Könyv

Grisaverzum-gyorstalpaló Shadow and Bone-szüzeknek

Egy árva lány egy napon felfedezi, hogy különleges képességek birtokában van, és ezért az egész világ sorsa az ő kezébe került – ismerős sztori, ezerféleképpen láttuk és olvastuk. Az új Netflix fantasysorozat, a Shadow and Bone – Árnyék és Csont is ebből a felállásból indul, ám az emeli ki a többi műve közül, hogy egy Leigh Bardugo nevű író írta, aki fogta az egykori orosz birodalom udvarát, hogy aztán mesélni kezdjen a jó és rossz örök küzdelméről. Mielőtt belevetnénk magunkat a Netflix adaptációba, nézzük meg, miért érdemes a Grisa-trilógia kezdőkötetével tisztában lenni. Shadow and Bone gyorstalpaló.
Korábban a témában:

És a világ újra megmenekült, hála a kiválasztott lánynak

Leigh Bardugo első könyve 2012-ben jelent meg az USA-ban, épp akkor, amikor a tinédzserek és fiatal felnőttek disztópia lázban égtek (lásd Éhezők viadala). Ennek tudatában őt is meglepte, hogy Shadow and Bone – Árnyék és csont című debütáló regénye rögtön felkerült a New York Times bestseller listájára, és rajongói levelekkel kezdték bombázni az olvasók.

Ahogyan felvezetőnkben utaltunk rá, a Shadow and Bone egy nagyon jól ismert fantasy toposszal indul: Ravka királyságában él egy árva lány, Alina Sztarkova, akiről kiderül, különleges képességekkel bír. Ám erről sokáig nem tud, hiszen Mal nevű barátjával egy herceg udvarában nevelkedett, ahol se származásáról, se szüleiről nem tud semmit, ezért kitart gyerekkori barátja mellett, hiszen őt tekinti egyetlen családtagjának. Szerencsére nemigen kell elválniuk, mivel mindkettőjüket beveszik Ravka Első Hadseregébe – Malt nyomkeresőnek, Alinát pedig térképésznek. Szükség is van minden emberre, ugyanis Ravka többfrontos konfliktus közepén áll: északról a Fjerda nevű országgal áll hadban, keletről a Shu Han nevű birodalommal sincs túl jó diplomáciai kapcsolata, délen pedig ott áll az Árnyzóna teljes fekete rettenetességében. A Zónában semmit se látni, környezetéből az élet minden szikráját kiszipolyozza, továbbá egy volkra nevű szörnyfaj él benne, ami előszeretettel csap le a területre betévedő emberekre. A veszélyes térség már olyan régóta fennáll, hogy Ravkát a kettészakadás fenyegeti. A régi legendák szerint egy különleges grisa (olyan emberek, akik valamilyen anyagot vagy elemet manipuláló képességgel bírnak), egy fényidéző (más fordításban napidéző) törheti meg az Árnyzónát. Mit hoz a véletlen, egy a Zónában tett út során Alinánál mutatkoznak meg a fényidéző képességek. Egységénél megjelenik a birodalom szerte híres vezető, a grisákból álló Második Hadsereg feje, az Éjúr. Magához veszi Alinát, hogy elvigye a grisa akadémiára, hogy ott kiképezhesse a szent küldetésre: hogy együttes erővel bontsák le az Árnyzónát.

A Shadow and Bone brit borítója

A különleges képességekért előbb önmagadat kell legyőznöd

Bardugo hosszú oldalakon keresztül a kiválasztott hős vonal mentén mutatja be Alina fejlődéstörténetét. A lány bekerül az új iskolába (grisa akadémia), ott megismerkedik az új világgal, az új társakkal.  Ám Bardugo némileg csavar a Harry Potter és más ahhoz hasonló fantasykből ismert fiatal hős útján, és nem szokványos elemeket helyez el benne.

Alina mégse olyan erős, mint kéne lennie (szóval még véletlenül se egy Mary Sue). Fizikailag gyenge, így nem bírja a harci kiképzést. Veleszületett képességeit se képes megidézni (kivéve az Éjúr közelében, aki grisa erősítőként képes felerősíteni egy grisa erejét).

Vagyis nem olyan tehetséges, mint azt elvárják tőle; nem képes felérni ahhoz a megváltó szerephez, amit várnak tőle. Továbbá nem akar betagozódni az új közösség, a grisák által kínált világba, ugyanis nem érzi köztük otthon magát. Csak egy olyan grisára tesz szert itt töltött időszakában, akivel barátságot tud kötni: ő Zsenya, a szabó, aki a cárné szolgájaként azon ügyködik, hogy grisaképességeivel plasztikázza a ravkai udvarban élőket. Feladata miatt a többi grisa lenézi Zsenyát, és pont ez a kívülállóság az, amivel Alina képes közösséget vállalni új környezetében.

