Game

Kitűnő MCU tabletta rövidtávra – Marvel’s Avengers teszt

A Marvel’s Avengers egyszerre adja át az MCU-féle mozikatarzis és egy olyan nagyon zsúfolt, ugyanakkor monoton kocsmai verekedés élményét, amibe nem akartunk belekerülni, de ha már benne vagyunk, megpróbáljuk kihozni belőle a maximumot, mégha teljesen érdektelen is. Ritkán készítenek olyan játékot, ami egyszerre jó is meg rossz is. A Crystal Dynamicsnak most sikerült. Marvel’s Avengers teszt.
Korábban a témában:

A süllyedő minőségű, új, realista Tomb Raider-reboot trilógiát is jegyző amerikai Crystal Dynamics jó nagy fába vágta a fejszéjét, amikor úgy döntött, hogy elfogadja a Marvel Games felkérését és csinál egy marveles játékot. No, ez a fa sajnos nem a közel százéves képregény mitológia miatt nőtt ekkorára, hanem amiatt az egér miatt, amelyik már több mint egy évtizede felismerte a szuperhős-műfajban rejlő potenciált, és egy másik médiumon keresztül felhúzott rá egy teljes, több milliárd dollár értékű franchise-t, amit ma MCU-nak hívnak. Valószínűleg az évek alatt letett relatív (és hullámzó) minőségű franchise az oka annak, hogy a fejlesztő brigád Bosszúállók játékát a rajongók már azelőtt ítélték gyorsított eljárással életfogytiglanra, hogy játszottak volna vele. Egyrészt érthető: Robert Downey Jr. Starkja, Chris Evans Kapija, Chris Hemsworth Thorja és Scarlet Johansson Özvegye mellett a 2017-ben debütált előzetesen látott Föld legnagyobb hőseinek sokadik iterációja az említett színészekhez szokott szemekben olyannak tűntek, mint egy lelkes, cosplayes rezesbanda (nekem különösebben nem volt bajom velük, hiszen ezeknek a karaktereknek megannyi változata létezik már. Ők sem tűntek rosszabbak, mint a további “nyolc” másik).

A színészek által megformált, majd megszeretett hősverziók így fenyegető és fojtogató árnyékként ültek és ülnek Crystal Dynamics munkáján. Az elvárások hatalmasak voltak és látszólag a Dynamics már akkor nem kapta meg a jóindulatú kettest a vizsgán, amikor kitalálta, hogyan nézzenek ki a karakterek. Természetesen a külsőségek láttán a rajongók/érdeklődők automatikusan elkönyvelték, hogy a játék rossz lesz. Szivárogtak az információk, kiderült, hogy a főgonosz M.O.D.O.K, akit a kommentszekció rögtön kikiáltott a legnyomorultabb ellenségnek a világon, hiszen hogyan lehetne bármilyen értelmes gonoszt szoborni egy hatalmas fejből, ami fejhangon visítja a nárcisztikus világuralomra törő baromságait? Na meg ott van Kamala. Hogy vele játszani kell majd sokat, mert fontos lesz. Hát kit érdekel a guminő (bocsánat), amikor Thor pörölyével akar a nép pörögni? Később kiderült, hogy a játék szolgáltatásként is fog működni, az pedig eddig még nem volt jó hatással a történetmesélésre, így ez is egy újabb szög volt látatlanul a koporsóban.

S mint általában, a közönség már megint túl előítéletes és – bocsi, hogy nem bocsi – felszínes volt. A Marvel’s Avengers ugyanis azon a ponton mutat magas minőséget, amitől a legjobban féltek az emberek. Ezekben az MCU-mentes, ínséges időkben a Crystal Dynamics filmek -és képregények által inspirált játéka ugyan nem szárnyalja túl a Disney pénznyomtató franchise-ának „Bosszúállók-minőségét”, de őszintén szolgál egy MCU-Avengers-katarzissal, arról nem is beszélve, hogy a végére érve nem is tűnnek már elfogadhatatlannak a karakterdizájnok, sőt!

