A Roboraptor kedvenc könyvei 2020-ból

Danny Fingeroth: A hihetetlen Stan Lee

Stan Lee-memoárokból lassan egy könyvtárt is meg lehetne tölteni, azonban kevés az olyan munka, amely ki tud tűnni a tömegből. Danny Fingeroth, a  képregénylegenda jóbarátja és volt munkatársa A hihetetlen Stan Lee című életrajzi kötettel megoldotta ezt a műveletet. Fingeroth műve két okból is remek: egyrészt azért, mert a Marvel és Lee felemelkedésének, popkulturális referenciává válásának történetében a fényes oldalak mellett a sötétebb, kevésbé remek pillanatokat is leírja, másrészt azért, ahogyan az életút sztorijait megjeleníti. Fingeroth ugyanis kapcsolatai révén eddig soha nem tapasztalt közelségbe hozza a legendás alkotót, valósággal betekintést enged a fejébe, így a Marvel és Lee históriájának már ismert részletei is más megvilágításba kerülnek. A hihetetlen Stan Lee érzelmekben gazdag, ugyanakkor egyáltalán nem elfogult búcsú a képregények világának egyik, ha nem a legnagyobb alakjától – nemcsak Lee kedvelőinek, hanem a kilencedik művészet hátterével foglalkozni kívánóknak is kihagyhatatlan darab.
(Szente Ádám)

Méltó búcsú egy legendától – A hihetetlen Stan Lee

Nathan Ballingrud: Szörnyvidék

A novellás kötetek nem olyan népszerűek itthon, pedig a formátum számtalan csodát rejt. Az idei év egyik ilyen novellás gyöngyszeme számomra Nathan Ballingrud első gyűjteményes kötete, a Szörnyvidék volt. Ballingrud írásaiban az a mesteri, hogy úgy horror, hogy közben nem tölti meg a kötet lapjait mindenféle nyálkás szörnyekkel: sokkal inkább az emberek maguk által kreált démonaira fókuszál. Persze ez a művelet se az „igazi szörnyek az emberek”-szenárió mentén történik, hanem tudatosan kifacsart szimbólumokkal, amelyek Kafka Átváltozásához hasonlóan abszurd módon bontják ki egy-egy történet mondanivalóját. Emellett a legtöbb írás Ballingrud szociális érzékenységéből is sokat mutat. Az Egyesült Államok olyan figuráit ismerjük meg, akik igen ritkán válnak hollywood-i filmek főszereplőivé; így igazán üdítő olvasmány lehet azoknak, akiket érdekelnek a munkásosztály vagy más perfiréián élőnek számító embrek sorsa.
(Scheirich Zsófia)

Szörnyvidék borzalmához egy nyitott mellkason át vezet az út

Giancarlo De Cataldo és Carlo Bonini: Suburra

Az Agave könyvek nagy elmaradását pótolta idén a magyar könyvkiadásnak azzal, hogy végre kiadta Cataldo és Bonini olasz gengszter eposzát. A Suburra Róma alvilágát kendőzetlen részletességgel bemutató története túlzás nélkül megérdemli, hogy minden idők legjobb maffia-regényei között tartsuk számon. A regény a város legmocskosabb üzelmeibe nyújt betekintést a Berlusconi kormány bukását közvetlenül megelőző hónapolban. Szövevényes cselekményében a zsánerhez mérten is elképesztő összetettséggel mesél a mindent átható korrupcióról, végig járva annak minden szintjét a legkisebb utcai svindlerektől, a vatikánon át, egészen az ország vezetésében részt vevő politikusokig. Igaz, a könyv már film és sorozat adaptációt is kapott az elmúlt években, de egyik sem tudja átadni a mindent átható bűnnel járó tehetetlenség és düh érzését, amit a két író papírra vetett.
(Hartai Dávid)

Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Az éhezők viadala-könyvtrilógia rajongójaként nagyon vártam az előzményregényt, és szerencsére nem csalódtam benne. Tartottam tőle, hogy mi fog kisülni a korábbi főgonosz középpontba emeléséből, de a félelmeim egyáltalán nem igazolódtak be: Suzanne Collins nem próbált hőst faragni Snow-ból. Az Énekesmadarak és kígyók balladája ugyan az a fajta könyv, amin mindenképpen nagyon sokat dob mindaz, amit a regényfolyam korábbi köteteiben olvashattunk, de azért megvannak a maga értékei is. Igazán érdekes újra alámerülni ennek a komor disztópiának a világába, és ezúttal megismerni a másik oldal, az elnyomók gondolkodását is.
(Barna Benedek)

Az Éhezők Viadala-trilógia főgonoszát még az előzménykönyv se teszi szimpatikusabbá

Brandon Hackett: Eldobható testek

Ha valaki azt mondaná, hogy ír egy 2338-ban játszódó tudományos-fantasztikus regényt, aminek a főhőse egy ügyész, nagy valószínűség szerint kiröhögöm, majd lebeszélem róla. Kivéve, ha Markovics Botondnak, vagyis Brandon Hackettnek hívják az illetőt, aki még egy törvényszolga nézőpontjából is izgalmas és fordulatos sci-fit képes írni. A kötet a korlátok nélküli, halhatatlan létezés csábításáról szól, ugyanis eldobható testek formájában egy olyan, újfajta technológia jön létre, amely lehetővé teszi, hogy bárki megszabaduljon a test évezredes börtönéből, és ezáltal legyőzze a halált, az emberiség utolsó ellenségét. Így ömlengtünk róla kritikánkban:

Az elvontabb, filozófiai kérdések körbejárása helyett az Eldobható testek egy szövevényes, fordulatos történetet kínál. A cselekmény remekül felépített: az író kezdettől fogva többször is félrevezeti az olvasóját azzal, hogy elindítja egy bizonyos irányba a sztorit, azután egy ponton valamilyen váratlan csavarral egészen másfelé viszi tovább. Amikor tehát már azt érezhetjük, hogy tudjuk, merre tart a dolog, rendszerint valamilyen meglepetés ér minket.

(Muchichka László)

Emberek maradunk-e, ha mesterségesen folytatjuk evolúciónkat?

Margaret Atwood: Macskaszem

Margaret Atwood regénye, ami idén felmerült a Raptorlistára, semennyire sem geek, de aki szerette tőle A szolgálólány meséjét és az abban megjelenő eszenciális szívfacsarást, a Macskaszemet sem hagyhatja ki. A regény főszereplője Elaine Risley, az ellentmondásos megítélésű festőnő, aki saját életmű-kiállítására tér vissza fiatalsága színhelyére, Torontóba. A városba érve rögvest megrohanják az emlékek, eszébe jutnak gyerekkori játszótársai, akikkel együtt fedezték fel a barátság titokzatos világát, megismerve a vágyakozást és az árulást. Elaine-nek szembe kell néznie múltjával, művészként és nőként is számot kell vetnie önmagával. Ezeket Atwood nyers realizmussal mutatja be, egyszer csodálatos líraisággal, máskor lelket tépő kegyetlenséggel. Nem egyszerű olvasmány, de jó sokáig az emberrel marad.
(Muchichka László)

Matt Ruff: Lovecraft földjén

Bár a Lovecraft country-sorozat elég jól indult a nyáron, a végére némi csalódott szájízzel álltam fel. A széria alapjául szolgáló könyv viszont kárpótolt mindenért. A Jim Crow-törvények uralta Amerika és Lovecraft hagyatékán kibontakozó horrorirodalom keresztmetszete egy egyszerre szórakoztató és stílusában nagyon is hagyománytisztelő novellás kötet. Hiszen hiába van egy átívelő nagy szál, a Lovecraft földjén esszenciáját leginkább a különutas kalandok és a különböző megmagyarázhatatlan élményeket átélő szereplők adják. (Scheirich Zsófia)

