A feketék ábrázolása a mangák és animék világában is vegyes, sztereotípiákra épülő képet mutat, amelyre Arita Toshiji aktivista mutatott rá 1990-ben. Egyszemélyes kampánya során kifogásolta a feketék – amúgy az amerikai popkultúra hatásaként jelenlévő – primitív bennszülöttként való ábrázolását olyan alkotóknál, mint a mangaisten Tezuka Osamu vagy a Toriyama Akira, a Dragonball-atyja. Ezt követően egy időre, nagy valószínűséggel biztonsági játékból eltűntek a fekete karakterek a japán popkultúra fontos termékeiből, hogy aztán a 2000-es évek végefele visszaszivárogjanak különböző formákban. Az anime-beli sztereotípiák még ma is sarkallatos pont a fekete rajongók között (lásd: The Guardian), de számos érdekes ábrázolás is született az elmúlt években. Egyik legismertebb ilyen darab az itthon is vetített Afro Samurai, de a Netflix legújabb animéje, a Yasuke legendája (röviden Yasuke) is ezt a sort erősíti. Kritika.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
LeSean Thomas amerikaiként jártas a japán animációs filmek, az animék világában. Neki köszönhetjük a Cannon Buster (2004) mangaszerű képregényt, azonban széleskörű hírnevét A kertvárosi gettóval szerezte, ugyanis az 1. és 2. évad karakterdesignjáért ő felelt. Több ismert animációs sorozaton (Black Dynamite, The Legend of Korra) dolgozott azóta, jelenleg Tokióban él animátorként. Mangájából 2014-ben a Netflix animációs sorozatot készített, és a közös munka pedig annyira jól sikerült, hogy a streaming szolgáltató nyitott lett Thomas további animesorozat ötleteire. Jelenleg 3 kiválasztott története közül 2021 április végére el is készült az első, a Yasuke legendája, amelyben egy afrikai szamuráj járja a 16. századi Japán földjét.
A címadó Yasuke bizonyítottan élt és szolgált Japánban, szóval nincs itt semmilyen, a háttérben meghúzódó PC-összeesküvésről vagy egyéb vélt BLM-lobbiról szó. 1579-ben az olasz jezsuita misszióval érkezett a keleti országba, hogy aztán elszegődjön Oda Nobunaga daimjó (azaz földesúr) szolgálatába, aki nem mellesleg egyesíteni szándékozta az akkor számos kis táborból álló Japánt. Persze ennyi önmagában nem elég egy jó történethez, legalábbis ezt gondolta Thomas a Yasuke anime írása közben. Elmondása szerint az afrikai szamuráj életútja az ismert források alapján egy történésznek lehet érdekes, de egy szórakozni vágyó animenézőnek nem feltétlen. Így számos egyéb adalékot és fantasztikus elemet is a nyakába öntött a történetnek.
HIRDETÉS
Ennek eredményeképp az anime egy középkori-mecha keverék lett, a 16. századi Japánba helyezve. Itt él a Yasuke néven ismert fekete bőrű magányos ex-harcos, a nagybetűs Fekete szamuráj. A férfi egykor jezsuita hittérítők csapatával érkezett a keleti országba, hogy egy piaci ügylet során elkerüljön Japán egyik nagy urához, Oda Nobunagához. A japán férfi látott fantáziát Yasukéban, és a többi hozzá hű szamurájjal együtt elkezdte kiképeztetni, hogy újult erővel tudja megrohamozni ellenségeit. A Honnō-ji templomi ütközetnél, sötét erők irányítása alatt álló seregtől verve Nobunaga elesik, és ezzel Yasuke is elvesztette az egyetlen biztos pontot japán életében. A háború után visszavonultan él, és próbálja feldolgozni traumáit. Az egykori démonok azonban nem látszanak nyugodni. A hajósként dolgozó, Yassan néven élő egykori szamurájt felkeresi a falu énekese, Ichika. A nő mindenáron el akarja juttatni Saki nevű lányát egy orvoshoz, mert az súlyosan beteg. A lány azonban nem egy egyszerű betegséggel küzd, hanem különleges képességek birtokosa, viszont teste nem tud ezzel az erővel megküzdeni. A helyzet súlyát látva Yasuke vállalja a lány és édesanyja biztonságos átutaztatását, ám a lány képességeinek hírére meg is érkeznek a sötét erők képviselői, hogy elrabolják őt.
A történet két szálon beszéli el a fenti életutat: egy múltbélin Yasuke szamurájjá válását mutatja be, PTSD-ból fakadó rémálmok vagy látomások formájában; és a jelen idejű szálon, amelyből a történet előrehaladtából egy apafigura (Yasuke) és egy gyermek (Saki) közös összecsiszolódása és küldetése kerül középpontba.
Az első történetszálon megjelenik a kierekesztség és az idegenkedés motívuma, ám Yasuke ezt mint járulékos jelenség könyveli el. Az ő szempontjából sokkal fontosabb, hogy hű legyen ahhoz a szamuráj becsülethez, amelyhez tartozni akar: becsülettel küzdeni és hűségesen szolgálni.