Avengers ReAssamble – egy eredettörténeten keresztül

A játék sztorimódjának nyitánya konkrétan egy rövid, mérsékelt rajongói szerelmeslevél a szuperhősökhöz. A fiatal Kamala Khant (a hősnő kalandja 2013-ban indult a Ms. Marvel képregény oldalain) követjük, aki saját Bosszúállók-fanfictionjével (amit elolvashatunk a játékon belül) belépőt nyert a Bosszúállók Chimera nevet viselő lebegő repülőgépszállító anyahajóján megtartott Avangers-expóra, az Avangers Day-re. Kamala saját sztorija a fanfiction-verseny egyik döntőse, a nyertesről pedig a Föld legnagyobb hősei döntenek majd személyesen, így számára sokkal több ez, mint egy szerencsés kirándulás. Bizonytalan a műve minőségében, ugyanakkor rettenetesen izgatott is, hiszen rajongásának tárgyai egy karnyújtásnyira vannak tőle. Felspanolt cukisággal pattog a fedélzeten a gyerekeknek szánt vursli-játékok között, gyűjti a képregényeket, rendbe rak pár toxikus „fanboyt” és természetesen véletlenül belefut Thorba, a Kapiba és az Özvegybe, akik, ki gondolná, de emlékeznek a Csatornagyík-kalandra, amit róluk írt az ifjú hölgy.

Marvel's Avengers screenshot

Az expós szuperhősrajongói idillt megborítja egy robbanás, a hősöket elszólítja a kötelesség. Kiderül, hogy az egész egy elterelés; eredetileg a Chimerát hajtó Terrigen nevű kristályra pályáznak, ami – Kapitány minden igyekezete ellenére – felrobban. Kapi odavész, a lökéshullám pedig nem csupán letarolja San Francisco egy részét, de elárasztja azt Terrigen-gázzal is, aminek a hatására számos jó amerikai polgár emberfeletti képességekhez jut, akiknek egy tetemes része elkezdi bűnre használni a friss adottságot. Az emberek tetemes százaléka emiatt a Bosszúállók ellen fordul. Dr. Bruce Banner önmagát hibáztatva úgy nyilatkozik a bírósági tárgyaláson, hogy az Avengers veszélyt jelent a társadalomra, a hőscsapat pedig feloszlik. Közben a Chimera-robbanás egyetlen túlélője, George Tarlaton a Stark Industries romjain felépíti az AIM-et (Advanced Idea Mechanics), ami rendet, és a Terrigen-fertőzöttek, azaz az Embertelenek (Inhumans) meggyógyítását ígéri. Persze a Bosszúálló-szimpatizánsok és az Embertelenek nem igazán érzik az új autokrata módszerekkel dolgozó vállalat törekvéseit jónak, különösen annak fényében nem, hogy békés Embertelenek tűnnek el az utcáról nyomtalanul. Ezért megalakul az ellenállás.

Marvel's Avengers screenshot

A cselekmény öt évvel az A-Daynek kikiáltott tragikus robbanás után veszi fel a fonalat. Még a detonáció előtt a hajóról evakuált, azóta ifjú titánná cseperedett Kamala továbbra is rajongó és egyben hősködésről álmodó Embertelen is. Minden erejével próbálja kideríteni, mi is történt valójában azon az ominózus napon, hiszen nincs az az isten, hogy a félistenek valóban károsabbak annál, mint amennyire nem. És igaza van. Feltörve (megtippeli a jelszót) egy régi Stark-hálózatot, ráakad a felvételre, amin tisztán látszik: Tarlaton rázárja a kaput a Kapira, majd elmenekül. Ez kérem, egy előre eltervezett összeesküvés, Kamala pedig megkezdi a kalandját, aminek a célja az, hogy eljuttassa a felvételt az ellenálláshoz, ami majd reményei szerint újraegyesítse a Bosszúállókat, akik majd jól elverik a rendszer és Tarlaton seggét. Törekvései hozadékaként hát persze, hogy ő is szuperhőssé válik.