Shadow and Bone francia borítója

Alina fejlődéstörténetében legfontosabb pont, hogy rájön, mi akadályozza őt a kibontakozásban. Az idáig vezető út egy depressziós tinédzser életét idézi, és joggal is merülhet ez fel az olvasóban, ám ez egy végig szükséges elem az ő történetében. Meg kell járnia saját poklát, hogy felfedezze az őt akadályozó feloldhatatlanságot, vagyis régi életéhez és egyetlen családtagjához, Malhoz való ragaszkodást.

Saját erejéből képes is lesz túllépni önmagán, ami pedig a benne rejlő potenciál felszabadításával jár.

Logikus és klasszikus metafora ez az erő-felnőtté érés útján, ahol egy belső utazás során válik felnőtté a fiatal, tapasztalatlan főhős azzal, hogy elengedi az eddigi idegen helyen biztonságot jelentő emlékeket és érzéseket.

A Shadow and Bone történetében ez az önfelszabadítás csupán egy első lépés Alina számára. Hiába vette birtokába erejét, nem tudja elkerülni, hogy becsapják, átvágják, és bekövetkezzen az, amit minden józan eszű ember el akart kerülni ebben a történetben. Olvasói oldalról egyszerre tragikus és izgalmas élmény ennek a történetszálnak a megélése, mivel az ilyen jellegű regényekben valahogyan, de a hős azért győzedelmeskedik. Alinának azonban – az első kötet alapján – még nem ez az út jut ki.

Majd 400 oldalas felvezető egyedi világépítéssel

Trilógia nyitókötetként a Shadow and Bone inkább a bemutatkozásra és a világépítésre fordít sok időt. Ezek mellett sokat épít az elmúlt tíz év young adult könyveinek szerkezetére és jól ismert fordulataira. Alina hős útja mellett egy kvázi szerelmi háromszög is némi gondot okoz neki, ám ezt végül egy nem várt fordulat oldja fel. A grisák közt is megtalálható néhány YA típuskarakter, mint például a legszebb és legügyesebb lány (itt Zója), aki valamiért féltékeny a főhősre, és az iskolai pletykákkal foglalkozó társak. Rájuk – egyelőre – nem sok figyelem jut a Shadow and Bone-ban, mert Alina zárkózott nézőpontja ezt nem teszi lehetővé. A lány sokkal inkább bizonytalanságával, honvágyával és sikertelenségével van elfoglalva, semmint az őt körülvevő grisákkal.

Kapudrog az irodalomhoz: A young adult-irodalom kezdetei
Tinilányok butítására kitalált szerelmes ponyva? A hétköznapokból való menekülés legújabb formája, vagy esetleg egy feltörekvő irodalmi jelenség? Ha te sem tudod, mi az a young adult, akkor pont jó helyen jársz!

Bardugo bár ismert elemekből dolgozik, számos apró, a YA fantasyt olvasók számára újszerű elem behozása elég volt ahhoz, hogy egy érdekes világot teremtsen, amivel nem mellesleg teljesen élvezetessé teszi hosszúra nyúlt bevezető könyvét. Mindjárt ilyen a Ravka alapját adó kulturális tér: az írónő nem az angolszász középkori világhoz nyúlt világépítéskor, hanem a 18. századi cári Oroszországhoz és az orosz népmesékhez.

Ravka és a szomszédos birodalmak

Az oroszos nevek, mint az Alina, Zója vagy a Zsenya mellett az orosz romantika nagyregényeiből ismert nemesi vagy épp cári udvar is hozzájárul a szlávos fantasy atmoszférához. Ez megidéződik a fényűző udvartartás és folyamatos ünnepségek révén, olyan szimbólumokban, minta a királyi család címerállata, a kétfejű sas (a Romanov család címerállata is ez volt), szlávos kifejezésekben (pl. moj cár, kvász). De abban is, hogy a cárné és szolgái inkább az udvari pletykákkal vannak elfoglalva, és azzal, hogy ők legyenek a legszebbek, míg a cár örömteli tudatlanságban tölti mindennapjait, államügyekkel csak felületesen foglalkozik (utóbbira úgyis ott van az Éjúr és az Apparátus nevű titokzatos tisztségviselő), a hadsereg emberi része pedig erősen nincs ellátva felszereléssel.

Bardugo egy Ororszországról szóló történelmi atlasz és az azon szereplő usankás alakok miatt döntött az orosz inspiráció mellett, de magát a cári Oroszország kettősségét is izgalmas fantasy alapnak találta.

