HIRDETÉS

HIRDETÉS

Film

Óriásszörnyek kis képernyőn: Godzilla vs. Kong

A Warner és a Legendary stúdiók évek óta építgetik a japán Toho stúdió óriásszörnyeiből, kaidzsúkból álló filmes univerzumukat, a MonsterVerse-t. A 2014-es megélt egy folytatást és egy spin-offot, mely az óriásmajomra, Kongra koncentrált, de a kritikai siker elkerülte a két filmet. Ennek ellenére kitartóan fűzték egymásba a részeket, hogy a negyedikben, a Godzilla vs. Kongban teljesedjen ki a megkezdett történet. Kritika.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Mikor utoljára találkoztunk a kolosszális hüllővel, épp helyreállította a természet rendjét, az emberek védelmezőjeként a titánok királyává vált, legyőzve a háromfejű, űrből érkezett sárkányt, Gidorah-t. Pár évvel később vagyunk az új film kezdetén. Godzilla agresszívan rombolja a városokat, kutatva valami vagy valaki után. A rejtélyes Apex nevű cég megbíz egy maroknyi tudóst, hogy a Koponya szigeten évtizedek óta megfigyelés alatt tartott Kong segítségével szerezzenek meg egy energiaforrást, aminek felhasználásával méltó kihívójává válhatnak az óriásgyíknak. Eközben a Monarch kamasz-koalíciója ki akarja deríteni, mégis mi piszkálta fel az eddig fehér zászlót lobogtató Godzillát.

A cselekmény valóban összefoglalható pár sorban, történet tekintetében pedig sajnos semmiféle meglepetésre nem lehet számítani. Nagyrészt az elhibázott marketingnek köszönhetően, mert, aki megnézte már az első előzetest, az látta a kész filmet is. De talán egy kaidzsú-mozinál nem gond, ha a forgatókönyv úgymond képeslapra volt nyomtatva. A Monarch, a szervezet, ami központi kapcsolódási pont volt az eddigi filmek között ezúttal teljes mértékben háttérbe szorul, hisz funkcióvesztetté váltak az előző rész végén. Ők csupán folytatják a felfedezett titánok megfigyelését, felkutatását, őrzését. Ennek ellenére különös, de a Szörnyek királya végjátékában tucatnyi kaidzsú tűnt fel, akikről szó sem esik most. Mindez betudható a karakterek korlátozott jogi birtoklásának, de eddig is feltalálták magukat a készítők abban, hogy új szörnyeket mutassanak be.

HIRDETÉS

Királyok gigászi csatája az ostoba alattvalók körében

Ezúttal egy másik cég, az Apex kap központi szerepet, akik robotikával foglalkoznak és a titánok energiájának hibrid felhasználásával szeretnék visszavenni a Föld feletti uralmat. A Godzilla-lore ismerői nem fognak meglepődni a mechanikus szálon és bármennyire tűnik közhelyesnek, szépen építették fel a készítők a hüllő ellenségeinek megjelenését, hierarchiáját és az erőviszonyokat.

Az eddigi Godzilla-filmek egyik fő hibája az aránytalanság volt.

Az emberi szereplőkre – hisz nem funkcionáltak karakterekként – helyezett fókusszal mélységet, üzenetet szerettek volna átadni, de egy ilyen kaliberű film a majdhogynem öncélú városrombolás, titáncsaták és látványorgia miatt szórakoztató.

A szereplők – akik játékideje szerencsére negyede a filmnek – ezúttal is papír vékonyságúak, sőt Millie Bobby Brown kimondottan irritáló és paradoxont teremt azzal, hogy az eddig tiniket játszó felnőttek toposza helyett viselkedik úgy, mintha egy kamasz játszana egy harmincévest. Az egyedüli kedvelhető emberi szereplő egy Koponya szigeti bennszülött kislány, akinek különleges kötődése van a majommal. Kettejük szálával megjelenik a Kong-filmekből oly ismerős érzelmi töltet óriásszörny és ember között.

Adam Wingard rendező végre rájött arra, hogy a nézőket nem az emberek, hanem a szörnyek érdeklik, ezért a dramaturgiai egyensúly mellett a kaidzsúkat ruházta fel karakterjegyekkel. Örvendetes, hogy szerelmi kapcsolat helyett család keresési motivációt kapott Kong, ami végig ível a történeten.

Godzillának kimondottan jól áll, hogy ezúttal ő vált zsarnokgyíkká. Szinte rajzfilmszerűen gonosznak tűnik minden kötelező grimasszal és vicsorgással.

Oknyomozó Raptor: Egy óriásszörny, amelyből az emberiség védelmezője lett – Godzilla szerepváltozásai

Kong ellenben a nagy mamlaszt, az emberek barátját testesíti meg, akinek arcvonásai kimondottan emberiek, ezért szerethetővé, azonosulási ponttá válik. Talán épp ezért volt a Koponya sziget a leginkább elismert MonsterVerse film, mert Kongban valóban van élet, ami visszaköszön a Godzilla vs. Kongban is.

De nem csak a patikamérlegen egyensúlyozó történet miatt sikerült jól a film. 2021-ben nem kihívás és nem plusz pont a jó látvány, a szépen kivitelezett digitális technika egy blockbuster esetében, a Godzilla vs. Kong viszont kiemelkedően látványos. Szerencsére nem akarták a készítők megúszni a titáncsörtét azzal, hogy különböző sötét filterekbe, éjszakába, esőbe csomagolják. Ezúttal valóban látható az óriások minden ütése, állkapocs csattogtatása, üvöltése, hol víz alatt, hol futurisztikus, neonárban úszó városban.

Utóbbi mindenképpen a film csúcspontja, egyrészt megidézi az oly divatos 80-as évek atmoszférát  színeiben, illetve szintetikus zenei aláfestésével, másrészt a stilizált városban rendkívül jól mutatnak a titánok, akik, mintha makettek között harcolnának.

A CGI egyedül az utolsó csatánál elidegenítő hatású, olyannyira életszerű. A digitális szörnyek és látképek mellett ügyes a kamerahasználat is, ami még a fizika törvényeit, a gravitációt is felborítja, eljátszik vele. Minden képkockájáról süt, hogy ezt a filmet óriásvászonra szánták és valóban remek szezonindító látványfilm lehetett volna a mozikban, de talán beszédesebb, hogy a látottak abszolút jól működnek kisebb képernyőn is.

Mindezek fényében Adam Wingard a Szörnyuniverzum ékkövének szánt, negyedik filmjében, a Godzilla vs. Kongban végre eltalálta a megfelelő arányt. Emberi dráma egyáltalán nincs, a szereplők papírvékonyak, de nem zavaróak, a középpontban pedig az óriásszörnyek állnak. Látvány tekintetében az eddigi legszebb és legszórakoztatóbb Godzilla-film, ami még úgy is remek élményt nyújt, hogy nem élvezhetjük még a mozivásznon.

7 /10 raptor

Godzilla Kong ellen

Godzilla vs. Kong

sci-fi akció
Játékidő: 113 perc
Premier: 2021. április 31.
Rendező: Adam Wingard
Csatorna: HBO Max