egyetlen logikus magyarázat, hogy a tárgyalt kiadvány a The Witcher Omnibus Volume One magyar fordítása, mely kötet éppenséggel ezeket a történeteket tartalmazza.

A kötet már első ránézésre is óriási, és hogy most ez egy omnibus kiadvány-e vagy úgynevezett “library edition” – ahogy Képregény Magyarul youtube-csatorna jellemzi – lényegében mindegy, mivel e méretbeli különbség sajnos alkalmatlanná teszi, hogy a The Witcher-sorozat korábbi kiadványai mellett jól nézzen ki. Pedig maga a kötet igényes: elegáns külső borító, beépített szövet könyvjelző és szépen szerkesztett oldalak, jó fordítás.

A képregény-kiadványban fellelhető négy sztori mindegyikét Paul Tobin írta, (Borys Pugacz-Muraszkiewich a Varjak átka társszerzője), és senkit ne tévesszen meg, hogy a borítón egy Mike Mignola illusztrációt látunk, mert itt véget is ér Mignola jelenléte. A vonzó borítógrafika mögött aztán a részek minőségüket tekintve elég hullámzóak. Félreértés ne essék, a négy sztoriból kettő kifejezetten erős, egy harmadik egyszerűen csak hangulatos, de sajnos a legújabb történet kifejezetten gyenge. Ennek ellenére mindegyik részre igaz, hogy hűen idézik vissza – elsősorban – a videojáték harmadik részének, a Wild Huntnak a hangulatát, kezdve Geralt felszerelésével, a lények és a környezet ábrázolásával és az egyes konfliktusok nyakatekert megoldásaival. Mivel a Roboraptoron korábban csak a sorozatról írtunk, ezért röviden végigveszem a kötet egyes részeit.

Az elátkozottak háza

A kötet nyitófejezete, és egyben az első Magyarországon megjelent Witcher-képregény, hamisítatlan Geralt-történet. A körülmények sorsszerű összefonódásaként Geralt egy erdőmélyi elátkozott házban találja magát negyedmagával, kijutásuk súlya pedig egyre csak az ő vállát nyomja, miközben a vele együtt bezártakkal szemben egyre inkább veszti el, egyébként sem túl erős bizalmát. Tobin ügyesen építi a feszültséget, amit nem csak a misztikum lassú megjelenésével ér el, hanem a karakterek titkainak finom adagolásával. Az egy helyszínen játszódó, mégis fordulatokban gazdag eseménysor minden újabb oldalával csak mélyül az olvasóban a kíváncsiság, ahogy a szereplők egyet előre, kettőt pedig folyton hátra lépnék. Ráadásul Tobin egy nagyon is kézzelfogható témát, a családon belüli erőszakot járja körül, bemutatva a bántalmazó és az áldozat oldalát is. Természetesen Geralt pálcát tör a felek fölött, de a végkifejletet mégsem egy epikus jelenetben, hanem egy szomorú, a nyilvánvaló – és kissé felszínes – tanulságoktól sem mentes lezárásban összegzi.

Rókagyermek

Tobin egyik legfőbb írói képessége abban mutatkozik meg, amikor a szörnyeket kell ábrázolnia.

Messzemenőkig próbálja a nem evilági lények emberi oldalát, de legalábbis sajátos világlátásukat megértetni az olvasókkal.

A Witcher-történetekben bár gyakran érezhetjük, hogy egyértelműen jó vagy egyértelműen gonosz karakterek állnak egymással szemben, a legizgalmasabb mégis akkor tud lenni egy elbeszélés, amikor a főbb szereplők inkább megosztóak. A Rókagyermek erre tökéletes példa, ahol az abszolút jó és rossz közé kényszerűségből érvényt szerezve a létezésének, egy olyan szörny ékelődik be a két fél közé, aki éteribb a jók tisztaságánál, de ösztönösebb a rosszak romlottságánál.

Geralt hajóra száll, amelyről kiderül, hogy egy rókagyermeket cipel magával, nyomában pedig hamarosan várható a feldühödött “rókamama”. A történet ezen rétegeltséget pedig a folyton változó táj és az egyik fő helyszínt adó lassan hömpölygő, bizonytalan mozgású folyó adja, ami pont mindig az ellentétes arcát mutatja, mint amire a szereplők számítanak. A történetben megbúvó többlettartalom ezúttal jóval mélyebbre van eldugva, de így is gondolkodásra készteti az olvasót az ember jelenléte és a legyőzhetetlen természet tárgyában.

Szörnyvadászok

A kötet többi történetéhez képest a Szörnyvadászok meglepően sovány, vérszegény és felszínes sztori lett. Adott egy embertelen, vadállati szörnyeteg, egy felszínesen megvillantott politikai-katonai szituáció és két csóró vaják, akik lényegében bármit elvállalnak, hogy egy kis pénzhez jussanak. A történet fő gyengesége az, hogy megreked egy egyszerű “Ki a valódi gyilkos?”-jellegű narratívában, viszont nem tölti fel plusz tartalommal se a mellék karaktereket, se a főhősöket. A képi ábrázolás is messze elmarad a korábbi történetekhez képest és végül a nagy leleplezés, a történet megoldása nem üt akkorát, mint azt elvárnánk.

Pont olyan, mint egy sokadrangú mellékküldetés a játékok világán belül.

Varjak átka

A kötet utolsó fejezete némiképp új megvilágításba helyezi Ríviai Geralt legendás küzdelmét a strigával, és alaposan körbejárja ő és Ciri kapcsolatát. Utóbbi ráadásul nagy részt hasít magának az elbeszélésből; egyszerre katalizátora és cselekvője az eseményeknek. Ahogy pedig Ciri és Geralt kapcsolatát, úgy a történet antagonistáinak szövevényes viszonyát is alaposan körbejárja Tobin, kihangsúlyozva, hogy a világ nem egyszerűen jó és rossz általál felparcellázott terület, hanem a jó és rossz motivációk végtelen szövevénye. A történet szerkezete sajnos bizonyos részeknél a kapkodás és a túl sok információátadás igényének hibájába esik, miközben az eleje és vége szorosan nem kapcsolódnak össze. Ez többek között azért van, mert a Varjak átka egy nagyon hosszú mese, amit alapvetően két részre is lehetett volna osztani. Az elbeszélés tehát sűrű, és nagy odafigyelést igényel, összességében mégis talán ebben a történetben van benne a Witcher világának legjava.

Hogy mi lesz a jövője a Magyarországi Witcher-kiadványoknak, még nem tudni. Személyesen azt várom, hogy még legalább egy ekkora kötetre való történettel jelentkeznek, és elfelejtik a stand alone-kiadványokat. Nem csak azért mert a polcon furán néznek ki egymás mellett, hanem mert

Sapkowski mester által inspirált történetek olyan szerkesztést, fordítást és megjelenést érdemelnek, mint a The Witcher – Történetek Ríviai Geraltról.

Paul Tobin: The ​Witcher/Vaják: Történetek Ríviai Geraltról
Kiadó: Szukits Kiadó
Kiadási év: 2020
Eredeti megjelenés: 2014-2017 (Dark Horse Comics)
Fordította: Kolozsvári Zsófia
Értékelés: 8/10 raptor

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.