A jelenbéli szálon a két főszereplő a klasszikus és többször látott felállásból (legutóbb: The Mandalorian) hozza a kötelezőt is: Yasuke az a magányos hős, aki nem kér az ölébe pottyant gyermek pesztrálásából és a világmegmentésből, ám lassan kénytelen elfogadni a feladatot, hiszen atyai védelmi mechanizmusai akaratlanul is megmozdulnak benne, és persze a szamuráj kódex és a becsületesség is azt diktálja, segítenie kell a bajbajutottnak. Saki pedig a váratlan képességek és magányától vezérelve úgy érzi, mindenképp meg kell nyernie hősét az ügyének, és eljutni az anyja által kijelölt orvoshoz. A duó jól ismert összecsiszolódási folyamatában némi újdonságot jelent az egymás segítése. Saki bár még nem felnőtt, de fokozatosan ráérez erejének ízére, autodidakta megtanulja annak irányítását, ezzel viszonozva Yassan önzetlen, tiszta morális megfontolásból érkező segítségét. Röviden egymás kölcsönös segítségével válnak nem csak apa-lányává, hanem bajtársakká is.
A két főszereplő mellett az anime kivitelezésre se lehet sok panaszunk. A Yasuke látványvilágban és animációban bőven megidézi a hasonló netflixes, akció központú fantasyanimék világát, részletgazdagságát és már-már hiperrealista környezetét. A puszta esztétikán túl a szereplők karakterizációját is erősen támogatja a képi világ. Yasuke látomásai hol nyugodt flashbackek, hol pedig lidérces véres lázálmok. Ezeket tökélyre pedig Flying Lotus zenéje viszi, aki első animációs filmes munkájában jó arányban mérte a keleti zenét és saját rap/soul alapjait. Ehhez a benyomáshoz elég meghallgatni az openinget.
Amennyire jól működik Yasuke és Saki párosa és a látványvilág, és amennyire egy hatepizódos anime lehetőséget enged mindezek bemutatására, a többi, a történet egészének szempontjából fontos pontok már nem. Rögtön szembetűnő például a mellékszereplők felvezetése és végigvitele az animén. Yasuke és Saki útjuk során több ellenséggel is találkozik, akik közül nagyobb fókuszt a helyi térítő pap pribékjei kapnak. Az óriásrobotból, woodoo varázslóból és orosz medveasszonyból verbuvált csapat képviseli idővel a szürke zónás karaktereket (se nem tisztán jó, se nem tisztán rossz) az animében, Először a rossz oldalon álltak, hiszen bérgyilkosként keresték kenyerüket, majd a nemzetközi helyzet fokozódásával léptek át a jó oldalra. Bárkit is szolgáltak, egymás iránt némi betyárbecsülettel-bajtársisággal ragaszkodnak. Ám ezek a kapcsolatok, érzések csak ímmel-ámmal jelennek meg a képernyőn, vagy legrosszabb esetben épp egy nagyobb fordulatot előkészítve dobják be ezeket gyors összefoglalóként, hogy egy-egy önfeláldozás vagy halál ne maradjon motiváció nélkül.
A mellékszereplőkhöz hasonlóan kevés időt szán a Yasuke a világépítésre is. A múltidézős szamurájkodással kapunk némi képet arról, milyen volt az élet az egymással hadakozó szamuráj urak idején, viszont a világot belengő mágiára és csúcstechnológiára nincsen magyarázat (azon kívül, hogy ne legyen unalmas). Mágia kapcsán még megpróbál némi magyarázatot behozni a daimjó-szállal a széria, azonban ezt is meghagyja puszta eszköznek: legyen valami veszélyes szörny, ami ellen küzdhetnek a hősök, egy olyan lénybéli kihívás a cselekményben, amellyel lehet növelni az izgalmat, a téteket. A technológiai fejlettség viszont végig balladai homály fedi, nem derül ki a jelenség mikéntje, oka, se egyéb magyarázat, amely hihetővé tenné az anime középkorias világán belül.
Az ezekhez hasonló tessék-lássék kidolgozás erősen rányomja bélyegét a Yasuke egészére. Hiába erős az egész alapja, a két főszereplő, és hiába lenne önmagában érdekes a köré felhúzott világ, ha a körítés már nem tud elég érdekes lenni magyarázatok és egyéb hitelesítői elemek nélkül.
Ez az anime tipikusan az a szarka, ami sokat akar, de nem bírja a farka: számos izgalmas, egymással jól összeilleszthető ötlet került az animációba, ám vagy a széria rövidsége, vagy más egyéb okokból kifolyólag az elemeket összekötő anyag elmaradt, vagy épp ilyen tessék-lássék módon tartja csak össze az egészet.
Összességében a Yasuke egy jó alapötlet kevésbé jó kivitelezése, amely valahol sajnálatos, hisz potenciál volt itt bőven. Nem egy új Afro Samurai, de nem is akar az lenni, hanem egy klasszikus hős útja kalanddal, varázslattal és történelemmel. Varázslat nélkül jobban is működött volna.
