Film
Ryan Reynolds Guyként magára mutat

Free Guy – Ryan “Vicces” Reynolds digitális kalandjai Cinematic Delux kiadás

A Free Guy előzeteseit látva ambivalens érzéseim voltak Shawn Levy és Ryan Reynolds filmjével kapcsolatban. Az elszabadult NPC koncepcióját a GTA Online kontextusában az utóbbi hektikussága miatt nagyon könnyű elrontani, de legalább igen nehéz jól megcsinálni. Éppen emiatt rendkívül kellemes csalódás a film, ami egy mókás, naiv, lényegében romantikus vígjáték, mellékesen GTA Online paródia lett a szokásos és lassan kötelező popkult kikacsintásokkal. Free Guy kritika.
Korábban a témában:

A film főhőse Guy, a non-play character, röviden NPC. Egy olyan általában scriptelt vagy alsó szintű MI által irányított szereplője a videójátékoknak, aminek az a feladata, hogy kirakat, vagy “hasznos”, kvázi élettel töltse fel a játékosteret. Ezek azok a szereplők a nyílt világú játékokban, akikkel a játékosok általában üzletelnek, lőnek, esetleg lepofoznak, vagy kirabolnak. Ezen karakterek adnak küldetéseket, látnak el némi játék béli valutáért hacukával, segítenek a harcban, vagy éppen ellenük harcolunk. Egy nyílt világú szerepjátékban sok esetben a haláluk járulékos veszteség. Eszközei a harag kiélésének, meg annak a gondolatnak, hogy néha olyan jó lenne csak úgy rugdosni az embereket az utcán – már akinek van erre igénye, persze.

Guy (Ryan Reynolds) a Soonami (érted: Konami-> Soonami) által fejlesztett és kiadott, Grand Theft Auto és Red Dead Redemption 2 Online-ról mintázott Free City nevű videójáték egyik bankjának pénztárosa, aki minden nap boldogan kell fel, mosollyal az arcán ölti magára az egyenruhát, köszön el a halától. Mindig ugyanazon a lineáris cselekvésvonalon halad: ugyanazt a kávét markolja fel, és ezt követően megy be dolgozni, miközben az utcán alacsonyan szálnak a kis -és nagy kaliberű töltények, folyamatos az autósüldözés, vadászgépek és helikopterek csapódnak épületekbe, lángoló emberek rohangálnak az utcán, nyomukban RPG-vel, kalassal, baltával hadonászó, hülyén öltözködő, napszemüveges fazonokkal. Guy annak ellenére is boldog, hogy a bankját minden nap kirabolják a napszemüvegesek, akik maguk a játékosok. Semmi sem zökkentheti ki a mindennapos, végtelenül boldog és pacifista rutinjából, nem is tud róla, hogy voltaképpen ő csak egy azok közül a karakterek közül, akiket napszemüvegesek öncélúan “kihasználnak”.

Guy és biztonsági őr barátja a Free Guyban

Guy élete gyökeresen felfordul, amikor hozzájut egy ilyen napszemüveghez, ami elérhetővé teszi számára a játékosok funkcióit, illetve találkozik az egyik játékossal, nicknevén Molotov Girl-el, valódi nevén Millie-vel (Jodie Comer), akibe azonnal beleszeret. Molotov Girl nem egy szokásos gamer, célja van. Le akarja leplezni a Soonami fejét, Antwant (Taika Waititi). Az vállalatfő bűne, hogy különböző szerzői- és tulajdonjogokat megszegve a Millie és társa, „Klavi” Walter (Joe Keery) által fejlesztett, valódi mesterséges intelligenciával dolgozó játék kódjára és megoldásaira építette a Free Cityt, készítve belőle belőle egy pénzfelmarkoldát. A bizonyíték a játék kódjában van valahol. Ezt szeretné megszerezni Molotov Girl, amiben Guy a valóságát megbolydító részletekről nem tudva megpróbál segíteni neki, mert ő aztán nagyon szerelmes lett a lányba. Azonban Molotov Girl nem adja magát könnyen, Guy-nak először el kellene érnie legalább százas szintet, hogy haszna legyen. Így hősünk kilép az NPC létből és játékosként kezd el Free Cityben tevékenykedni, ám ahelyett, hogy ő is a többi NPC-t molesztálná, az avatárokat kezdi vegzálni.

