Hajsza a nézettségért, hajsza a túlélésért

Melyik az a sportág, amely bár egyre unalmasabbnak tűnik, mégis rengeteg rajongója van? Hát persze, hogy a Formula-1. Noha a száguldó cirkusz régebben sem volt mindig körömrágós pillanatokkal tele (a nosztalgia nemcsak a filmvilág letűnt korait szépíti meg), tény, hogy a sportra ráfér a megújulás – ezzel párhuzamosan pedig a népszerűségre is rá kell gyúrni, hiszen hiába nézik még most is sokan a közvetítéseket, a közönség nagyrésze inkább felnőtt vagy idős, utánpótlás meg elég korlátozott számban mutatkozik. Még jó, hogy az F1 2017-ben érkező új tulajdonosa, a Liberty Media Group is felismerte a helyzetet, és a Netflix-szel közösen 2018-ban beindították a Hajsza a túlélésért (Drive to Survive) című sorozatot, amelyben nemcsak a pályán zajló küzdelmeket nézhetjük újra szuperlassításban, hanem az ezek mögött rejlő emberi sztorikat is.

Fontos jellemzője az F1-nek, hogy a csapatok gyakorta nem tudnak egyetérteni egymással (se a büdzsével, se a fejlesztési irányokkal kapcsolatban), egyesek támogatnak, mások elutasítanak bizonyos lépéseket – nem volt ez másként a Hajsza a túlélésért elindulásakor sem. A két éllovas, a Mercedes és Ferrari stresszes-felfokozott világbajnoki küzdelmükre hivatkozva köszönték szépen, de nem kértek a streamingszolgáltató kameráiból. Csúnya lett volna, ha emiatt a széria már a rajtrácson befejezi a küzdelmet, de szerencsére nem így történt. A két legnagyobb istálló távolmaradása pedig még jót is tett a sorozatnak, hiszen így a készítőknek a “kicsik” harcára kellett koncentrálnia, ami sok esetben izgalmasabbnak bizonyult, mint a nagyok játszadozása. De a legjobb, hogy sikerült megtalálni azokat a drámai vagy éppen feszült, emberi momentumokat, amelyek a felszín alatt mindig is ott munkálkodtak a sportban – ehhez passzolva a műsor epizódjai nem is igazán futamok, hanem inkább sztorik köré épülnek. Bár a sorozat nem hozott friss, százmilliós tömegeket a versenyhétvégék közvetítései elé, azért elég népszerűvé vált a laikusok körében is. A második menetre – valószínűleg a hírverés okán – már a Ferrari és a Mercedes is csatlakozott, és ismételten egy színvonalas évösszegzésben részesültünk.

Így fordultunk rá a harmadik, a 2020-as világbajnokság történéseit megmutatni hivatott szezonra. Bár a világbajnoki cím sorsa elég hamar eldőlt, mégis a tavalyi volt hosszú évek óta a legizgalmasabb szezon, hajmeresztő, felemelő, vagy éppen fordulatos eseményekből ugyanis nem volt hiány. Ott van például a Red Bullból tavaly kitett, a fiókcsapatba, azaz az AlphaTauriba visszarakott, lefokozott Pierre Gasly esete. A srác egészen elképesztő, váratlan győzelmet aratott az Olasz Nagydíjon. Az F1 arany pillanatai közé illik ez a sztori, de a Hajsza a túlélésért megmutatja az előzményeket is, amitől még katartikusabb lesz az élmény: Gasly elmeséli, hogy honfitársa és jóbarátja, a szintén versenyző Anthoine Hubert még a tavalyi tragikus kimenetelű balesete előtt azt mondta neki, hogy mutassa meg, hogy rosszul döntöttek, mikor lecserélték. Hát alaposan odavágott, az biztos.

Szintén felemelő Sergio Perez drámája: a mexikóit tavaly sokszor hátráltatta balszerencse, de elég jól hozta a pontokat a szélvészgyors Racing Pointtal – majd kiderült, hogy 2021-től már nem lesz a csapat tagja. Aztán jött a szezon egyik utolsó versenye, a Szahír Nagydíj, ahol az utolsó helyekről felkapaszkodva hihetetlen győzelmet zsebelt be – és még szerződése is lett, hiszen leigazolta a Red Bull Racing. “A Formula-1 nem mindig kegyes”- mondja Perez, majd látjuk, ahogy a dobogó tetején küszködik az örömkönnyeivel – az a pár képsor mindent elmond erről a sportról. Idén is nagy szerepet kaptak a csapatfőnökök; itt a sokszor elég szókimondó, a sorozat egyik nagy “felfedezettjének” számító Haas-vezért, Günther Steinert érdemes kiemelni, aki a 2020-as idényben szponzorok után kajtatott – az ő főszereplésével készült epizód érzékletesen mutatja meg, hogy mennyire fontosak a támogatók egy csapat működésében, és hogy egy-egy mecénás felbukkanása milyen mértékben át tud alakítani egy brigádot.

