Ha akarnánk se tudnánk belekötni A könyvkötőbe

Bridget Collins brit írónő, az ifjúsági irodalom egyik jeles képviselője ezúttal a felnőtt olvasóknak írt. A könyvkötő nem csupán a fantasy, hanem a romantikus könyvek rajongóinak is kedvez. Arra viszont a fülszöveg nem hívja fel a figyelmet, hogy a történetben férfi szerelem bontakozik ki. Akik még nem olvastak azonos nemű szereplők romantikus kapcsolatáról, azokat váratlanul érheti, ha nem kerestek rá előtte a könyvre mondjuk a moly.hu oldalon, ezért ezt most mi jól le is spoilerezzük a kritika elején.

A szerző három fő részre osztja fel ezt a több mint 440 oldalas könyvet, amelyeket három gyönyörű grafika is díszít, ezzel is emelve az olvasás vizuális élményét. Az első részben megismerkedünk a főszereplő fiúval Emmet Farmerrel, aki földműves szüleivel és egyszem húgával él. Rögtön az első oldalakon kiderül, hogy valami nem stimmel Emmettel, rejtélyes betegség gyötri, és még egy titokzatos könyvkötőhöz is el kell szegődnie segédnek. Eleinte nem érti miért van erre szükség, az idős mester, Seredith pedig nem könnyíti meg a dolgát azonnali magyarázatokkal. Főszereplőnk nagyon sokáig csak ismerkedik a könyvkötés hagyományos módszerével, vele együtt izgulhatunk, hogy kiderüljön végre a titok, az a bizonyos mágikus képesség, ami lehetővé teszi az egész könyvkötő mesterséget. Természetesen így az olvasó érdeklődése is végig fennmarad, hiszen Collins apránként csepegteti az információkat. Nem süthető tehát rá, hogy ez egy pörgős rész lenne, de nem is ez a funkciója. Mindeközben a történelmi háttérről, és hogy miért félnek az emberek annyira a könyvektől, még nem igazán derül ki sok minden.

Bridget Collins elképesztően gyönyörű mondatokkal fogalmazza meg mondanivalóját. A kissé komor, ám magával ragadó melankolikus hangulat, ahogy bemutatja az idős könyvkötő mesternél, Seredithnél töltött időt, egyszerűen elképesztő. Szinte harapni lehet a levegőben terjengő illatokat, bőrünkön érezni a könyvkötéshez használt anyagok textúráját, és átérezni a közelgő tél fagyos hangulatát. Ebben hatalmas szerepe van a könyvet fordító Borbély Judit Bernadettnek is, aki zseniális módon ültette át a történetet magyar nyelvre. A mondatokat gyönyörűen alakítja, szabadon él a különleges szavak használatának lehetőségével, és igazán varázslatossá teszi az olvasási élményt.

Az állóvizet egy új szereplő megjelenése zavarja meg. Egy különösen zord napon egy Lucian Darnay nevű fiatalember kér segítséget Seredithtől,  akinek jelenléte teljesen felkavarja főszereplőnket. Az írónő nagyon furmányos módon hiteti el, hogy a rejtélyes idegennek valami sötét szerepe lesz a regényben, az olvasó pedig nem is várna mást a zaklatottságot árasztó jelenetek elolvasása után. Collins végül szemérmetlenül csapja pofán az embert a fejezet befejezésével, egy tragikus fordulat után  Emmett új helyre kerül, egyszeribe ismeretlenek veszik körbe, és kénytelen belekóstolni az üzletszerűen végzett könyvkötés bűnös részleteibe, amitől Seredith mindig is óva intette. Bár ő még egyetlen könyvet sem kötött be, de azt már tudja, hogy kérésre a mesterek mindenféle emléket bele tudnak zárni egy könyvbe, ezzel megfosztva az illetőt az emlékeitől. Első kötése alkalmával – amire gyorsabban sor került, mint gondolta volna -, iszonyatos dolgok tárulnak fel előtte. A Darnay-ház urának sötét titkai mellett az okozza a legnagyobb döbbenetet, amikor egy olyan könyvvel találja szemben magát a házban, amin az ő neve szerepel. Nem tehet mást, meg kell ismernie az elvesztett emlékeit, így egyenesen a tűzbe veti a könyvet az ifjú Lucian Darnay szeme láttára.

