Rég szállított olyan jó fantasyt a Netflix, mint a Shadow and Bone

A Netflix legújabb fantasy sorozata nagyvonalakban követi Leigh Bardugo Grisa-trilógiájának cselekményét: A Ravka nevű, többfrontos háborúban álló birodalmat az Árnyzóna nevű átláthatatlan sötétség osztja meg, amelyen nettó életveszély áthaladni a benne élő volkrák (szárnyas szörnyek) miatt. A legendák szerint a Zónát egy különleges képességű grisa, egy napidéző tudná felszámolni. Amíg nem jön el ez a bizonyos idéző, addig járulékosveszteségként használva az Első Hadsereg katonáit küldik át a Zónán, hogy ellátmányt és más erőforrásokat vigyenek a keleti résznek. Egy ilyen átutazó csapatban köt ki a két árva, Alina Starkov (Jessie Mei Li) és Malyen Oretsev (Archie Renaux). Ahogyan arra számítani lehet egy árnyzónás átkeléskor, volkra csapatok támadnak az átutazókra. Alina az összecsapás közepén fedezi fel, hogy képes megidézni a fényt. Képességeinek azonnal híre megy a seregben, és megjelenik a Második Hadsereg, azaz a grisák parancsnoka, Kirigan/Éjúr (Ben Barnes), hogy elvigye a cári palotába és kiképezze Alinát a birodalom megmentésére. A napidéző híre Ravka területén túlra is elér: az északi Fjerdából boszorkányvadászok indulnak meg (mivel Fjerdában a grisákat irtandó boszorkányoknak tartják), a városállam Kerchben pedig a feltörekvő bandavezér, Kaz Brekker (Freddy Carter) gondolja úgy, neki megérne Alina elrablása egymillió krúgát – főleg, ha még legnagyobb riválisa, Pekka Rollins orra alá is borsot tud törni ezzel.

Eric Heisserer (A dolog, Madarak a dobozban, Érkezés) merész adaptációs feladatot vállalt magára, amikor 2019-ben megkereste a Netflix a Grisa-trilógia megfilmesítésével: mivel Heisserer kedvenc Leigh Bardugo regénye nem a Shadow and Bone, hanem a Six of Crows volt, mindenáron azt szerette volna filmre vinni. Netflix erre azt mondta, hát jó, és megvette annak a regénynek is a megfilmesítési jogait. A kihívás azonban itt kezdődött: Hogyan lesz 2 teljesen különböző regényből egy jól működő, egységes sztori? Az előzetes nyilatkozatok szerint a sorozatbeli, Ketterdamban tevékenykedő Varjak – Kaz, Jesper (Kit Young) és Inej (Amita Suman) – megkapják előzménytörténetüket, amely becsatlakozik Alina Sztarkov szálához.

A két könyv egymáshoz illesztése több buktatót is magában rejtett.

Egyrészt a Shadow and Bone és a Six of Crows teljesen más időszakban játszódik: míg az első Alina fiatalkorában veszi fel a történet fonalát, addig a Hat varjú a Grisa-trilógia utolsó kötetéhez kapcsolódik, azt is elég lazán teszi. Másrészt, a két külön könyv minden értelemben eseményközpontú, főleg a Hat varjú.

Minden fontos akció, cselekvés vagy fordulat összezsúfolása 8 x 50 perces epizódokba is hajmeresztőnek hangzik, és egy kapkodós valaminek az előképét vetíti előre. A két teljesen eltérő zsánerek – a klasszikus YA fantasy és a heist történetek – összefésüléséről nem is beszélve. Heisserner írócsapata és Leigh Bardugo írónő erős jelenléte szerencsére nem csak látszat garanciát adott ezeknek a kihívásoknak az esetleges megugrására, hanem ténylegesen is megoldották azokat. Némileg a Trónok harcából ismert point of view (POV) szerkezettel fut egymás mellett a két történetszál, és tart egymás felé epizódról epizódra. A Witcher időugrásos és nehezen követhető történetvezetéséből némileg tanulva a néző figyelmét segíti az, hogy mindig kiírják, épp hol tartózkodunk a történetben: Ravkában, a Kis Palotában, vagy épp Kerchben.

