Könyv

Az istenekkel nem lehet végezni, trollok ülnek mögöttük

Ken Liu legutóbb magyarul megjelent novellagyűjteményében egyszerre hozza a tőle megszokottat és teljesen új, általa eddig körbe nem járt társadalmi kérdéseket. Az internetes bértrolloktól az önjelölt SJW-aktivistáktól mindenki megfordul itt. Az istenekkel nem lehet végezni kritika.
Korábban a témában:

“Ha Kína történelmének elmúlt éveire gondolunk (konkretizálva: például a II. világháború, a kulturális forradalom), a kínai sci-fi az eddigi tabuk kibeszélésének eszközévé válik. Ezen jellegzetesség Ken Liu novelláskötetében, A papírsereglet és más történetekben is felfedezhetők, de művei az egzotikus jegyeken és a kínai történelem bemutatásán túl is többet nyújtanak.” – írtam Ken Liu legutóbbi kötete kapcsán, és bár tudattalanul, de ezeket a jegyeket kerestem a mostani, Az istenekkel nem lehet játszani című gyűjteményben is.

Rókadémonok, papírállatok és betűmágusok
Ugyan Ken Liu regényeket is ír, de igazi terepe a novella. A papírsereglet és más történetekben bebizonyítja, a novella nem írói melléktermék, hanem a nagyregényeket is túlszárnyaló forma.

Ha valaki A papírsereglet hasonlóságait keresi itt, az valami hasonlót, de merőben mást fog kapni. Bár a kínai származás kulturális lenyomata még most is erősen jelen van Liu novelláiban, a fő fókusz sokkal inkább a jelenünk és a jövőnk égető kérdéseire helyeződik. Részben ebből kifolyólag sokkal több a kísérletező vagy az olvasói elvárásoknak fittyet hányó alkotás is. Liut idézve az Előszóból:

Elmúlt a “bemutatkozás” nyomása.

Az istenekkel nem lehet végezni egyszerre ismerős és újszerű élményt nyújt a Ken Liut már jól ismerőknek. A kötetnyitó novella, a Szellemnapok még ismerős lehet, hiszen a három jól elkülöníthető évszázadban játszó történet központi eleme egy kínai érme, továbbá megjelenik a kínai történelem elnyomásának tapasztalata és a bevándorlólét élményvilága is. A kötet kísérletező jellegét viszont már előre vetíti az időben visszafelé, majd a legrégebbi évtől előre felé haladó évszámokkal. Az alkotó célját keretezi a hasonlóan kísérletező, de már-már a dadaizmus irányába mutató írással, a Vágással zárul a könyv, jelezve a bemutatkozás kevésbé fontos jellegét.

Írásról írásra haladva Az istenek nem-szekvenciából kibontakozik Liu egyik főtémája, a szingularitás mint az emberi evolúció következő lépcsőfoka. Az első szinguláris létsíkba lépő emberi elmék sagája egy kislánnyal kezdődik, akinek nagyon hiányzik az apukája, és nagyjából csak az ő emlékébe tud kapaszkodni a gyászoló édesanyja és iskolai zaklatói mellett. Az istenek nem-füzér novellái az ehhez hasonló személyes drámákból fordul át valami naggyá, az egyénen túlnövő jelenséggé, melyet csak a kisember áldozatával lehet feloldani vagy a megoldás útjára terelni. 

Hasonló módszerrel dolgozik a téma másik végéről, a már megvalósult szingularitás felől az Akik maradtakkal és a Teljesen máshol, hatalmas rénszarvascsordákkal kezdődő párhuzamos füzér. Az Akik maradtak még a kérdés eldöntését – adatok legyünk vagy szabadok? – mutatja be, a következő sztori viszont a döntést követő új lehetőségeket és azok végességét képzeli el. Az új és régi létsíkon túl Liu itt többről is beszél. A szülő-gyermek szeret-nem szeret kapcsolatok és az emberiség bölcsője, a Föld elhagyása-Föld megtartása első olvasatra különböző, a novellák által körbejárt problémaköröknek tűnnek, ám szimbolikus kapcsolódási pontokat azért ki lehet bőven szúrni:

A gyermek (ember) belső küzdelme a szülő (Föld) hiányával, annak feldolgozásával, majd a továbblépés keserédes érzésével.