Lovecraft földjén virágzik a rasszizmus és a geekség

Thomas Wheeler – Frank Miller: The Cursed – Az Átkozott

Thomas Wheeler és Frank Miller egy új szemléletű koncepció mentén dolgozták ki a Cursed – Az Átkozott történetét, hogy a fiatal generáció egy teljesen új köntösben fedezze fel magának az Arthur- legendákat. A mítosz átformálása, a karakterek személyiségjegyei, az események alakulása mind izgalmas részleteket hordoznak magukban. Mindezt megspékelve Frank Miller elképesztően menő és egyedi képei teszik még izgalmasabbá. Miller jól ismert képi világa, különleges, jól eső borzongással kelti életre a karaktereket a könyv lapjain és az ember fantáziájában. Illusztrációi kétségtelenül illenek ehhez a néhol igencsak véres, néhol pedig érzelmes regényhez.
(Demencze Ilona)

A Cursed új szintre emelte az Arthur- legendákat

Roxane Gay: A rossz feminista

Ha kezdtél már úgy mondatot, hogy „Nem vagyok feminista, de”, akkor Roxane Gay neked ír. The New York Timesban és a The Guardianben is sokat publikáló Gay könyve ugyanis tökéletes muníció ahhoz, hogy más szemmel nézzünk a mainstreamben uralkodó feminizmusra és annak különböző elágazásaira. A cím se hiába az, ami: Roxane Gay büszkén vállalja, hogy ő rossz feminista, mert élvezi a nőket tárgyiasító hip-hop slágereket, meg a rózsaszín a kedvenc színe – kiderül önvallomásából, miért és hogy jön mindez össze. A könyv számtalan témába belemegy, az amerikai közéleti botrányoktól kezdve a filmes ábrázolásig mindent alaposan körbejár. Kiderül például, hogy A segítség című film miért káros az afro-amerikaiak reprezentációjára, mi járhat egy amerikai rendőr fejében, amikor lelő egy ártatlan fekete civilt, és természetesen arról is, milyen agyament törvényekkel próbálták már meg az USA-ban szabályozni az abortuszt. A könyv a konzeratív nézeteket valló olvasóknak és a nagyon nagyon progresszíveknek is tud bőven újat adni, vagy épp szemet felnyitni. (Scheirich Zsófia)

Arthur Brand: Hitler lovai

Rég sikerült ennyire aktívan végigizgulni egy történetet, ráadásul maga a tény, hogy a könyvben leírtak egy valós nyomozás részleteiről szólnak, és nem fiktív elemekből épülnek fel, különleges fűszert adott az olvasási élményhez. A Hitler lovai annak az izgalmas, másfél évnyi nyomozásnak hiteles, részletes, és regényszerű krónikája, amikor Brand újnáci bennfentesek, titkos társaságok tagjai által elhintett félinformációkból, valamint egy elővigyázatlan, pénzéhes illegális műkereskedő akaratlan közreműködése által a végére járt az ügynek. Ebben segítették holland munkatársai, német újságírók és egy kitartó nyomozó, valamint meglepő módon az alvilág egy ismeretlen alakja is, a szálak pedig egyre mélyebbre vezettek a történelmi múlt útvesztőjében. A kutatás akár a nácik bukása után újjászülető, kettéválasztott majd ismét egyesült Németország rövid krónikája is lehetne, hiszen az ügyben mindenki érintett: a hódítókként bevonuló szovjet csapatok, a kelet-német titkosszolgálat, és a modern kori illegális műkereskedelem sötét körei, kiegészülve a bujkáló nácikat segítő Stille Hilfe nevű szervezettel. A könyv rengeteg részletet, érdekességet tartogat a történelem-őrültek számára, a nyomozás izgalmas építkezése, és a végső, hírekben is fel-felbukkanó végeredmény annak tudatában is felemelő és kielégítő, hogy ebben az esetben nem lehet spoilerveszélytől tartani, hiszen a végkifejlet ismert. (Nagy Judit Áfonya)