A Lupin második évada méltó megkoronázása az úri tolvaj történetének

Az első évadról itt írtunk hosszabban.

A modern Lupin szó szerint belopja magát a szívünkbe

A második évad pontosan ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt, tehát Assane (Omar Sy) fiának, Raoulnak az elrablásával. Ahhoz kétség sem fért, hogy főszereplőnk nem fog ölbe tett kézzel ülni, hanem azonnal az emberrabló nyomába ered. Guedira tiszt (Soufiane Guerrab) természetesen azonnal felajánlja segítségét, mint aki épp arra járt és látta a történteket. Sokáig azonban nem tudja titkolni rendőr kilétét, annak köszönhetően, hogy egyáltalán nem tud jól hazudni. A néző tehát azonnal egy akciódús eseménysor kellős közepébe csöppen az autós üldözésnek köszönhetően. Hogy fokozzák a feszültséget, az alkotók elég gyorsan az arcunkba tolnak egy kis fajgyűlölet az egyik kisvárosi kocsmai jelenettel, majd erre rá is erősítenek egy kis flashbackkel, Assane iskolás éveiből.

Az üldözés végül egy elhagyatott vadászháznál ér véget, a valódi akció azonban itt veszi kezdetét. A sorozat készítői nem spóroltak ki semmit a nagy visszatérésből, olyan képi világgal örvendeztetik meg a nyájas nézőket, amely felülmúl minden várakozást. A sejtelmesség, a fények, maga az egész környezet nagyon hozza azt a misztikus feszültséget, ami áthatja ezt az egész macska-egér játékot. Mindemellett fontos megemlíteni, hogy mennyire remek zenékkel festik alá a hangulatot az egész sorozat alatt. Külön dicséret illeti ezért Mathieu Lamboley zeneszerzőt, aki hangjegyekké varázsolta a feszültséget, és úri dallamot szőtt Assane történetéből.

Hogy megmenekül-e Raoul, vagy rács mögé jut-e végül Pellegrini, azt nem áruljuk el. Úri raptor mivoltunkból fakadva azonban csepegtetünk még egy kis információt a sorozatról.

Az előző évad során kiderült, hogy a francia rendőrség nem igazán áll a helyzet magaslatán, ezen a második évad valamelyest finomít, azzal, hogy Guedira tiszt és Assane között kialakul egy kimondatlan bizalmi kapocs, amely mindkettejüket közelebb viszi a végkifejlethez. A rendezők ezúttal sem hagytak ki egy kis francia görbe tükröt a saját társadalmuk felé, ami jól áll a sorozatnak, mert tökéletesen beleilleszkedik az eseményekbe.

Ámbár az előző évadban megismerhettük főhősünk számos álcáját, itt sokkal inkább az akció dominál, és az álruhába öltözés egyáltalán nem hangsúlyos. Ami nagyon pozitív, hogy jobban megismerhetjük a főhős Juliette Pellegrinihez (Clotilde Hesme) fűződő viszonyát, melynek nagy szerepe lesz a későbbiekben, illetve nagyobb hangsúly jut Assane gyerekkori barátjának Benjaminnak (Antoine Gouy).

Trükkökben és menekülésben ezúttal sem lesz hiány, sőt, megismerhetjük Assane egy sokkal érzelmesebb oldalát is. Ha lehet még nagyobb szerepet kap a családi kötelék, a múlt visszaidézésével pedig sokkal inkább a jelen történéseinek párhuzamba állítása a cél. Például amikor Assane szemtől szembe kerül a rendőrséggel, akkor láthatjuk, hogy gyerekként ugyanebbe a szituációba kerül, nyilván más körülmények miatt. A visszaemlékezések tehát egy egészen más szerepet töltenek be, nincs akkora hatásuk a jelenre vetítve, mint az előző évadban, nem árulnak el olyan nagy titkokat, mint például amikor megismerjük Assane bosszújának mozgatórugóját Pellegrini ellen.

A sorozat második évadát is az Emmy-díjas Louis Leterrier  (Szemfényvesztők, A hihetetlen Hulk, A nyakörv) rendezte, ami egyértelműen érződik a dramaturgián. Nincs olyan része az évadnak, ahol ne lenne legalább egy váratlan csavar vagy izgalmas menekülős jelenet. Ami viszont szembetűnően változott a keményebb akciójelenetekben mutatkozik meg leginkább. Igyekszik sokkolóbb lenni, kicsit brutálisabb, kicsit kevésbé misztifikált, tekintetbe véve, hogy nem tartalmaz annyi álruhás átverést. Az operatőri munka zsenialitása már az első részben megmutatkozik, amikor az elhagyatott épületben csap össze Assane és fiának elrablója. A színészi játék hűen hozza az első évad minőségét, egyes szereplőkből nagyobb szerepet kapnak ebben az évadban, ami kifejezetten jót tett a történetnek. Bár a második évadban is találhatnánk némi kritizálni valót ha nagyon akarnánk – főleg Assane rejtőzködését/ nem rejtőzködését tekintve –, de nem akarunk. Ezt a sorozat azon kevesek közé tartozik, amit a hibái ellenére is imádunk.

Összességében egy igazán akciódús, macska-egér játékot kapunk a második évadtól, telis-tele jobbnál jobb képekkel, muzsikával és fordulatokkal. Úgy véljük, minden Lupin rajongó elégedetten dőlhet hanyatt a foteljában az évad végére. Ráadásul nem titok, hogy lesz harmadik évad, tehát lehet tovább izgulni szeretett úri tolvajunkért.