A hosszabb szinopszisból már látszik, hogy a játék egy része Kamala, hősnevén Ms. Marvel eredettörténete is.  Nem tagadom, kicsit ferdén néztem azokra a játékról kapott információkra, amelyek azt taglalták, hogy ez a lány mennyi fókusz fog kapni. Hiszen, ha már Bosszúállók játékot csinálunk, akkor egyetértek a nagyérdeművel: minimum Hulk SMASH és sokat. Ám amint elkezdtem vele kóborolni az Chimerán és minél tovább haladtam vele a történetben, egyre jobban éreztem, hogy ez a karakter akkora szívet és lelket ad az egész cselekménynek, hogy már csak miatta sem bántam meg, hogy elkezdtem foglalkozni a játékkal (Ezen a ponton azt érzem, hogy most a filmes verziója nem lesz elég jó a játékbelihez képest, mert ő így tűpontosan eltalált). Utolólag, most úgy gondolom, ha volt jó ötletük a fejlesztőknek ezzel a játékkal kapcsolatban, akkor az ez a lány volt.

Kamala egy letisztult, igazi, jóindulatú rajongó-allegória. Kamala mi vagyunk, helyesebben mi lennénk, ha a hősök léteznének éppen ezért villámgyorsan megszeretjük és azonosulunk a lánnyal.

De ne gondoljuk, hogy csak övé a főszerep. A játék tisztában van a játékos igényeivel, így szépen, fokozatosan hozza be a hőseit a cselekménybe, akiket természetesen akkor irányíthatunk, amikor akarunk. Kamala csupán a katalizátora az újraegyesülésnek, ami valóban egy epikus történet köré építkezik nagyszerű hősváltozatokkal. Ugyanis Bruce Bannertől Tony Starkon keresztül Thor Odinsonig, ezek a karakterek jól vannak megírva, okos alternatívái a hollywoodi változatoknak. Egyszerre érződik rajtuk a képregényes és MCU-s hatás, ami egy új, egyedi, de ugyanolyan jó egyveleget alkot. És meglehet, hogy Troy Baker Bannere nem Mark Ruffallo és Nolan North Tony Starkja sem Robert Downey Jr., de működnek és a hangukat kölcsönző színészek érzik a hősök stílusát emberi mivoltát. Nincsenek sallangos motivációik, giccses érzelmek, csak hihető karakterisztikák amiket történetvezetés teljes erővel támogat. Az újraegyesülét megelőző ön- és egymás hibáztatásából eredő konfliktusok, aztán a kibékülés folyamata, az összecsapások alatti heccelése egymásnak – mind arról árulkodik, hogy a Crystal Dynamics érti, hogyan szeretné látni kedvenc hőseit a rajongó. A forgatókönyv (mert játékoknak is van) kalandról kalandra hozza vissza a héroszokat és mindegyik újra felbukkanása amolyan igazi, a személyiséghez igazított hős-antré. Olyan, mintha hosszú idő után végre először ülnétek be a haverokkal kocsmázni, csak nem egy időpontban érkeztek a bulikába.

Avengers képernyőmentés, amin a Bosszúállók gyülekeznek

A Marvel’s Avengers sztorija egy igazai 10-11 órás, mozis-képregényes Bosszúállók-élmény, amiben pont úgy megtalálható a látványos zúzás, mint a visszafogott humor és az érzelemteljes pillanatok.

MODOK pedig nem csupán egy lebegő technofil markológépbe ültetett beszélő, telepatikus képességekkel felspékelt, duzzadt heregolyó, hanem világos indítékokkal dolgozó főgonosz, aki áldozata asszisztense – véleményem szerint az igazi főgonosz –, Monica Rappacini ármánykodásának. Jarvis sem csupán egy hang a fejünkben, hanem pont olyan mókás digitális jóbarát, mint amilyen Paul Bettany-é volt a filmekben.