Alina és a Varjak története pedig ötletesen érnek össze. A Shadow and Bone vagy a Six of Crows eddig el nem mesélt, vagy csak utalás szinten említett történetdarabkáiból épülnek fel a két könyv közötti hidak – így fenntartva a könyvolvasók számára is az újdonság erejét. Ilyen például maga a később hattagú csapattá bővült Varjú klub előzménytörténete (itt válik értelmezhetővé a Nyina nevű kémgrisa és a boszorkányvadász Mattihas szála), vagy akár olyan apróságok, mint hogy Alina csak annyit tudott térképész társa, Alekszej haláláról, hogy a Zónában vesztette életét. Azonban ahogy egyre közeledik a két történetszál találkozási pontja, úgy egyre több, a Shadow and Bone-on eszközölt változtatás jelenik meg. Ezekre nem lehet haragudni, hiszen teljesen jól illeszkednek a könyvekből is jól ismert karakterívekhez, és a lényegi eseményeket nem viszik el teljesen más irányba.

Ha már karakterek: a sorozat ezen a téren is jól adaptál, sőt számos új adalékkal egészíti ki a regények szereplőit. Alina és Mal barátságának mélységét egyrészt Alina visszaemlékezéseiből, másrészt pedig egymásnak írt, de sosem kézbesített levelekből és a két fél cselekedeteiből ismerjük meg. Fontos adalék itt Mal története is, amit csak a Shadow and Bone regényből nem ismerhettünk annak E/1-es elbeszélő módja miatt, itt azonban jócskán hozzáad a páros kapcsolatához. Mal töretlen igyekezetét Alinához látva tökéletes kontrasztba kerül a Kis Palotában ülő lány, aki csalódott lesz Mal némasága miatt.

Hasonlóan nagy figyelmet kap Alina és Kirigan – mind a történettől, mind pedig a filmes megjelenítéstől. Mei Li mindenféle YA főhősnő manír nélkül hozza az önmagát nem találó, élete biztos alapjától elszakított fiatal, és így befolyásolható lányt.

Mellette Ben Barnes Éjúrként egyszerre tekintélyt parancsoló, szimpatikus alak, aki valami szomorú, sötét titkot visz magával. Pont ez az, ami megbízható és vonzó embernek mutatja őt Alina előtt.

A két színész játéka csak még inkább megerősít a kiépülő mester-tanítvány/szerelmi kapcsolatra, sőt be is vonzza a nézőt, hogy drukkoljon nekik. Láthattuk Barnest már hasonló szerepben például a Punisherben Billy Russóként, vagy 2009-ben a Dorian Grayben Dorianként, ám ami plusz színt hoz játékába az, hogy végig szürkezónában, morálisan legalább érthetőnek tartsa meg a karaktert, és ebben brillírozik is. Az évadvégi egyszerre megbukott, de újra tettre kész tekintete nem véletlen a 1. évad egyik legerősebb momentuma. Mei Livel való közös jeleneteit a kamera és a díszletek is bőven támogatják. A köztük lévő teret épphogy elválasztó ajtókeret, a háttérben sejtelmesen összeérő árnyarcok – érdemes ezeket az apró, rejtett elemeket figyelni, mert sokat adnak hozzá a karakterekhez.

Bár filmnyelvileg nem kap akkora támogatást Kaz és Inej (Hat varjú tagja, Kaz kvázi jobbkeze), mint a két főszereplő, de Freddy Carter és Amita Suman közös játéka elég ahhoz, hogy valamennyire megértsük az ő összetartozásukat, az egymás iránti hála és tisztelet érzését – elég ehhez egy-két pillantást vetniük egymásra, vagy puszta felmondatok ennek érzékeltetésére. Őket tökéletesen egészíti ki Kit Young által játszott Jesper, mint comic relief karakter. A szereplőnek is megvan a maga kémiája Kazzal és Inej-zsel, így sosem érződik harmadik keréknek a Varjú-trióban, és számos emlékezetes, vicces jelenetet hoz, amelyben Young brillírozik, elég hozzá kacsintania egyet.