Elmondása szerint az orosz kultúrát és történelmet egyszerre tekintik sokan gyönyörűnek, ám brutálisnak, kegyetlennek is. Népmesék tekintetében egyes elemeket lehet felismerni a legelső kötetben, mint például Baghra nevű grisa tanítóban a Baba Jaga-féle boszorkány alakját.

Az oroszos környezet mellett maguk a varázsképesség birtoklói, a grisák is érdekes újításai a jól ismert varázsló karaktertípusnak.

A Grisa-trilógia és a Six of Crows amerikai kiadása

A grisák olyanok, mint a varázslók, de mégsem

Utaltam néhány grisa képességre a cikkben, ám érdemes ezekre külön is kitérni, hiszen Bardugo nem szokványos kasztokba és szerepekbe helyezte a fatansykből ismerhető varázslókat.

Bardugo univerzumában a grisák leegyszerüsítve természetfeletti képességgel született emberek. Viszont a szerző ezeket az embereket nem illeti a varázslónévvel, hanem sokkal inkább anyagformáló kifejezéssel, vagy a kistudományok (Small Sciences) gyakorlóinak. Ezért ő maga a molekuláris kémiához hasonlónak írja le a grisa mágiát, amikor erről faggatják. Egy-egy grisa azonban csak bizonyos anyagok módosítására képes, így eszerint csoportosítják őket, kasztjukat pedig az adott csoportra jellemző színű kefánba öltöztetik. 

Ezeket a grisákat különbözteti meg a könyv:

Étherálok vagy idézők: A kék keftánt viselő grisák a természeti elemeket tudják irányítani, mint a vizet vagy a tüzet. Ők további három csoportra oszthatóak aszerint, milyen elemet képesek megidézni: a szélhívők a levegőnek parancsolnak, a pokolhívók a tűzzel játszanak, a hullámhívók pedig a vizet idomítják. Őket a keftánok ujján lévő hímzések színével különböztetik meg: a pokolhívó piros, a szélhívó ezüst, a hullámhívó pedig kék. Külön földelemű idéző nincs, viszont külön csoportot alkotnak matyeriálok vagy fabrikátorok néven.

Matyeriálok vagy fabrikátorok: Ez a kaszt az anyag megmunkálásához ért, és mivel konkrét csatatéri hasznuk nem sok van, így ők a grisák közt a leglenézettebbek. Fegyverkezés szempontjából viszont nagyon is hasznosak a birodalomnak, hiszen olyan fegyverek, páncélok és egyéb eszközök megalkotására képesek, amellyekkel ütésbiztos seregeket lehet felszerelni. Lila keftánjukról lehet őket felismerni.

Kép: Kevin Wada

Korporálok: Vörös keftánt viselnek, és nem mellesleg a legfélelmetesebb grisák. Nem hiába, hiszen ők azok, akik a test manipulására specializálódtak. Képességeik alapján két további csoportra oszthatóak: a gyógyítókra, akik a test sérüléseit igyekeznek minél gyorsabban helyre állítani, és a szívtörőkre, akik akár egy csettintéssel megölhetnek bárkit, hiszen manipuláló képességeikkel az emberi test sejtjeibe tudnak beférkőzni.

Árnyidéző és napidéző: Ők a legritkább, így a legerősebb grisák is. Előbbi kasztból származik az Éjúr, aki képes erejével a sötétséget szolgálatába állítani. Az ő ellentéte Alina, aki erejével a fényt képes mozgósítani és elűzni vele fényt gyújtani vagy elüldözni bármilyen sötétséget. 

Bardugo varázslóinak ereje nem csak sokszínűségüktől lehetne érdekesek, hanem működésétől. Ahogyan az Éjúr magyarázza Alinának, a grisák akkor válnak egyre erősebbé, ha aktívan használják képességeiket – szemben más fantasykkel, ahol a mágiahasználat fizikailag kimeríti, de akár fel is emésztheti a varázslót, boszorkányt.

A grisáknak puszta erejük mellett egyéb lehetőségeik is vannak, hogy felerősítsék magukat. Erre valók az úgy nevezett erősítők.

Ezek olyan tárgyak, amelyek egy élőlényhez tartoznak, és a grisának ki kell érdemelnie – akár a lény megölésével – az erősítő hatalmát és azt, hogy őt szolgálja. Ritka kincsnek számít a grisák között egy ilyen tárgy, de néhány példával már találkozhatunk a Shadow and Bone-ban: például egy medvekarommal, vagy egy ezüstkarkötővel. Az egyik legismertebb potenciális erősítő a Morozva szarvasához köthető. A szarvasbika állítólag olyan mágikus erővel bíró lény, amelynek agancsa minden idők legerősebb grisáját csinálhatja bárkiből. Mellettük még akadnak olyan grisák, akik maguk is erősítő képességgel rendelkeznek – a könyvekben ilyen például az Éjúr és az udvarban oktató Baghra.