A buli során epikusan szétverünk megannyi, különböző méretű robotot, megküzdünk Abominationnel, Taskmasterrel. Mindenből annyit kapunk, hogy a sztori ne váljon túlzsúfolttá. Itt érdemes rögzíteni, hogy ez a játék nem dobálja be úgy az ismert szupergonoszokat, mintha nem lenne holnap (mint ahogy például az Ultimate Allience-sorozatban). Egyetlen ellenség az AIM és a vezérei, és emiatt nem baj, hogy nem változatos. Ebbe a történetbe ennyi fér bele kényelmesen.

Igaz, bármennyire is szerethető az Avengers története, egyes párbeszédek néhol rettentően sablonosak és van, hogy a gondolat az átvezető mondatok hiányától összecsapottnak hatnak. Kamala egyes esetekben bipolárisnak tűnik: szomorú, ránehezedik a sorsa, a jövője, mély drámában van, majd pár másodperccel később már tapsikolva örül annak, hogy hol van és mit csinál. Szerencsére ebből nem sok van, de amikor szembejön egy, pillanatok alatt elveszti az adott jelenet az emocionális hatását.

Avengers képernyőmentés, amint MODOK szerepel

Viszont ami mindenképpen kihagyott ziccer, hogy a tiszteletüket tévő szuperellenségek nem kaptak mélyebb szerepet, csupán pribékek. Ágyútöltelékek, akiket a cselekményben egyszer kell elnáspángolni, majd sztorin kívül pedig visszatérő vendégeként a grind-művekben. Nincs történet építve köréjük, csak alkotóelemek. Ez a helyzet az Inhumans csoporttal is. Kamalán kívül egyik sem kap fontosabb szerepet, mindegyik inkább csak áldozat, pedig az AIM kísérletezik is rajtuk, “segíteni akar nekik”. Sokkal színesebb és változatosabb lett volna nem csak a játék, de a történet is, ha kihasználják a karakterekben rejlő lehetőségeket, pontosan úgy, ahogy az Agent of SHIELD is tette. Kellett volna a sztoriba pár AIM párti Embertelen –  bár ez a kritika nem biztos, hogy megállja a helyét, hiszen az Avengers egy szolgáltatás is, a sztorija bővül majd az évek során.

Bosszúállók, mint hősidegen püfölde

A Crystal Dynamics játéka egy lényegében csapatalapú beat ’em up, másnéven Brawler. Ez annyit tesz, hogy a játékban nem kell más tennünk, mint a rendelkezésre álló készségekkel irgalmatlan mennyiségű ellenfélből kiverni az összes zsenge kakkanatot. Bár elsőként csak Kamalával indítunk, hamar csatlakozik hozzánk Hulk, majd érkeznek a többiek is, akik az összes küldetés alatt velünk lesznek, így a kooperatív játékmód szinte mindig adott, ha esetleg szeretnénk a barátokkal együtt elpáholni az AIM csicskákat. A történet előrehaladtától függően azzal a Bosszúállóval játszunk, amelyikkel szeretnénk, tehát a Vasember rendelkezésre áll, akkor, a Hulkra fókuszáló sztoriszáll esetében is játszhatunk Mr. Starkkal. Az AIM küld ellenünk több típusú robotot, pókszerű lépegetőket, golyószórós, bipedálos rakodógépeket, drónokat és különféle fegyverekkel felszerelt gyalogokat, na meg persze a hírhedt Adaptoidokat.

Sokféle ellenfelünk van, az egyszerre érkező mennyiség pedig kaotikus összecsapásokhoz vezet. De annyira kaotikusokhoz, hogy az Avengerst nagyon nehezen lehet úgy játszani, ahogy azt a fejlesztők szeretnék, hogy játsszuk.

