Thomas Wheeler és Frank Miller egy új szemléletű koncepció mentén dolgozták ki a Cursed – Átkozott történetét, hogy a fiatal generáció egy teljesen új köntösben fedezze fel magának az Arthur- legendákat. A mítosz átformálása, a karakterek személyiségjegyei, az események alakulása mind izgalmas részleteket hordoznak magukban.
Akik látták a sorozatot, ne essenek abba a csapdába, hogy azt gondolják a könyv is ugyanolyan lesz.
Wheeler és Miller a történet kitalálásakor sokkal árnyaltabb, összetettebb karaktereket alkottak. A cselekmény pedig sok ponton eltér a sorozatétól, és így jóval izgalmasabb is.
Wheeler rögtön a könyv elején berántja az olvasót egy kiadós mészárlásba, egyértelművé téve ezzel a keresztény egyház sajátos ítélkezését a természet szülötteivel szemben – mellesleg ez lesz a regény egyik fő konfliktusa. Ifjúsági regény lévén nem megy bele túlzottam a véres jelenetekbe a szerző, de nem is leplezi a harccal járó szörnyűségeket. Az igazi újdonságot nem ez jelenti, hanem Nimue szerepe, ugyanis a legendákból ismert Tó Hölgye alapjában véve egy passzív, segítő karakter, itt azonban nagyon is aktív szereplője és nem csupán kiegészítője a történetnek.
Nimue megpróbáltatásai azzal kezdődnek, hogy édesanyja által a birtokába jut egy mágikus kard, melyet az ősi druidának, Merlinnek kell átadnia. A lány élete fenekestől felfordul, szembe kell néznie az ismeretlennel, édesanyja titkos múltjával és az előtte álló rögös úttal. Támogatók és magyarázatok nélkül kénytelen belevágni a küldetésbe, miközben körülötte folyamatosan átformálódik a világ. Megpróbáltatásai során megismerkedik a lókötő Arthurral, aki egyfajta görbe tükörré is válik az életében, amikor rávilágít a lány döntéseinek súlyára. Nimue akaratlanul is Uther király és az egyház kereszttüzébe kerül, és ha ez nem lenne elég mindeközben a vérszomjas erő, ami a kardban lakozik, egyre inkább magával ragadja.
A lány céljai a történet előrehaladtával megváltoznak, egyre inkább megismeri valódi önmagát és félretéve minden sérelmét, mártírként harcol egy olyan népért, amely sokáig kitagadta őt. A megbocsátás egy igen erős szimbólummá válik a regénynek ezen pontján.
Az ifjúsági történetekből szinte elmaradhatatlan romantikus szál a kezdetektől adja magát, itt azonban a hűség és a becsület szimbólumaként jelenik meg. Különösen tetszetős, hogy egyáltalán nem töri meg a történetet, nem tolakodó és nem szájbarágós. A karakterek nem csüngenek egyfolytában egymáson, a konfliktusaik nem mesterkéltek tehát abszolút nem szerelmi civakodásokról van szó.
A Cursed – Átkozott egyik legnagyobb erőssége, hogy a narráció több szemszögből is kibontja az eseményeket, így az olvasók azt érezhetik, mint ha egyszerre lennének jelen mindenhol. Legyen szó akár Nimue barátjáról, Fürgéről, akár Uther királyról, a kegyetlen Íriszről vagy Merlinről, az ő szemszögük remekül színesíti a történetet. Az olvasónak így az lesz a benyomása, hogy a különböző, izgalmas karakterek bőrébe bújva újabb és újabb apró történetek részesei lehetnek. Arthur személye például nem éppen egy, a nemes tetteiről híres férfi, hanem egyszeri esendő ember. Írisz pedig egy nagyon összetett és jól felépített szereplő, aki bár negatív szerepet kapott a történetben, mégis beleférkőzik az ember elméjébe.
Még a síró szerzetes karaktere is sokkal szövevényesebb, mint elsőre gondolnánk; egy megtévedt árva, aki Carden atya manipulációjának áldozata.
Mindezeket az összetett karaktereket és a mondák frappáns módon történő beágyazását remekül kiegészíti a korhű ábrázolásmód. Kiváló példa erre a kereszténység mögé bújó paladinok, akik kegyetlenül igyekszik eltüntetni a természet híveit. Az uralkodó egyházrendszer egyre jobban kiterjeszti hatalmát a királyra, az addigi természetközpontú világképet eretnekségként bélyegezik meg. Történik mindez úgy, hogy közben a sötét erők, a mágia és a varázstárgyak nagyon is aktívan szerepelnek a jelenükben. A paladinok jelenléte elengedhetetlen szerepet játszik abban is, hogy Nimue jellemfejlődése elkezdődjön.
