HIRDETÉS

HIRDETÉS

Könyv

Az állatok nálam valóban állatok – interjú Németh Gyulával

Németh Gyula neve képregényes körökben már régóta ismert, ám a Cser kiadó gondozásában megjelent Doktor Moreau szigete illusztrált kötet nem hagyhat hidegen senkit. Többek között a képregényrajzolás és a könyvillusztrálás közti különbségekről (és hasonlóságokról), a Dark Horse Comicsnál készülődő képregényekről és a hatalom áráról beszélgettünk Németh Gyulával. Interjú!

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Dolgoztál tervezőgrafikusként, art directorként, szabadúszó grafikusként, de az utóbbi pár évben képregényes sikereidről, tevékenységedről hallani. Miért ez a forma vonzott legjobban?

Gyerekkoromtól kezdve szerettem a képregényeket. A nyolcvanas évek közepén amerikai kiadványokat csak elvétve lehetett beszerezni antikváriumok rejtett zugaiból. A nagypapám rendszeresen le is vadászott ilyeneket, és nagyon élénken él bennem egy kép, hogy olyan 7-8 éves gyerekként egy szülinapi zsúr alkalmával a konyhában nézegetek egy idegen nyelvű Zöld Lámpás képregényt, miközben a többi gyerek bent rosszalkodik a nagyszobában. Rajzolni mindig szerettem, és húsz éves korom körül rájöttem, hogy ezzel szeretnék folglalkozni. Aztán elkanyarodtam a tervezőgrafika felé, és csak 2013-14 környékén győztem meg magamat, hogy most még van időm visszakormányozni az illusztrációhoz. Sokak szemében nagyon hasonló a két szakma, és valóban szépen kiegészítik egymást, de azért más a kettő. Illusztráción belül viszont minden érdekel. Foglalkozom figura-tervezéssel, könyvekkel, filmes munkákkal, de a képregényrajzolás a hosszabb határidőkkel és tervezhetőséggel a gerincét képezi a teendőimnek az elmúlt két évben.

A megalomán teremtő bukásában a teremtmény csak áldozat lehet – Dr. Moreau szigete

HIRDETÉS

Októberben jelent meg végül a Doktor Moreau szigete illusztrált kiadása a Cser kiadó gondozásában. Hogyan találkoztatok a kiadóval?

A Cser kiadó vezetőjét, Vörös Andrást  – akit sokan metálénekesként ismernek – 9-10 éve ismerhettem meg egy barátomon keresztül. Az ő egyik cége adta ki a New Noise és a Lángoló Gitárok magazinokat, amikbe viszonylag sokáig rajzoltam. Később terveztem nekik néhány könyvborítót is, és 2015 környékén került szóba először, hogy szeretném illusztrálni a Dr. Moreau szigetét. Azt persze akkor még nem tudtuk, hogy csak öt év múlva fog megjelenni.

Az Előszó szerint Doktor Moreau szigete egyrészt egy régi szerelem projekt megvalósulása, másrészt pedig egy regény illusztrálása. Mennyiben volt más ez számodra, mint egy képregény megrajzolása?

Annyiban kicsit hasonló, hogy egy író fantáziájának kell valahogy formát adnom.

A fő különbség talán az, hogy egy prózánál általában nagyon meg akarok felelni a leírásoknak. Elég furcsa, amikor egy illusztráció teljesen mást mutat, mint a mellette álló szöveg.

Az állatok nálam valóban állatok, nem pedig emberi testekre varrt állati fejekkel rohangáló figurák. Még a sziget térképét is megpróbáltam lerajzolni a sztori alapján, de gyorsan rá kellett jönnöm, hogy ebben az író egyáltalán nem volt konzekvens. Egy képregényes forgatókönyvben általában csak nagyon rövid leírások vannak, úgyhogy ott sokkal szabadabban lehet interpretálni a szöveget és a részleteket.