Marvel's Avengers screenshot

Minden hősnek az könnyű és erős támadásai mellett kap egy távolsági támadást és még van három egyéb képessége, amik közül az egyik a hős erejét vagy életerejét hivatott rendbehozni pánik esetén. Példának okáért Vasember a könnyű ököl és az erősebb “koreografált mozudlatsorú” repulsor lövések mellett használhatja a mellkasából kilövellő sugarat (unibeam), képes túltölteni a ruháját, ezáltal erősebbé válni, illetve lehívhatja a Hulkbustert is némi birkózásra. Kamala hatalmasra nőhet, irgalmatlan maflásokat oszthat ki a tenyerével és távolról is simán felképelhet bárkit. Hulk dobálhat törmeléket, elsütheti a legendás pusztító tapsát, vagy izomból nekirohanhat az ellennek és lesz, ami lesz, de akár úgy csapkodhatjuk a földhöz az ellent, mint ahogy az első MCU csapatfilmben Lokival tette. Thor a kalapácsát hajítva feltapaszthatja az embereket a falra, mert ugye a Mjölnirrel a mellkasán senki nem tud mozogni, hacsak nem méltó rá. Ezek a képességek három szinten (három képességfával) fejleszthetők, valamint kiegészíthetők. Tony esetében a repulsor mellett fejleszthetünk lézert és rakétát is, amik között bármikor válthatunk bunyó közben. A képességek mellé jár pár speciális mozdulat és a blokkolás is, amit kötelező használni, mert különben hamar eltaknyolunk.

Pozitívum, hogy a képességekkel változatos és látványos bunyókat hozhatunk össze. Olyanokat, amik valóban szórakoztatók és kihívásban gazdagok. Ez különösen akkor tetőzik amikor már szinte az összes Bosszúálló benne van a csapatba. Ebbe egyedül az életerőcsíkok meg a sebzéspontszámok rondítanak bele.

– De itt el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy miért nehéz ezt a játékot úgy játszani, ahogy szeretnék, hogy játszunk és amiért a kihívás egy idő után frusztrált gombnyomogatásba torkollik.

Az ellenfél blokkolható támadását egy kis sárga villanás jelzi. Sikeres és megfelelő időben kivitelezett blokkolás esetén a támadó megbénul. Rossz időben blokkolás viszont haszontalan. Az ütközetek során annyi ellenséget kapunk a nyakunkba, hogy nehéz minden támadást elhárítani, főleg akkor, ha az időzítésre is figyelnünk kell. Sokszor annyi minden van a terepen, hogy ha bekerülünk a sűrűjébe, akkor azt sem tudjuk, mi történik. Ennek eredményeképpen kétségbeesve kattintgatunk, nyomogatjuk a gombot, próbálunk egyszerre védeni és támadni, persze sikertelenül. Természetesen lehetőségünk van félreugrani a támadások elől, azonban körbekerítés esetén ez semmit sem ér, másrészt a mechanika egyszerűen hibás, így nem mindig működik a kihátrálás lehetősége úgy, ahogy azt szeretnénk: kicsit mozdul, az ellenség pedig mégis elér, vagy ha nem ő, a kollégája talál el, emellé befarolnak a hitscan típusú támadásra beállított ellenfelek, akiknek a lövéseit csak akkor tudjuk elkerülni, ha pontosan időzítve használjuk a kitérést. Ezt viszont egy ilyen méretű tömegverekedésben nagyon nehéz megoldani és ennek okán is válik a játék egy erősebb összecsapásnál frusztrálóvá az izgalmasan nehéz helyett.

Emiatt a játék így kényszerít minket arra, hogy távolságból is támadjunk, ami Vasember esetében elfogadható lehet, de Thor vagy Hulk esetében inkább szomorú.