Érdemes még külön beszélni Wheeler két gondosan megformált karakteréről. Nimue megtestesíti az összetartozás és a közös érdek jelentőségét. Annak ellenére, hogy a saját fajtája, a „fae” gyermekkora óta kiközösítette őt a sötét erők miatt, ő végig menteni próbálja a bajbajutottakat. Mindemellett azt az eszmét viszi végig a könyv hasábjain, hogy a küldetése, az ügy, ami elindította őt az útján, rendkívüli odaadás és energiabefektetés után sikeres lehet. Végigviszi a kitűzött célt, még akkor is, ha közben megkérdőjelezi saját magát, a sorsot, az embereket és népét egyaránt. Remek iránymutatás lehet ez a fiatal generációnak, hiszen ő egy olyan hőst testesít meg, aki képes felülkerekedni az őt ért sérelmeken, és a közös érdeket szem előtt tartva harcolni.
Míg Nimue egy klasszikus hősképet képvisel, addig Wheeler egyik legjobban megformált karaktere, Merlin nem a megszokott varázslót mutatja az olvasóknak.
Bár a regényben legendaként emlegetik a nagyhatalmú druidát, valójában már jóideje elvesztette varázserejét. Ennek köszönhetően mutatkozik meg esendő emberi mivolta, hiszen a varázstalanság súlyát nem képes józanul viselni. Ennek egyik legjobban megragadott jelenete, amikor véresőt zúdít a királyságra, vagy amikor a leprások királyától kényszerül lopni. Számos titok lengi körül Merlin jelenét és múltját. A druida, emberi mivolta ellenére rendelkezik a nagy öreg típusú, a hőst segítő figurák tulajdonságaival, és ezeknek kulcsszerep jut a történet alakulásában. Érdekesen és megfontoltan lavírozik a különféle elvárások között, varázserő híján úgy kell alakítania az eseményeket, hogy a saját sorsát is egyengetni tudja közben. Olyan áldozatokat is meghoz ennek érdekében, nem kis kockázatot vállalva, amelyek később még a visszájára is elsülhetnek. Merlin mindemellett számos ponton kapcsolódik különböző karakterekhez, így olyan, mint ha mindenhol ott lenne.
A sok újítást látva elmondható, hogy Wheeler elérte a célját, sikerült egy jól felépített kalandregényt kreálnia az Arthur mondakörből, mely a fiatalokat is magával tudja ragadni. Igazi, fiatalos, lendületes történet, amely kortól (tinédzser kortól felfele), nemtől függetlenül be tudja szippantani az olvasóit. A függővéggel pedig egyértelművé tette, hogy Nimue és a többi karakter története itt még nem ért véget.
Külön kiemelendő, hogy megjelenésében sem okoz csalódást a kötet. A Libri Kiadó gondozásában 2020 augusztusában megjelent Cursed – Átkozott valóban szemet gyönyörködtető darab. Az eredeti borító mellé egy levehető fedlapot is kapott a Netflixes sorozatban főszerepet játszó Katherine Langforddal. Maga a könyv súlyánál és méreténél fogva nem egy könnyed, csakúgy ágyban olvasós kötet.
A regény legfantasztikusabb húzása azonban egyértelműen az illusztráció. A film noir stílusú képregényeiről elhíresült író és képregényművész, Frank Miller csodálatos képei teszik rendkívül izgalmassá a kiadvány megjelenését. Miller jól ismert képi világa, különleges, jól eső borzongással kelti életre a karaktereket a könyv lapjain és az ember fantáziájában. Illusztrációi kétségtelenül illenek ehhez a néhol igencsak véres, néhol pedig érzelmes regényhez. A rajzokat Miller édesanyjának régi, illusztrált mesekönyveinek világa ihlette, olyan alkotók munkái, mint Howard Pyle vagy Arthur Rackham. A rajzok rendkívül sokat adnak hozzá a történet hangulatához, minden egyes kép után azt várja az olvasó, hogy mikor jön már a következő.
Összegezve tehát a Cursed – Átkozottal egy igazán impozáns, kalandokkal és remekül megformált karaktersorsokkal teli regényt kapunk.
Érdemes adni neki egy esélyt, hiszen a különféle szereplők számos lehetőséget rejtenek magukban egy remek folytatásra.
Thomas Wheeler: Cursed – Átkozott
Kiadó: Libri Kiadó
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 460 oldal
Illusztrálta: Frank Miller
Értékelés: 9/10 farkasvérű boszorkányraptor
Írta: Demencze Ilona
