Film

Különös szilveszter, a barátaim mind halottak

Miután a szülők elutaznak hazulról az otthonmaradó gyerek egy nagy bulit szervez barátainak és esetlegesen a környék egyéb fiataljainak. Egy akár mindennaposnak is mondható életszituáció ez, amit már számtalanszor viszont láthattunk a filmvásznon. De akkor mégis mi újat rejthet még ez a kiindulópont és hogyan tud egy ártatlannak tűnő szilveszteri összejövetel tragikus véletlenek és rossz döntések sorozatával, az összes jelenlévő halálával végződni? Többek között ezekre keresi a választ a Netflixre érkezett legújabb horror-vígjáték. A barátaim mind halottak kritika.
Korábban a témában:

Az ember a buzgó film- vagy sorozat- fogyasztás közben gyakran lehet arra figyelmes, hogy az általa nézett produkciók nagy része egy amerikai kötődésű, jól bejáratott, az Egyesült Államokat központba helyező történet. Ezeket követően így más népek számára Európában vagy éppen Ázsiában felüdülés lehet saját, illetve hozzájuk közelebbi, akár hasonló kultúrájú nemzetek filmművészetébe betekintést nyerni. A streaming szolgáltatóknak köszönhetően pedig időről-időre egyre gyakrabban kaphatják fel a fejüket érdekes, a nagyköltségvetésű filmezés szempontjából kevésbé felkapott régiókban készült, sőt a helyiek által is készített alkotásokra. Ezáltal sokkal szélesebb közönséghez jutnak el az eredetileg nem angol nyelvű filmek. Látva az érkező tartalmakat pedig érdemes odafigyelni például a lengyel film- és sorozatgyártásra, ami úgy tűnik egyre inkább igyekszik kihasználni az online platformok nyitottságát. A lengyelek már az eddigiekben is rukkoltak elő sikeres példákkal. Gondolhatunk itt a közelmúltban megjelent a Hater: A gyűlölet arca című thrillerre, a 365 nap romantikus drámára vagy éppen a Stanisław Szukalski életét és művészetét bemutató Struggle: The Life and Lost Art of Szukalski életrajzi filmre. De idén is a hazai Netflix kínálatában kutakodva több hozzájuk köthető szerzeménnyel szembe találkozhatunk majd. Ez évben kikerülő filmjeik közül az első a Jan Belcl által rendezett és írt A barátaim mind halottak horror-vígjáték.

Filmünk kezdetén egy mészárlásba torkolló szilveszteri buli helyszínét járjuk végig két kiérkező nyomozó társaságában. Humorosnak szánt beszélgetésük közben képet kapunk a történet alapszituációjáról, hátteréről, és láthatjuk a hátramaradt nyomokat, illetve az elsősorban a nappalit megtöltő holttesteket. A lelkes fiatal és a kiégett, flegma öreg zsaru felállás újbóli megkreálásának – talán kiparodizálásának – kíséretében ízelítőt kapunk a film sajátos hangulatából és humorából, mialatt már a bevezetőben bemutatják, hova fog kifutni a történet. Ezzel az érdeklődést felkelteni próbáló kezdettel pedig megágyaznak a „Hogyan?”, esetleg a „Miért?” kérdések megválaszolásának, amelyekre majd a cselekmény tényleges kibontása alatt nyílik lehetőség.
Ugyanis a nyitójelenet után egyből a buliba csöppenünk, ahol a házigazda, Marek által meglehetősen sablonos módon, sorban megismerkedhetünk a még élő fiatalok néhány személyiségjegyével, összetűzéseivel.

Ahogy éppen körbe vezeti újonnan érkezett barátját, Danielt és az ő barátnőjét, Angelikát minden főbb szereplőről tesz egy-két megjegyzést, ami által a nézőknek is röviden bemutatják, kikre kell odafigyelniük.

Majd, miután megalapozták a film konfliktusait, láthatjuk, ahogy véletleneken keresztül kezd kialakulni az a végkifejlet, amit már a nyitányban láthattunk.

