A Netflix hozzánk öregíti a gyerekkorunkat, mi pedig bűnösen élvezzük

Akik a 2007-es években még gyakran kapcsoltak az RTL Klub gyerekmatinéjára vagy épp a Nickelodeonra, azok még emlékezhetnek a tündérharcosokká átváltozó öt – később hat – barátnőre, akik a tündérkedés mellett iskolába jártak és más teljesen hétköznapi tini problémával foglalkoztak. Ez volt a Winx Club, amelyet Iginio Straffi olasz képregényíró és rajzfilmes álmodott meg, mert a 90-es években úgy érezte, a gyerekeket célzó akciómesék nagy része fiú hősökről szól. Az eredeti tündér vs. boszorkány alapból nőtte ki magát olasz divattervező bevonása (az első tesztvetítések ódivatúnak nevezték a tündérek megjelenését) és hosszas tervezés után (pl. Straffi célja az volt, hogy mindkét nem számára szórakoztató lányfőszereplős animációs filmet készítsen) 2004-ben indult, azóta pedig 8 évadot és három mozifilmet is megért rajzfilmsorozat. Sőt, akkora sikert ért el, hogy a Disney pereskedni is kezdett a Winx Clubot gyártó Rainbow-val (sikertelenül), mert állításuk szerint az ő W.I.T.C.H. képregényüket másolta. Ilyen ismertség mellett nem volt meglepő, amikor 2018-ban bejelentették, készül a tinédzsereket célzó élőszereplős változat is, melyet végül 2021. január 22-én (amúgy a rajzfilm 17. születésnapján) mutatott be a Netflix.

A Végzet: a Winx Saga története alapjaiban megegyezik az animációs sorozatéval: a tündériskolába, Alteára érkezik a 16 éves Bloom (Abigail Cowen), aki nemrég – elég tragikus körülmények között – fedezte fel, hogy ő nem ember, hanem tündér. Ráadásul az egyik legerősebb fajtából, a tűztündérek közül való. Azonban előélete miatt (emberek nevelték, így teljesen tudatlanul kerül át az egyik tündérbirodalomba, Soláriába) nehezen illeszkedik be az új iskolába. Ebben próbálnak neki segíteni szobatársai: Aisha (Precious Mustapha), a víztündér, Terra (Eliot Salt), a földtündér, Musa (Elisha Applebaum), az empatatündér, és ímmel-ámmal, de Stella (Hannah van der Westhuysen), a fénytündér is, aki nem mellesleg Solaria trónörökös hercegnője. Bloom befogadása mellett a perzseltek (The Burned Ones) néven ismert lények ismét Alfea védőfalait ostromolják, hogy végre egy kis tündérvért vegyenek magukhoz. Persze – ahogy az már csak lenni szokott – ennél sokkal több áll a szörnyinvázió mögött.

A Winx Club ma már felnőtt rajongói elsőre meglepődhetnek (sőt, fel is háborodhatnak) az élőszereplős változat változtatásain. Két karakter – Flora és Tecna – egyáltalán nem szerepel a szériában (Flora csak említés szintjén, mint Terra unokatestvére), a boszorkány triót, a Trixet egy ármánykodó tündérlány, Beatrix (Sadie Soverall) váltja, Musa nem a zenével varázsol, hanem érzelmeket fülel, a lányok nem változnak át tündéralakba (spoiler: egy egy ilyet látunk, de bár ne láttuk volna), a szereplők kapcsolatait is rendesen megkavarják, továbbá a nemek alapján elosztott oktatási forma (a lányok tündéreknek, a fiúk specialistáknak tanulnak) is koedukált lesz, azaz feltűnnek fiú tündérek és lány specialisták is.

A széria felszínén látható változtatások megosztóak lehetnek, ám a karakterek kibontakozása és néhány világépítési elem során kitűnik, hogy maga az “öregítés” nagyon is jól tett az egész tündéres koncepciónak.

Young Adult széria révén a Winx Saga elhagyja a rajzfilm csillámos világát, a lányok körül köröző cukifaktorért felelős pixie-ket és állatkákat. Helyettük kapunk egy darkosabb fantasyiskolát ódon falakkal és kelta szimbólumokat idéző díszítéseket, továbbá egy letisztult, kicsit a Harry Potter-filmek látványvilágát idéző környezetet. Tájidegen elemként emelődik be az internet, az okostelefon és az Instagram, utóbbi kettőt pedig nagy intenzitással nyomogatják a szereplők.

A szereplők közül számos olyan figurát találhatnak a fiatal nézők, akikkel tudnak azonosulni. Ott van mindjárt Stella, akire a tinisorozatok Jégkirálynő szerepét osztották (szemben a rajzfilmbeli mindig vidám de szórakozott tündérrel), de amikor kiderül, mennyire elveszett és magányos igazából emiatt a szerep miatt, nem csinálnál mást, csak megölelnéd.

A mérgező édesanyja elvárásai (a lánya legyen hatalmas erejű fénytündér és tökéletes hercegnő) és abúzív nevelése hol visszaköszönnek Stella viselkedésében, hol pedig összeroskad azok súlyától, mi nézők pedig legbelül azért drukkolunk, hogy legyen ereje ennek a lánynak túllépni az elvárások és az édesanyja árnyékán. Nála nagyobb drámája már csak a nem annyira középpontba helyezett, de számos potenciált rejtő Musa, aki empataként minden ember és tündér érzéseit magába fogadva próbál nem idegösszeroppanást kapni. Az évadfináléban nála is bejön a drukkfaktor, amikor remélheti a néző, hogy Musa a fejhallgatója nélkül is képes lesz megvédeni magát mások érzéseitől.