Marvel's Avengers screenshotEzzel pedig elértünk a második nagy problémához. Ez a gear központú rendszer, ami egy szuperhősidegen mechanika. Hőseinket folyamatosan el kell látnunk tuninggal, amik erősebbé teszik őket és amiket a megszokott módon színekkel kategorizál (common, uncommon, rare, epic, legendary, exotic). Ezek határozzák meg az ún. Power levelt. A gear elemek fejleszthetők és minél magasabb kategóriába tartoznak, annál több bónuszt adnak növelve a Power levelt. Ebből eredően – és az ilyen jellegű játékokhoz hasonlóan – ha az ellenségünk Power levele magasabb, mint a miénk, akkor nekünk az nagyon rossz. Még érthetőbben: az adott hős ereje nem ér semmit egy feltápolt ellenféllel szemben, legyen az halandó, vagy droid. Ez ugyan logikus, és illeszthető a szuperhősös képbe, de a játékban meglehetősen átgondolatlan, aminek a következő az oka:

A játékos Thor bőrébe bújva a Mjölnirrel nem akar hatot zúzni egy vegyvédelmi ruhás kis krapekre csak azért, mert nincs megfelelő értékű tuning a hacukájában. 

Marvel's Avenger screenshot

A játékos Hulk – akinek egyébként hacukája sincs, ám tuningolni mégis kell – erejét akarja intenzíven felhasználni. És ez nem teljesül akkor, amikor ennyire a felszereléshez köti a játék sikert. Emiatt Hulk, nem képes hatékonyan dolgozni a tömegben – pedig tőle pont ezt várnánk el -, ennek okán pedig a játékos sem válhat Hulkká. Ez illúzióromboló, arról nem is beszélve, hogy mennyire szürreális az, amikor a kis szkafanderes leveri a mennydörgés istenét, hiába kapott már vagy négy tockost a kalapáccsal. Ha csak droidokkal állnánk szemben, tökéletesen elfogadható lenne, hiszen az AIM olyan robotokat gyárt, amelyeknek az a funkciója az, hogy a szuperembereknek problémás legyen az élete. Ez tökéletesen illik a narratívába, a kontextusba, viszont a halandó ellenfelek esetén már máshogy fekszik Katiban a gyerek. Így, ha jól akarunk szórakozni, figyelni kell a Power Levelre. A játék szórja loot formájában a cuccot, a Chimeran pedig vásárolhatunk is játékon belüli valutáért, ám csak úgy, mint minden loot-központú ARPG esetében kénytelenek vagyunk bányászni, vagy szakzsargonnal grindelni, de annyit, hogy nyugodtan kérvényezhetjük a felvételünket egy kistermelői szövetkezetbe. Szerencsére a történet végigjátszásához nincs szükségünk epikus szintű felszerelésre, viszont, ha a sztori lezárása előtt kalandoznánk, akkor szükség lesz rá.

Ez pedig azt jelenti, hogy újra és újra végig kell haladnunk ugyanazon a küldetésen, csak nehezebb fokozaton. Ez nagyon hamar lélekölővé válik, és az sem fog motiválni minket, hogy az Avengers rögtön három képességfát kínál azok számára, akik imádják, ha a játékban lehet karaktert a végtelenségig fejleszteni.

Marvel's Avengers screenshot

A küldetéseinket az egyébként szabadon bejárható Chimera fedélzetén (majd később a „Hangyafarmról” is) elérhető War Table-ből indíthatjuk. Kifejezetten jó ötlet volt a készítők részéről, hogy Hős-specifikus mellékküldetéseket is felvehetünk, amik hozzátesznek a fejlesztők által elképzelt karakterekhez. Bár a legtöbb esetben ezek igazából a főküldetés-szál permutációi, helyet adnak olyan ismert szereplőknek, akik valószínűleg a jövőben jelentősebb súllyal fognak felbukkanni a játékban Ilyen például Loki is, aki Thornak adja ki magát, vagy Maria Hill és Dum Dum Dugan. A pályák nem csupán lootot rejtenek, hanem sok esetben passzív bónuszokat adó képregényeket (amikor pofátlan módon nem lehet elolvasni, így csak borítókat kapunk) és a lore-t tágító plusz információkat is, amiből jól látható, hogy világépítés szempontjából a fejlesztők komolyan vették a játékot.