Ez az a nagykép, mely a két novellafüzérrel felvázolódik és Az istenekkel nem lehet végezni fő tematikájává válik.

Az gyűjtemény gerincét kitevő szingularitás novellák mellett Ken Liu kegyetlenül arcunkba nyomja az elmúlt évek társadalmi és politikai kérdéseit úgy, hogy konkrétan nem foglal állást egyik írásában se. Sőt, kifejezetten kényelmetlenné teszi az olvasó ideáit, nézeteit – bármiben is higgyen vagy értsen egyet – a tűpontosan megformált pro és kontra vélemények ütköztetésével és egyes, akár radikális nézőpontok reprezentálásával. Ezek közül emelkedik ki például a Nyugodjék békében, ahol egy tömeglövöldözésben elhunyt lány édesanyja online emlékhelyet hoz létre a gyermeke számára, de ide sorolható a Bizánci empátia is, amiben az aktivizmus és az adakozás beárazható árucikké válik egy szenvedés-szimulátor segítségével. Bár mindkét novella a jövőben játszódik jelenleg meg nem valósítható eszközökkel, a rájuk telepedő jelenségek mellbevágóan ismerősek. A deep fake videóktól sem visszariadó önkényes trollhadseregek vagy a felhasználó, aki a család olyan intim pillanatait mint a gyász kiteregeti a közösségi médiában mind ismerős, mindennapjaink során látható hús-vér szereplők. Olyan alakok, akik bármikor feltűnhetnek a Facebook hírfolyamban. 

Ken Liu

A társadalmi és morális eszmefuttatások mellett néhány kínai mitológia-fantasy vonalon mozgó írást is kapunk a kötet végére, mondhatni a nehéz témákat feldolgozandó. A Szürke Nyúl, Bíbor Kanca, Szénfekete Párducban egy Kínára emlékeztető de mégsem Kína-szerű világban egy korrupt világban próbálja megkeresni egy lány a makacs öccsét. Szintén kiemelkedik ebből a tematikából kötet angol címadó novellája, A rejtett lány (Hidden Girl), ahol a kora újkori Ázsiai társadalom kereszteződik egy misztikus, csak nők által űzött bérgyilkosi harcművészettel. A két történet mellett még érdemes megemlíteni a könyv elejéről A Maxwell-démont, amiben egy japán-amerikai fizikus lányt Japánba küldenek, hogy kiszedje az ellenséges tábornokból új titkos fegyverük alapját. Bár különböző környezetben és korokban játszódnak ezek a művek, néhány vonásukban közösek:

Liu sci-fi írásaival ellentétben itt nem a társadalmi problémákon (ebből némileg A Maxwell-démon lóg ki) van a fókusz, hanem általánosabb erkölcsi kérdéseken, a népmesék jól ismert és közérthető nyelvén elbeszélve.

Liu olyan dilemmákat jár körbe modern meséiben, mint az önbíráskodás vagy a feltétel nélküli engedelmesség, mi és ki határozza meg származásunkat, vagy ki határozza meg, mennyit érünk.A feldobott témák mellett mindegyik fantasy novellában olyan különálló, önmagában is megálló világokat teremtett, amelyek nem csak valóságosnak és hihetőnek hatnak az olvasónak, hanem még további felfedezésre is vágyik, azaz a megvillantott világok bejárására.

Az istenekkel nem lehet végezni befejezése után ismét elmondható, nem véletlen méltatják annyian Ken Liu ötleteit, írói kvalitásait és a kényelmetlen kérdéseket, amelyeket feltesz írásaiban. Ken Liu rajongóknak kötelező, hiszen a szerző számos új tulajdonságát vagy írói húzást mutatott be, így nem válik unalmasan ismerőssé. Mindenki másnak pedig azért kell elolvasnia, hogy elmeneküljön a polarizált közbeszédből, a trollok által megszállt kommentszekciókból.

Ken Liu: Az istenekkel nem leget végezni
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2020
Eredeti cím: The Hidden Girl and Other Stories
Fordította: Ballai Mária, Benkő Ferenc, Farkas Veronika, Juhász Viktor, Molnár Berta Eleonóra, Orosz Anna, Pék Zoltán, Sárpátki Ádám
Oldalszám: 352
Értékelés: 9/10 raptor

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.