Az alkotók láthatóan nagyon akartak kedvezni a Grisa-regények rajongóinak, ami nem csak a két történet intelligens átírásán és a karakterívek majdnem könyvhű adaptációján érződik, hanem az elszórt easter eggekben is. Például a 3. epizódban maga az írónő is cameózik egyet, Jesper fejéhez egy jelenetben hozzávágnak egy Shadow and Bone-t kötetet, kiderül, honnan ered a Varjak mottója, a “Nincsenek gyászolók, nincsenek temetések”, de megfilmesítésre került a Six of Crowsból Nyina és Matthias egymásba gabajodásának története is, amelyet eddig csak elbeszélt andekdotaként ismerhettek a rajongók. A sorozat alkotói meg is kapják ezért jutalmukat, hiszen a legtöbb rajongó ezeken a részleteken pörög.

Velük szemben, a teljesen Grisa-szüzekként leült nézők esetén erősen kérdéses, mennyire képesek követni a szerteágazó világot. Az oroszos világ és a létező dolgokat manipulálók mindenképp érdekesnek hatnak az angolszáz alapú fantasyk között, de Ravka bel és-külpolitikai helyzetét, vagy egyes szereplők hátterét (főleg a főtörténethez idomított Varjakat) nagy valószínűséggel elsőre nehéz átállni.

A Shadow and Bone sorozat ugyanis keveset időzik a világépítésen és a könyvet nem ismerő nézők bevezetésén.

Szóba kerül Ravka Árnyzóna által megosztottsága és ellátmányhiánya, kommunista plakátok idéző háborús poszterek utalnak a Kína-jellegű Shu Hannal való hadban állásra, továbbá a határon agresszívan fellépő Fjerda is mutatja, Ravka nem áll jó szomszédi viszonyban velük se. Az ok-okozatokra csak egy-egy elejtett mondattal világítanak rá, ami egyrészt érthető, hiszen Alina útján van a hangsúly (a könyvek is később térnek ki a hatalmi kérdésekre). Sőt, a jószándékból bekerült, Alina származását kibővítő részlet, miszerint ő félig shu (ezzel erősítve a karakter sehová se tartozását) is csak bonyolítja a könyveket nem olvasók számára a háttérvilág megértését. Világépítés terén nagyon hiányzik Shadow and Bone E/1-es elbeszélő módja, azaz Alina elbeszélése, hogy abból ismerjük meg a grisákat és Ravkát. Számos segédanyag és gyorstalpaló (mienket lent találod meg) rendelkezésre áll a sorozat megértéséhez, ám egy adaptáció esetében sose jó pont, ha önmagában nehezen állja meg a helyét olyan értelemben, hogy egy másik médium segítségét kell hívni a hiányzó részek betöltéséhez, mert nem ad elég muníciót ehhez az adott mű.

Grisaverzum-gyorstalpaló Shadow and Bone-szüzeknek

Minden más tekintetben nem sok panasz lehet a Shadow and Bone-ra. Magyarként sokszor lehet deja vu érzésünk, és nem hiába, ugyanis a sorozat egésze Magyarországon forgott (leszámítva néhány, utólag Kanadában forgatott részt). Főbb helyszínek közül felismerhető például a Budai Vár, Szentendre több helyszíne, a Festecsis kastély Keszthelyen, vagy a pósteleki Széchényi–Wenckheim Kastély. Látványban is majd kifogástalan a széria: a jelmezek egyszerre merítenek a 18. századi cári Oroszországból és a szovjet időkből, amihez néhol szokatlanul, de eddig ismert fantasy világhoz viszonyítva egyedi módon illeszkedik a magyar környezet. CGI-n és egyéb filmes trükkökön is érződik, a Netflix kiemelt projektként kezelte a Shadow and Bone-t, néhány túl világos fényidézésén kívül a trükkök és a látvány is a helyén van. Az egészre a koronát Joseph Trapanese zenéje teszi fel, amelyet a The Budapest Art Orchestra előadásában hallhatunk felcsendülni.

Mindent összevetve, a Shadow and Bone az YA fantasy sorozat lett, ami tisztes sorozatként leköti és szórakoztatja a nézőt (megkockáztatom: minden korosztályból), miközben kielégíti a könyvrajongókat is, sőt sokszor ki is kacsint rájuk.

Minden bevállalt kihívását megugorja, teljesíti, és végig konzekvens, önmagában is működőképes széria lett. Rég el kellett egy ilyen a Netflixre.