A Bosszúállók, mint szolgáltatás

A Crystal Dynamics ötlete bár kézenfekvő, ugyanakkor nem elég átgondolt, aminek csak az egyik része a szuperhőserő kiherélése kategorizált felszereléssel. A szuperhőscsörte a fő történetszál, illetve a fontosabb mellékküldetések alatt szórakoztató, ám ennél nagyobb adagban elkezd rémisztően unalmas és repetitív lenni. Ezt az sem menti meg, hogy az Avengers Initiative többjátékos módban haverokkal vagy idegenekkel püfölhetjük végig ugyanazokat a missziókat. Mert mind a multi, mind pedig az egyjátékos mód során ugyanazokat a feladatokat hajtjuk majd végre. A jó hír, hogy 5 küldetéstípus van, amiknek tovább három magas Power Levelt követelő változata érhető el. Ezek között ott van az ellenség hullámaitól megvédendő egy vagy több pont, esetleg SHIELD ügynök/Embertelen, a magas Power Levellel ellátott ellenség (boss) lenyomása, illetve az AIM “Intézmények” működésének szabotálása, titkos SHIELD széfek felnyitása hosszú bunyókon keresztül.  Út közben kereshetünk és nyitogathatunk ládákat, amikben vagy a gearfejlesztéshez szükséges nyersanyag van, vagy loot. – Ez egy ideig – az első húsz órában akkor, ha nem végeztünk a történettel – szórakoztató, aztán értelmetlenné lesz.

A végtelen egyformaság és a céltalan bunyó egyszerűen nem képes hosszú távon a játékban tartani a játékost, röviden nincs érdemi End-game kontent szemben az ugyanezt a szolgáltatás-koncepciót használó többi játékkal (Division 1-2, Destiny 2). Olyan üres, mint amennyire a nagyon csúnyán félrement Anthem.

Marvel's Avengers screenshot

A szolgáltatás modellel természetesen jár a mikrotranzakció is, ami szerencsére itt is megmarad a kozmetikai cuccok valós pénzen vásárlásánál, ám a Crystal Dynamics itt sem tud csábítót mutatni. Mellettük legyen szólva, az összes hősdizájn valódi pénz befizetése nélkül is elérhető a kitartóan grindelők számára (külöböző vendoroknál megvásárolható játék valutáért), azonban nincs olyan skin, ami cukkolná a pénztárcámat: a legtöbb elérhető kozmetikai elem a hősök ruháinak színváltozatai és nagyon kevés van egyedi, képregény-verzió érhető el a kínálatban.

Az Avengers-szolgáltatásról túlzás nélkül állítható, hogy beta állapotban van. Egyetlen jó oldala, hogy a fejlesztők ígérete szerint a jövőben több sztori központú tartalom és a hozzájuk tartozó hős fog csatlakozni a Bosszúállókhoz.

A Bosszúállók csinosak, de problémásak

A játék grafikája igazából nem kiemelkedő, de nem is tragikus. Pofás, filmszerű élmény prezentáláshoz tökéletes kézműves motor, amiről nem igazán lehet többet mondani attól, hogy ez így okés, megfelelően látványos. A játék képes PS4 Pro-n is meglepően részletes törésmodellek bemutatásához skálázott 4k-ban, 30 képkockás sebességgel és némi lassan betöltődő textúra kíséretében.  Persze – ha nincs karbantartva – a konzol hangosan ordít a levegőért, de ha nem zavar a hűtészaj, akkor ez abszolút nem negatívum. A konzol verzióban választhatunk FullHD 60fps vagy 4k mód közül, amiből az utóbbit javaslom, ugyanis a 60 fps mód bár gyorsabb, de jelentősebb mértékben csúnyább képminőséggel is dolgozik még egy FullHD-s monitoron is.

