Sorozat

Anya-Taylor Joy megmutatja, hogy a sakk izgalmas és dögös

A Netflix szeptember végén mutatta be a The Queen’s Gambit – magyarul A vezércsel – minisorozat első előzetesét, amely ugyan már elsőre is érdekesnek tűnt, rendkívül furcsa volt, hogy a napjaink egyik legnagyobb reménységének tartott Anya-Taylor Joy-jal a főszerepben készült sorozat nem kapott túl nagy promót a streaming-szolgáltatótól. A sorozat megtekintése után viszont kijelenthető, hogy nem is követett el akkora hibát ezzel a Netflix, ugyanis a sorozat önnön jogán vált a szolgáltató egyik legnézettebb és legjobb sorozatává. És hogy miért?
Korábban a témában:

A vezércsel a fiatal árva kislány, Beth Harmon (Anya-Taylor Joy ) életét követi végig, egészen onnantól, hogy anyja „öngyilkossága” után árvaházba kerül. Itt ismerkedik meg a sakk világával, amikor is az árvaház pedellusa, Mr. Shaibel szabadidejében megmutatja a lánynak a játék szabályait és alapjait. Bethről szinte egyből kiderül, hogy emberfeletti érzéke van a sakkhoz, így a pedellus és egy külsős megfigyelő hatására már egészen fiatalon elkezd versenyekre járni, amit az is könnyebbé tesz, hogy időközben örökbe fogadják, így egyre inkább sínre kerül az élete – és először úgy érezheti, tartozik valahova. A versenyek már csak abból a szempontból is jól jönnek, hogy örökbefogadó szülei elválnak, és nehéz pénzügyi helyzetbe kerülnek, amin a sakkversenyek busás nyereményei segíthetnek.

Azt viszont ne higgyétek, hogy önmagában a sakk teszi ennyire érdekessé a sorozatot – bár a sakkpartikat sem találtam még soha ennyire izgalmasnak, mint ebben a sorozatban – sokkal inkább a realisztikus történetvezetés, a főszereplő lelki traumáinak bemutatása, és a függőségekről szóló kendőzetlen vallomás az, ami igazán feledhetetlenné teszi A vezércselt.

Igaz, ehhez szükség van Anya-Taylor Joy valaha volt legjobb alakítására is.

Beth egészen fiatalon vesztette el az édesanyját, aki komoly mentális betegségekkel küzdött. A társadalomtól izolálva, a város szélén, egy lakókocsiban éltek. A helyzet akkor sem javult, amikor az árvaház falai közé került a kis Beth, itt ugyanis nyugtatóval tömték a gyerekeket – többek közt ez is segített neki abban, hogy komoly sakkjátékos váljon belőle, viszont abban is, hogy felnőtt koráig a függőségek rabságában éljen.

Amit rendkívül jól mutat be a sorozat, az az, hogyan lehetünk bármennyire is kiemelkedőek a saját területünkön, mindig lesznek jobbak, koncentráltabbak, okosabbak nálunk, amin csakis gyakorlással és eltökéltséggel tudunk felülkerekedni. Beth-t eleinte ugyanis legyőzhetetlen csodagyerekként mutatja be a sorozat, de valószínűleg a készítők is realizálták, hogy ez a recept nem működhet sokáig, ugyanis egy igazi dráma lényege a konfliktus és a bukás, ami után a főszereplőnek újra kell építenie magát. A ’60-as évek tematikájához hűen egy igazi orosz-amerikai konfliktus kibontakozásának is szemtanúi lehetünk, ahol nem csak a két ország csap össze, de azok szellemisége: a kollektivizmus és az individualizmus is.

A vezércsel egy rendkívül bonyolult képlettel dolgozik, ugyanis a főszereplő nem biztos, hogy szimpatikus lesz a nézők nagy részének, a szimpátiájukat viszont bizonyosan el fogja nyerni. A készítők részéről kiváló húzásnak bizonyult, hogy ugyan leginkább Beth karaktere köré építik a cselekményt, a mellékszereplők is részletes hátteret kapnak. Mind Beth segítői, mind pedig sakkbéli ellenfelei három dimenziós karakternek bizonyulnak – ami rendkívül nagy kontrasztot mutat napjaink fősodorbeli filmjeivel és sorozataival, ahol sokszor a látvány a karakterépítés rovására megy.

Hangsúlyos mellékszerepet kapott a Netflix által újra felfedezett Harry Potter színész, Harry Melling (Harry Potter, Mindig az Ördöggel, A halhatatlan gárda) is, aki Beth karrierjének mélypontján igyekszik újraépíteni a játékos képességeit. Szintén ott van a sorozatban a kölyökképű Thomas Brodie-Sangster (Útvesztő trilógia, Trónok Harca), aki a szintén csodagyereknek tartott Benny Watts bőrébe bújva kínál méltó ellenfelet, később pedig barátot Beth számára.

A karakterek kidolgozottsága mellett a díszletek, a ruhák és a kamerakompozíciók is parádésan adják vissza a korszellemet.

A sorozat olyannyira realisztikusan hat, hogy meggyőződésünk lehet, egy dokumentumfilmet nézünk, ezzel szemben a történet Walter Stone Tevis amerikai író könyve alapján készült, az egész a képzelet szüleménye.

Walter Tevis a filmvilágban

Nem ez az első alkalom, hogy az amerikai írói köteteiből készítenek filmet. Ilyen volt az 1961-es Svindler – amely két Oscart is nyert és összesen kilenc arany szobrocskára jelölték –, de Martin Scorsese 1986-os A pénz színe című filmje is az író ötletei alapján készült. Még David Bowie is kedvet kapott az író egyik kötetéhez, az 1976-os A földre pottyant férfit a zenész rendezte, amiért Berlinben Arany Medve díjra is jelölték.

A vezércsel egy minden ízében egyediséget sugárzó műremek, ami a 2020-as év egy leginkább váratlan, mégis legörömtelibb meglepetése. A történetről részleteiben írni nincs sok értelme, ugyanis ezt az élményt mindenkinek magának kell átélnie. Annyit viszont elöljáróban elmondhatok: a hétrészes minisorozat után garantáltan le fogod porolni a régi sakk készleted.

A cikk a Jövő TV-n megjelent “2020 egyik legjobb sorozata a sakkról szól, és mégis baromi izgalmas” c. cikk kibővített változata.

A vezércsel (The Queen’s Gambit) – amerikai dráma sorozat, hét epizód. Epizód: 46-67 perc. Csatorna: Netflix. Megjelenés: 2020. október 23. Értékelés: 10/10 sakkozó raptor

A vezércsel teljes adatlapja a Mafab (Magyar Filmadatbázis) oldalán.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.