Metafora szinten, de megvan mindkét karakterben egy-egy tinédzser élethelyzet megfelelője: Stella a szülői elvárásoktól szenvedő szeretethiányos fiatal, míg Musa a túlságosan érzékeny, empatikus figura. Kettejükben pedig az a közös, hogy hol távolságtartással, hol pedig társaságkeresés útján próbálnak vigaszt találni.

Még a legnormálisabbnak mondható földhöz ragadt karakter, Terra érzései is átélhetőek, hiszen azokban szinte mindenki osztozott már élete során: Barátkozni szeretne meg szerelmesnek lenni, csak ennek a módját nem tudja éppen. A főhős,  a wanna-be Jean Grey, az ügyeletes Mary Sue, Bloom cselekedetei gyakran szimpla önző ámokfutásnak tűnnek, de valahol az ő belső világa is érthető: ő az a könnyen radikalizálható fiatal, aki csak szeretné megérteni a világot és önmagát, de csak falakba ütközik a megismerés útján. Aisha pedig mint biztos, mindig a jó utat választó pontként ott van, hogy a háttérből támogassa és jó irányba terelgesse ezt a nem épp problémamentes tündércsapatot. Még akkor is, ha ezért nem mindig hálásak neki. A lányok mellett a fiú karakterek sajnos nem olyan jól kidolgozottak, mint amit megérdemeltek volna a rajzfilm alapján (például nagyon hiányzik a kocka Timmy), azért érdemes közülük kiemelni Skyt. Egy tipikus szépfiú ő itt is, aki a csatában elesett apja, a legendás harcos hírneve épp elég nyomást helyez rá, az apahiányáról nem is beszélve. A mostani évadban még nem igazán bontakozik ki az utóbbi szál, de a 6. epizód egy minimum érdekes fejlődési irányt vetít előre a karakter kapcsán.

Amennyit lehet dicsérni a szereplők kibontását és újraértelmezését, épp annyira lehet lehúzni a történet kivitelezés miatt. Tipikus Netflix young adult-széria hibákkal küzd ez a sorozat, sőt néhol csak a fejemet tudom fogni, mennyire nincsenek a konfliktusok és motivációk összefésülve vagy épp felépítve. Egyik ilyen fájó pont a már említett Bloom ténykedése.

Az ismeretlen származás bár ezerszer ellőtt sablon, de a Winx univerzuma számtalan lehetőséget rejt, hogy ezt kreatívan és izgalmasan fel lehessen építeni, elég csak a rajzfilm ezen szálára gondolni, ahol a lány fokozatosan tanult az új világáról, majd az új tudás mentén kezdte felkutatni eredetét.

A sorozat ezt az utat bőven megspórolja, ezzel feláldozva Bloom karakterfejlődését az akció és a hatepizódra szabott évad oltárán. Így az amúgy se a türelméről híres Bloom egy önző és mindenkin átgázoló lányként jelenik meg, aki múltja utáni kutatását bulldózerként végzi a lehető legbutább és lebukás esélyes módokon, ráadásul mindenkinek elhisz mindent, aztán csodálkozik, ha bajba kerül.

A kapkodást igazából az egész Winx Sagára rá lehet húzni mint nagybetűs problémát. Számos, Bloom szálához hasonló átgondolatlanságnak lehet tanúja az egyszeri néző, legyen szó a cselekményről vagy a világépítésről. Utóbbiról nagyon elvétve, karakter szájába adott egy-egy mondaton keresztül szerzünk infókat; kérdés, hogy egy a rajzfilmet egyáltalán nem ismerő néző mit érthet meg így a tündérvilágból. Viszont akadnak ezen a téren bőven pozitívukom, mint például a cseréltgyermek (changeling) beemelése vagy a képességek alapján történő stratégiai katonaszerepek kiosztása (például Musa empataként hátvéd lehet egy esetleges csatában). A cselekmény esetén pedig számos olyan következetlenség vagy egyszerű hanyagság látható, melyeket igazából néhány pluszba leforgatott jelenet már bőven meg tudott volna menteni. Ilyen például Beatrix Rivennel (Sky nevű specialista legjobb barátja) való kapcsolata vagy Bloommal kiépített bizalmi viszonya, de az évad vége fele megjelenő nagyhatalmú ellenfél felvezetése is ebbe a kategóriába esik.

Az elsietett történetépítkezést azért valamennyire próbálja ellensúlyozni a Winx Saga. A kivitelezésre és a filmtrükkökre nem lehet panaszunk (leszámítva a sorozat eddigi egyetlen átváltozását), a zeneválogatás is eléggé friss, hozza a YA sorozatoktól megszokott atmoszférát, ám leginkább az évadfinálé az (a jó karakterek mellett), amiért meg lehet bocsátani a felsorolt hibákat.

A zárás persze, egy tipikus cliffhangeres lezárás, de olyan húzásokkal, amelyeket az eddig látottak után nem várt az ember. És természetesen ráveszi arra, hogy tűkön ülve várja, fel tud-e nőni a Winx Saga az élőszereplős Winx Club a rajzfilm dicső időszakához, sőt felül is tudja-e múlni.

Egy gyarló sorozatnéző nem mondhat mást: hát persze, várjuk azt a 2. évadot.

Végzet: a Winx Saga teljes adatlapja a Mafab (Magyar Filmadatbázis) oldalán.