Bár a PS4 változat viszonylag problémamentes, a PC-s verziót használók már nem ilyen szerencsések. A játék teljesítménye erősebb számítógépeken is kellemetlen. Ultra textúra beállítása esetén megjelenik a memory leak (falja a ramot a játék indokolatlanul), nem beszélve az egyetlen használható élsimítás a TAA problémájáról, ami annyira elmosódottá teszi az egészet, mintha alacsony felbontáson játszanánk alacsony grafikai részletességgel (Több órámba tellett, míg megtaláltam az Nvidia panel megfelelő beállításait, ami ellensúlyozza az elmosottságot). A többjátékos matchmaking nem mindig talál társat, esetekben a továbbhaladáshoz fontos ellenfelek tűnnek el falakban, padlókban, és akkor ott van még a sokszor hirtelen berobbanó fps csökkenés is.

Fontos megemlíteni, hogy bár a motor tényleg képes igazán szép és látványos jelenetek megjelenítésére, a pályatervezés nem igazán akarja kihasználni a látható lehetőségeket. Legtöbb esetben ugyanazokat az elemeket keveri újra a küldetések során és sok esetben elgondolkodunk azon, hogy most ugyanott vagyunk, ahol az előbb voltunk, véletlenül ugyanazt a küldetést indítottuk el, vagy ez most más. A hanyag és lusta pályadizájn pedig csak még inkább értéktelenné teszi a játékot, mint szolgáltatást.

Verdikt

A Marvel’s Avengers egy kiváló játék, ha úgy tekintünk rá, mint egy egyjátékos, sztori központú kalandra, viszont, ha ez lebomlik róla, akkor egy átgondolatlan, lelketlen gombpüföldévé válik, amire nem jó pénzt áldozni. A sztoriszál egy valódi, közel MCU minőségű szuperhős kaland tele eposzi momentumokkal, kellő, szinte megható, érzelmes pillanatokkal és az ismert hősök szimpatikus újra-újra gondolásával, viszont a jóság itt véget is ér. Az end-game tartalom nem létezik, a mellékküldetések önismétlően repetitívek és a harc abban a pillanatban válik illúziórombolóvá, amint elkezdünk nem csak a sztoriszállal foglalkozni. Az Avengers éppen ettől egyszerre jó is meg rossz is. Kis adagban csodálatos élmény, nagy adagban frusztráló, üres monotonitás.

Marvel’s Avengers – ARPG Brawler- Fejlesztő: Crystal Dynamics; Kiadó: Square Enix. Platform: XBox One, PS4, PC. Értékelés: mint történetközpontú kaland 8/10 mint online kooperatív módra kihegyezett szuperhős looter brawler 5/10 Embertelen raptor

RENDSZERKÖVETELMÉNYEK a Steam szerint:

MINIMUM:
64 bites processzor és operációs rendszer szükséges

Op. rendszer: Windows 10 64-bit

Processzor: i3-4160 or AMD equivalent

Memória: 8 GB RAM

Grafika: NVIDIA GTX 950 / AMD 270 (min 2GB video ram)

DirectX: Verzió: 12

Tárhely: 75 GB szabad hely

AJÁNLOTT:
64 bites processzor és operációs rendszer szükséges

Op. rendszer: Windows 10 64-bit

Processzor: Intel Core i7 4770K, 3.4 Ghz or AMD Ryzen 5 1600, 3.2 Ghz

Memória: 16 GB RAM

Grafika: NVIDIA GTX 1060 6GB or AMD Radeon RX 480, 8GB

DirectX: Verzió: 12

Tárhely: 110 GB szabad hely

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.