Annyira könyvhű Az Úr Sötét Anyagai, hogy könyv nélkül már alig érteni

A második évad ott veszi fel a történet fonalát, ahol tavaly abbamaradt: Lord Asriel (James McAvoy) átkelt egy másik világba, ahová Lyra (Dafne Keen) gondolkodás nélkül követte. Egy elhagyatott köztes városban találkozik a lány egy titokzatos fiúval, Willel (Amir Wilson), aki az általunk ismert világból érkezett. Hamar rájönnek, hogy sorsuk egyazon cél felé viszi őket: Will apjának újbóli felbukkanása közelebb viheti Lyrát saját küldetéséhez. Mindeközben a lány otthonában háború indul a Magisztérium és a boszorkányok között, miközben Mrs. Coulter (Ruth Wilson) sem hagy fel keresésével.

Megnyugodhatnak a rajongók, nagyon is könyvhű lett Az Úr Sötét Anyagai

Az előző évad fantasys-állatos-kalandjához képest a második évad teljes tereprendezéssel indít – A titokzatos kés c. második kötethez hasonlóan. Lord Asriel tette után felborul az addigi status quo a Magisztérium falain belül, miközben Mrs. Coulternek is rá kell jönnie, hogy máshol kell keresnie a maga számításait. Hozzá hasonlóan Lyra is rájön – bár nehéz bevallania magának -, hogy Roger barátja megmentésén túl vannak fontosabb feladatok a világban.

A főszálon – a Por mibenléte –  haladva számos új tér nyílik a történet univerzumában. A számtalan új világgal pedig számos új elem és gazdag világépítés jár.

A köztes városban megjelennek a történet eddigi legparább lényei, a fantomok, Lyra alethiométere mellett feltűnik a Kés is, mint menő, és meg merem kockáztatni, az Úr Sötét Anyagai világának legtutibb fegyvere.

Mindezek mellett még érdemes kiemelni, hogy a Magisztérium-egyház párhuzamon is túl behozták azokat a keresztény vallásra épülő történetelemeket, melyek miatt ez a fantasy történet mindig is kiemelkedő volt a többi közül.

A világbővítés mellett számtalan új szereplő is képbe jön, vagy korábbiak kapnak további árnyalást. Ilyen például Will, akiről bár az előző szezonban is lehetett sejteni, hogy egyszer főszereplővé lép elő, ez most végre megtörtént. Boreal (Ariyon Bakare) is okoz némi kavart Lyráéknak az alatt a rövid idő alatt, ami neki jut. Teljesen új a színen viszont Dr. Mary Malone (Simone Kirby) és Parry (Andrew Scott), akik bár szintén rövid ideig, és a főcselekmény jelenleg nem látható jelentősséggel vitték előre a történetet. Legjobb pillanatokat azonban ezúttal is Mrs. Coulter viszi el, aki továbbra is – hála Ruth Wilson fantasztikus alakításának – egy egyszerre titokzatos, számító, de nagyon is esendő karakter. Mindennek csak pluszt ad az 5. epizódban látott kikacsintós társadalomkritika, amikor Mrs. Coulter először szembesül egy másik világ adta lehetőségeivel.

Ami az új évadnak az előnye, az egyben a hátránya is.

Az idei szezon mindössze 7 epizódban próbálta továbbfűzni Lyra kalandját. Bár az idei események alapjául szolgáló könyv sem a trilógia legvastagabbja, azért el kellett volna több játékidő ahhoz, hogy néhány dolgot rendbe tegyenek a könyvet nem ismerő nézők fejében a készítők. És ez csak kis mértékben magyarázható azzal, hogy a koronavírus-járvány miatt a stáb nem tudta leforgatni az eredeti 7. epizódot, amely Lord Asriel szemszögéből foglalta volna össze az évad fontosabb eseményeit, és – nem mellesleg – megmagyarázva a Fennhatóság fogalmát. A 2. szezon legelső epizódjától érződik némi sietség a történet és a karakterek építésében. Utóbbi a szereplők egymás közti viszonyán érhető tetten. Bár Lyra és Will párosa a fináléra működőképessé válik, a két nyitóepizód túl gyorsan lépteti át őket a kezdeti bizalmatlanságokon. Hasonlóan gyors lefolyású Lyra és Dr. Malone első találkozása is, ahol a kutatónő nagyon kevés fenntartással viseltetik azzal szemben, amit Lyra mesél neki az ő világáról vagy a Porról.

A történetépítkezésénél pedig pont a sok mozgatnivaló szál okozott némi zavart. Akadnak izgulnivaló részek (pl. Lyra és Will), később kibontakozóak (Mrs. Coulter) és olyanok, amelyek az események jelen állásában érdektelenek (pl. Magisztérium és a boszorkányok egymásnak feszülése vagy Mr. Scoresby utazgatása). Persze mindez magyarázható azzal, hogy majd a 3. és egyben záróévadban minden megkapja a maga magyarázatát, de a jelenleginek, mint összekötő egységnek némi fogódzkodót illett volna elszórnia. Sőt egyes szálak nem-megmagyarázása miatt lassúnak érződik néhol a sorozat – annak ellenére, hogy az előző évadhoz képest határozottan gyorsítottak a narráció tempóján.

Bár valami nagykép kezdi kirajzolódni, de még mindig az az érzésem, hogy a semmiben tapogatózunk.

Sokat adott a sorozat, de még mindig nem eleget ahhoz, hogy kirajzolódjon a fináléhoz vezető út vége.

Az Úr Sötét Anyagai egy tisztes összekötő évaddal búcsúzott idén nézőitől, miközben belengette egy igazán izgalmas zárószezon ígéretét. Minden világokon átívelő jóslatok esetén nem is várhatunk kevesebbet, reméljük, a készítők ezt meg is tudják ugrani.