A könyvben szereplő képeket végignézve nem csak klasszikus könyvillusztrációkat találunk, hanem képregényes megoldásokat is. Mi alapján döntötted el, hogy mely jeleneteket mutatod meg a képregény nyelvén?

Szerettem volna minél több tipusú illusztrációt beletenni a könyvbe, és ahol nem nagyon tudtam eldönteni, hogy melyik beállítás tetszik a legjobban, ott paneleket használtam, mint egy képregényben. De ez az eszköz akkor is jól jött, amikor egy akció jelenetet, vagy egy hosszabb folyamatot -pl. az állatok visszaalakulását- próbáltam ábrázolni. Könyvekben ritkán látok hasonlót, de szerintem nem zavaró.

Wells kevés leírással jellemzi lényeit, sok esetben pedig egyáltalán nem írja le, hogyan néznek ki Moreau kreatúrái. Milyen forrásokra hagyatkoztál, amikor papírra vetetted a lényeket?

Igen, ez a szűkszavúság nagy szabadságot jelentett. Rengeteg állatfotót néztem meg és gyűjtöttem ki, de ezeket csak az általános anatómia miatt figyeltem meg. Az esetek többségében olyan figurákat akartam létrehozni, akikről elsőre nem mondható meg könnyen, hogy milyen állatból “készültek”. Prendick, a főhős is csak találgatja sokszor, hogy melyik lény mi lehet, úgyhogy szerettem volna, ha az olvasó is egy arra tévedt idegen szemével találgathasson.

A Moreau képeit – ránézésre – főleg digitális festés útján alkottad meg. Miért? Gondoltál esetleg teljes kézi kidolgozásra?

Nagyon szeretek tussal rajzolni és idén már kicsit többet gyakorolhattam is. Digitálisan dolgozni sokkal gyorsabb, és kevésbé körülményes. Ennek ellenére azért igyekszem ott is a kézi rajzok hangulatát imitálni. Több kollégám sok évnyi kézi rajz után tért rá a digitálisra, nálam ez fordítva van, és remélem, hogy nemsokára már fele-fele arányban tudom őket használni.

A illusztrációid fekete-fehérben készültek. Munkád során szóba került esetleg egy színes verzió vagy csak egy-egy szín behozása?

A képregényeim mind színesek, de ha választanom kell, a fekete fehér rajzok közelebb állnak hozzám. Azért a könyv galéria szekciójában itt is található sok színes illusztráció.

Tilos húst és halat enni. Tilos négykézláb járni.

Van más H. G. Wells regény, amit a Moreau-hoz hasonlóan szeretnél illusztrálni? Esetleg más írótól valami?

A láthatatlan embert szívesen illusztrálnám Wellstől, és nagyon szeretném egyszer megcsinálni a Who Goes There című 1938-as John W. Campbell novella képregényes adaptációját. Ebből a történetből készült A dolog c. scifi klasszikus. De sajnos egyelőre se időm nem lenne rá, se a jogaival nem rendelkezem.

Nemrégiben jelent meg a Dark Horse Comicsnál a Criminal Macabre: The Big Bleed Out történet gyűjteményes kötetben, amelyet te illusztráltál. Hogyan ismerted meg a képregényt jegyző Steve Nilest?

Őt is a Dr. Moreau szigete révén ismertem meg. Budapestre jött pár éve egy angol író, Tony Lee, akinek adtam egyet az angol nyelvű saját kiadású Dr Moreauból, amiből 2017-ben promóciós céllal legyártattam néhány példányt. Ő később meghívott egy londoni képregényfesztiválra, ahol Steve volt az asztal-szomszédom. Elég sokat dumáltunk, kaptam tőle az új képregényéből, én is adtam neki a könyvből, és a fesztivál után pár nappal írt egy emailt, hogy dolgozzunk együtt. Gondolom horroríróként az is kicsit imponálhatott neki, hogy a fesztivál alatt robotként gyártottam a szörnyeket. A The Possessed története tőlem ered, azt kezdte el megírni, de először nem találtunk neki megfelelő kiadót. Közben jött a lehetőség, hogy addig is csináljunk egy új Criminal Macabre sztorit, aminek nagyon megörültem, mert szórakoztató munkának hangzott, főleg, hogy első sorozatomat a Dark Horse- nak rajzolhattam, akiknek sok éve követtem már a könyveit.