Mindez szép és jó, egy csomó történet azonban sajnálatos módon kimaradt. A koronavírus-pandémia által okozott felbolydulás (gyárak, fejlesztő egységek, irodák álltak le és ürültek ki egyik pillanatról a másikra, futamokat töröltek és halasztottak el) alig jelenik meg a sorozatban. Nem tudjuk meg, hogyan hatottak a lezárások a csapatok egzisztenciájára vagy a tagok lelki állapotára – arról, hogy éppen egy világjárvány közepén rendeznek versenyeket, gyakorlatilag csak a mindig maszkot viselő emberek látványa tudósít. Az is nagy kérdés, hova tűnt a Williams – az F1 történetének egyik legnagyobb múltú csapatának eladása biztos, hogy megért volna egy epizódot. Apropó Williams: a grove-i gárda ifjú tehetsége, George Russell a világbajnok Lewis Hamilton koronavírus-fertőzése miatt Bahreinben lehetőséget kapott arra, hogy beüljön a mezőny leggyorsabb autójába, a Mercedesbe, amit elképesztő szerepléssel hálált meg, de a verseny utolsó szakaszában kétszer is elvesztette a győzelmet – fájó, hogy ezt a durva hullámvasutat szintén teljesen mellőzték a készítők.

Ugyancsak kár, hogy a sorozat megszokott hibái, zavaró tényezői most is jelen vannak.A Netflix továbbra sem képes türtőztetni magát, és jelentősen túldramatizál néhány eseményt – emiatt a nagymértékű hatásvadászat miatt idén is sok hideget kapott. Romain Grosjean valóban horrorisztikus, de szerencsés kimenetelű balesetét úgy tárja elénk, mintha a francia pilóta perceket töltött volna az égő járműben. Persze a szándék világos, a sorozat azt akarja bemutatni, hogy hiába a biztonsági fejlesztések, a halál még most is benne van a pakliban, de a kevesebb több lett volna. Amellett sem lehet elmenni, hogy a sztárgárdák epizódjai megint csak igen kilúgozottak (persze ez valahol érthető, hiszen ezeknél a dollármilliós felépítményeknél minden kimondott szónak komoly súlya van). Se a csapattársával, Hamiltonnal vívó mercedeses Bottas érzéseit taglalni kívánó, se a Ferrari idei következetesen szörnyű szereplését bemutató rész nem képes kitörni az unalomig ismert, élére vasalt PR-nyilatkozatok világából. Na jó, a Ferraris rész némileg élvezhető, de csak azért, mert a csapatfőnök mellé bevágták a vörösök vezetésével már egy ideje nem túl meghitt viszonyt ápoló, az idei szezont már az Aston Martinnál kezdő Sebastian Vettelt, aki elereszt néhány poénos, csípős megjegyzést a csapattal kapcsolatban.

A külcsínybe viszont ezúttal is nehezen lehetne belekötni. A tévéfelvételek mellett ismét remekül lettek használva a Netflix saját kamerái és hangfelvevői – nagyszerűen adják át a pályán történt izgalmakat. Ami pedig az érthetőséget illeti: a Formula-1-es szakértők ezúttal sem csak a csapatok és a pilóták megnyilvánulásait magyarázzák, hanem a technikai és egyéb részleteket is, így az átlagnézőnek nem kell a Google-ben vért izzadva utánakeresni az epizódban elhangzó fogalmaknak, infóknak.

Olykor tehát túltolt, lyukas, de megint csak képes a szórakoztatásra a Hajsza a túlélésért. A sportág szerelmeseinek újra egy jó hangulatfokozót ad a közelgő szezon előtt, az F1-el ismerkedőket (vagy a sporttól eltávolodókat) pedig ha nem is tapasztja óriási számban a képernyők elé, azt ismét nagyon szépen mutatja meg nekik, hogy ez a közeg egyáltalán nem megközelíthetetlenek sznobok sétakocsikázását rejti – még az unalmasabb versenyhétvégék mögött is valós drámák munkálkodnak.