A készítők a mozikból vagy akár a mindennapokból ismeretes különböző, kiragadott jellemvonásokkal vagy éppen élethelyzettel megáldott karakterekkel dolgoztak. Van itt nekünk a felnőni nem képes szoknyapecértől vagy a vissza-vissza eső drogfüggőtől kezdve az ezotéria megszállottjáig számos jellemünk, akiket egy helyre hoztak és rájuk külön-külön is kitérve ábrázolják az ezen vonásaikból eredő esetleges problémás helyzeteket, konfliktusokat. Emellett az ő találkozásuknak, egymás mellé állításuknak a segítségével ténylegesen egy érdekes, esetünkben akár egy komikus történet kikerekítésére teremtettek lehetőséget. Részben problémás jellemükből, részben a véletlenekből fakadóan pedig megindul az a folyamat, aminek aztán az áldozatává válnak majd mindannyian.
Egyedibb vonásaikon túlmenően viszont a szereplők meglehetősen semlegesek, kibontásuk helyett inkább csak véletlenszerű helyzetekbe keverik őket.

Persze ezzel a hamarosan bekövetkező halálukat könnyítik csak meg, de ha egyszer nem teremtik meg az ahhoz kellő alapot, hogy azt majd sokként vagy poénos jelenetként élje meg a néző, az igenis hibának róható fel. Ugyan sikerül ezen valamennyit kozmetikázni azzal, hogy olyan szituációkat sarkítanak ki az abszurditásig, amik alapvetően akár a való életben is megeshetnének, de nem annyit, hogy a vígjáték maradéktalanul betöltse szerepét és igazán viccessé váljon a cselekmény. Talán, ha jobb körítést kapott volna az a véletlenül eldördülő fejlövés, vagy ha egyes áldozatokról – például a kikötözött, fuldokoló srácról – egyáltalán tudtuk volna, hogy kicsoda, és egy félmosolynál több reakciót is kiválthattak volna velük.

Ezen vonásokkal tarkítva és a humorfaktor kellő mértékének maximum csak helyenként történő megtalálásával már a film első felében egy olyan nívót alakítottak ki, amit aztán nem sikerült a későbbiekben igazán növelni. Az alapvetően érdekes alapkoncepció és karakterek összeeresztése nem tudja annyival javítani az élményt, hogy ellensúlyozzák a logikai bukfenceket és az időnként vicces helyett inkább csak groteszk vagy bizarr szituációkat. Hiszen egy ilyen mű esetében, természetesen megengedhetőek az ehhez hasonló elemek, de ezekhez a tálalásnak is megfelelőnek kellene lennie, hogy működjenek. Nem igazán sikerül így kihasználni a mérsékelten, de megteremtett potenciált.

A kisarkított személyek találkozása, a halálesetek vagy a poénosnak szánt részek nem ütöttek akkorát, mint amire eleve talán számítani lehetett.

Magától a finálétól is teljes joggal az volt várható, hogy egy nagyon ütős választ kapunk majd a film elején felmerülő kérdésekre, ehelyett azonban ez is egy inkább megkérdőjelezhető, felemás érzéseket kiváltó magyarázat lett. Némi pozitívum, hogy a retró zenékkel megtoldott partijelenetek egészen hangulatosra sikerültek, illetve az életszerűtlen vagy szándékosan eltúlzott, esetleg kikarikírozott jelenetekben is lehet megmosolyogtató példákat találni. Összességben nem kell egy unalomba torkolló alkotásra gondolni, azonban annyi bátran kijelenthető, hogy legfeljebb a középszerűség szintjét éri el.

Tehát nem A barátaim mind halottak lesz az, ami be fogja indítani az online lengyel film- és sorozatgyártás szekerét, nem lesz az, ami után mindenki felkapja majd a fejét, ha látja az érkező újabb produkciókat, de nem is lesz az, ami elveszi az emberek kedvét ezektől. Nem kell túl nagy elvárásokkal nekiülni, de ha valaki csak egy könnyed esti filmezésre vágyik és a manapság ritkább moziélmény ellenére valami új érkezőt akar megnézni, talán annak megteszi.

Szerző: Dolhai Péter

A barátaim mind halottak (Wszyscy moi przyjaciele nie żyją). lengyel horror/vígjáték. Játékidő: 96 perc. Csatorna: Netflix. Megjelenés: 2021. február 3. Értékelés: 5/10 raptor

A barátaim mind halottak teljes adatlapja a Mafab (Magyar Filmadatbázis) oldalán.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.