A második részben ahelyett, hogy folytatódna a történet, veszünk egy hátraarcot és egyenesen fejest kényszerülünk ugrani a múltba. Ezzel a visszatekintéssel kívánja Collins a könyv elégetése által kiszabaduló emléket megjeleníteni az olvasó számára. Továbbra is Emmet szemszögéből ismerjük meg az eseményeket, jobban betekintést nyerünk a családja életébe, és a könyvkötő házára szűkült kezdeti világkép egyszerre kitágul a szemünk előtt. Az írónő a múltbéli eseményeken keresztül, gyönyörűen mutatja be, hogyan ébred rá főhősünk Lucian iránti érzelmeire, és hogyan bontakozik ki kettejük barátsága, majd szerelmi románca, eközben pedig jobban megismerjük a fiú húgát, Altát is. Zseniálisan van felvezetve Emmet lelki fejlődése, ahogy ráeszmél a tagadhatatlan vonzalomra kettejük között. Végigkövethetjük először a tagadás, a nem értés fázisát, majd az egyre jobban teret nyerő erős érzelmek veszik át az uralmat a második rész felett. Öröm elmerülni azokban az apró pillanatokban, melyek egyre közelebb viszik egymáshoz a két fiút érzelmileg. A feszültséget végig képes fenntartani, ami miatt az olvasó teljes izgalommal élheti át az eseményeket, beváltva ezzel egy jól megírt romantikus szál iránti vágyunkat. A világszemléletről és a könyvekkel szembeni negatív hozzáállásról is többet tudunk meg, mint például, hogy nagyon elmosódott a határ a fikciós regények és a valódi történetek könyvbe kötése között. Utóbbinak sokkal nagyobb jelentősége van, mint azt eddig gondoltuk volna, hiszen azzal, hogy valaki rendszeresen kér pénzt az ilyen-olyan emlékei bekötéséért, az rövid időn belül olyanná válik, mint akinek kiszipolyozták a lelkét.

Kedvet kaptál, hogy elolvasd?

Ha szeretnél minket támogatni, vásárold meg a könyvet ezen a linken keresztül

Megveszem

A melankólikus hangulat helyett, itt egy teljesen vidékies életérzés keríti hatalmába az olvasót, ami még jobban rásegít arra, hogy a teljesebb képet kapjunk nem csak a szereplőkről, hanem az őket körülvevő helyszínekről és emberekről. Ez a rész rengeteg dologra ad magyarázatot, és kiteljesedik benne az első rész tartalma, egyszeribe egy csomó dolog a helyére kerül, beleértve azt is, hogy miért van egy könyv Lucianék házában Emmet nevével.

A harmadik rész egy igazán nagy fordulatot vesz azzal, hogy most már Lucian szemén keresztül látjuk ismét a jelen történéseit. Ha valamire, akkor erre biztosan nem számít az olvasó azok után, hogy Emmet történetét már ismerjük. Rendkívül izgalmassá válik így a folytatás az emlékeit még vissza nem nyert Lucian szemszögével. Vajon most, hogy Emmet visszanyerte emlékeit, hogyan alakul a kettejük kapcsolata? Lucian is hajlandó szembenézni a múltbéli érzelmeivel? Ellenszegülnek a ház urának és felveszik a kesztyűt a pénzéhes könyvkötő mesterrel szemben?

A könyvkötő összességében egy nagyon izgalmas regény, annak ellenére, hogy a fülszöveg nem teljesen tükrözi a könyv valóságát, érdemes kézbe venni és elolvasni. Akik arra számítanak, hogy végig a könyvkötés lesz a középpontban, annak lehet némi csalódottság érzete, hiszen idővel az emberi kapcsolatok kerülnek előtérbe a fantasy szállal szemben.

Bridget Collins végigvezeti az olvasóit egy olyan palettán, amelyen mindenből megtalálható egy-egy olyan részlet, amely miatt eufóriát élhetünk át. Az első rész teljesen hozza egy különleges, melankolikus fantasy világ hangulatát, ahol a könyveké a főszerep. A második rész a érzelmeket célozza meg. Teljességgel hozza azt az élményt, amit egy romantikus szál kibontásánál elvárunk. A harmadik részben pedig megkapjuk azt a szinte krimi szerű részt, ami még izgalmasabbá teszi a végkifejlet felé vezető utat. Mindeközben persze lubickolhatunk a gyönyörűen megírt mondatokban, a magával ragadó stílusban, és megdöbbentő fordulatokban sem szenvedünk hiányt. Aki valami különlegességre vágyik, annak bátran ajánljuk A könyvkötőt.