Míg Ravka birodalom örül a grisák jelenlétének, sőt hadseregként épít képességeire, addig a szomszédos országok nem nézik jó szemmel az anyagformálókat. Fjerda például oly annyira idegenkedik a grisáktól, hogy drüskelle nevű vadászokkal igyekszik kiirtani őket, míg Shu Han passzívan, de nagyon is tart a grisáktól. Ennek ellenére ha lehetőségük adódik egy-egy grisa elfogására, előszeretettel vetik őket alá különböző kísérleteknek, hogy megtalálják a sokakat foglalkoztató kérdésre a választ: honnan származik az erejük.

 És van még több is – a Grisaverzum

A grisák története nem ér véget a Shadow and Bone – Árnyék és Csonttal. Ott van mindjárt a két folytatás, az Ostrom és vihar és a Pusztulás és felemelkedés, melyek végigviszik Alina küldetését és nem mellesleg Ravka háborúiba is mélyebb betekintést enged. A trilógia eseményeit követően ott van mindjárt a 10 évvel később játszódó duológia, a Six of Crows – Hat varjú, amely a grisák lakta kontinens egy szigetére, Kerchre invitálja olvasóját, hogy ott aztán Leigh Bardugo egy klasszikus tolvajbandás fantasyt mutasson be. A kötetet bővebben itt ajánlottuk:  

A Hat varjú akár a Trónok harca kistestvére is lehetne
A Hat varjú című regényben bőven megvan a potenciál, hogy a Netflix saját sikeres fantasyjévé nőjje ki magát, és helyet követeljen magának a Trónok harca mellett.

2019-ben ehhez az öt kötethez jött hozzá a King of Scarsszal kezdődő duológia (második része, a Rules of Wolves 2021. március 30-án jelent meg az USA-ban). A kétkötetes széria három már jól ismert, ám eddig reflektorfénybe kevésbbé engedett karaktert tesz főhőssé egy-egy nézőpont fejezettel: Nyikolaj Lancovot, akivel az Ostrom és viharban találkozhatott a nagyérdemű; Zója Nazjalenszkaját, aki az egyik legnagyobb képességű grisa; Nyina Zenyiket, a Hat varjúból ismert szívtörőt, továbbá Alina barátnőjét, Zsenyát. A történet szerint Nikolaj uralkodóként szeretné újraépíteni a polgárháború súlya alatt megrogyott Ravka birodalmat, miközben a határokat két oldalról – Fjerda és Shu Han – is ellenségek fenyegetik. A szinte lehetetlen küldetésében legjobb barátja, Zója segíti. Az országépítéssel foglalkozó kötetek mellett több, a grisák világában játszódó novelláskötettel – The Language of Thorns és a The Lives of Saints – csillapíthatják rajongásukat a téma és univerzum iránt érdeklődők.

Kép: Könyvmolyképző Kiadó

Miért érdemes mindezt elolvasni?

Bár első ránézésre nehéz megfejteni, miért tett szert hatalmas népszerűségre a Grishaverzum, de a Shadow and Bone elolvasása után egyértelművé lesz: a váratlan írói húzásokért. Spoilerek nélkül annyit érdemes tudni, hogy Leigh Bardugo oroszos világát és Alina világmegmentő útját teljesen a feje tetejére állítja, rögtön a hőssé válás pillanatát követően. Mondhatni beküldi főhősét az események sűrűjébe, ahol tapasztalat híján kell helyt állnia. És mivel Alina nem egy Mary Sue, még ereje teljében se, így számos rázós kalanddal kell szembenéznie, akár hatalmas ár ellenében is – ezzel is ráerősítve esendő természetére és a hősi út tényleges kihívásaira. És akkor ez még csak az első kötet!

Ha valaki a sorozat 1. évada után nem szeretne egy esetleges cliffhanger miatt türelmetlenül várni a folytatásra (ha berendeli a Netflix a 2. évadot), az jobb, ha most nekiáll a Grisaverzumnak, ugyanis egy egyszerre egyedi és fordulatos kalandot kap egy olyan zsánertől, amelytől nem számítana erre.

Leigh Bardugo: Shadow and Bone – Árnyék és Csont (Grisa-trilógia 1.)
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2014
Fordította: Varga Csaba Béla
Értékelés: 8/10 grisa-raptor

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.