A képregényben számos – első ránézésre – neked szimpatikus figura van. Femme fatale vámpír, mindenről gondoskodó élőholt. Mennyire sikerült beleilleszkedned a CM világába? 

A Criminal Macabre világa egy furcsa egyvelege a noirnak és a horrornak, de soha nem veszi túl komolyan magát.

Egy zombi számítógépet bütyköl, a vámpírok koccintgatnak, és a legvérszomjasabb szörnyek is elég könnyen legyőzhetőek.

Könnyed kis ponyva, de mindenki szórakoztatónak találta, aki olvasta a környezetemben, pedig olyan emberek is látták, akik sokkal fajsúlyosabb történetekhez vannak szokva. Nemrég felmerült, hogy folytathatnánk, de még nem tudom, hogy hogyan fog az időmbe beleférni, ráadásul a sztori sincs még megírva.

Mi újság a Steve Niles-szal közös projekteddel, a The Possesseddel?

A Possessed -ami egy 1945-ben, a holokauszt utolsó napjaiban Budapesten játszódó horror sztori -megjelent már szeptemberben, de januárban kapható lesz majd a gyűjteményes 80 oldalas kiadás.

Kipróbálnád magad más képregény franchise-okban? Például a Hellblazerben?

Nem vagyok nagyon válogatós, lehet sci-fi, krimi, horror, thriller, western. Majdnem akármilyen -nem túl kedélyes- műfajban kipróbálnám magam.

Mik a jövőbeli terveid? Várhatunk újabb saját írású és rajzolt történetet, mint A sorok között? Esetleg újabb illusztrált könyvet?

Egy nagyobbszabású történet megrajzolására készülök éppen egy külföldi kiadóval, de sok saját tervem is van. Az ilyen projekteknek kell a leghosszabb idő, hogy megvalósuljanak, hiszen ezeket csak a munka szüneteiben tudom csinálni, és ilyen szünetekből -szerencsére vagy sajnos- nem sok van. Idén elkezdtem kicsit dolgozni egy horror sztorin, ami a vietnámi háború alatt játszódna, és már egy ideje tervezem -szintén a Cser kiadóval- egy album létrehozást a magyar folklór teremtményeiről. Ezekből tavaly volt egy kiállítás Hong Kongban, ami egy jó élmény volt, de egy albumhoz azért az az anyag még kevés.

A fenti kép mellett nem tudunk szó nélkül elmenni: Mi érintett meg a Szájer-ügyben, ami miatt úgy érezted, neked is papírra kell vetned saját képedet az eset kapcsán?

A kiszivárgott információk egy része nagyon komikus, de a konkrét jelenet mögött én egy igazi tragédiát látok, még ha ez a rajzon nem is látszik egyértelműen. Egy ember, aki rááldozta az életét, hogy felépítsen valamit, ami biztosítja számára a hatalmat, de a szabadságával kell fizetnie érte. Ez kicsit igaz minden hatalomra vágyó emberre. Csak a beáldozott szabadság mértéke változik. Az egész történet filmbe, – vagy képregénybe- illik, de ugyanezt a témát sok regény is feldolgozta már.

Hosszú távon kipróbálnád magad a politikai karikatúra műfajában? Vagy most csak egy egyszeri alkalmat láttunk?
Szoktam közéleti illusztrációkat készíteni, biztos a jövőben is fogok, ha felkérnek vagy valami megfog. 

Főszerkesztő
2009 óta foglalkozok blogolással és cikkírással. Jelenleg a Roboraptoron vagyok megtalálható főszerkesztőként. Bármilyen kérdésed van, a roboraptorblog[kukac]gmail[pont]com elérhetsz.