A kék inget („NPC Skint”) viselő Guy hamar a játékosok és streamerek kedvencévé válik (akiket hazai streamerek is szinkronizálnak – ami egy igen jó ötlet volt), akik azt hiszik, egy másik gamer szubverzálja a játék célját. Éppen ezért úgy tekintenek rá, mint egyfajta szabadságharcosra, aminek  Antwan először örül, de aztán már annyira nem, szóval törölni kellene. (Érdekesség: a kék inget ötlethiány okán Reynolds felesége, Blake Lively adta a férjére. Így lett Guy NPC egyenruhája a már említett öltözék.)

Shawn Levy filmje már a nyitójelenettel egészen kaotikusnak tűnik, mivel rengeteg, látványos akció zajlik a háttérben, ezzel is aláhúzva a néző számára a kontextust: a Free City egy élő és lélegző online játék, ahol tényleg mindent szabad, akárcsak a már említett GTA Online-ban. Az első percekben nem is erősödik bennünk a bizonyosság afelől, hogy ez a filmötlet működőképes lehet, hiszen ennyi „mozgó alkatrész” a háttérben defókuszálhatja a néző figyelmét, de aztán meg fogunk lepődni.

A Free Guy készítői ugyanis képesek nagyjából harmonizálni a háttérben történő, rengeteg videójáték utalással felhízlalt eseményeket a központi cselekménnyel.

A káosz inputját azért nem tudják csökkenteni maradéktalanul. Egyszerűen sok információt sűrítenek  a jelenetekbe, ami furcsa mód egyszerre élvezetes és zavaró, ami valahol egy okos megoldás is. Okos, mivel még a rossz poénokat, unalmas cselekménypontokat is feldobja, hogy valami látványos történik éppen a szereplők háta mögött.

A film akciójeleneteinek zöme is tulajdonképpen a háttérben játszódik, s ez a háttér rendkívül jól rezonál a főszereplő öntudatra ébredt, de belül mégiscsak az NPC-k ártatlanságával rendelkező főszereplőjével. A nyüzsgés egész meglepő harmóniában van a főhős romantikus vágyait kielégítendő útkeresésével, ami szintén tele van akciószekvenciákkal és jobbára szituációs humorra és popkult húsvéti tojásokra, illetve cameokra építkező viccelődéssel, amiből egy valagnyi van itt. Na nem annyi, mint a Ready Player One-ban, de pont elég az “ah, láttad, azt ismerem abból a filmből/játékból” élményhez (az pedig meglepő, hogy a készítők még a Bosszúállókra is utalhattak, nem is akárhogy (kár lenne lelőni a poént)).

Ready Player Two borító
Ready Player Two - már csak egy kis kritika hiányzik az eszképizmus léleksimogató masszázsasztaláról
Ernest Cline világsikerű geek bibliájának folytatásától, a Ready Player Two-tól sajnos nem leszünk boldogabb geekek.

A Free Guy velejéig vígjáték, szerencsére a jobbik fajtából. Humora a kontextusa ellenére nem bennfentes, azaz nem csak gamereknek érthető. Jópofa és jól időzített poénok, többnyire Ryan Reynolds – aki a film egyik producere is – prezentálásában. Mert mint ahogy a színész legtöbb filmjében, úgy Reynolds itt is önmagát alakítja (már ha tényként kezeljük azt, hogy Reynolds az az ember, akit a közösségi médián és különböző interjúkon keresztül megismertünk).

Tehát a Free Guy szintén egy R. R. showműsor, amiben a színész egyszerre főszereplője és comic reliefje is a filmnek,

ám a viccei messze visszafogottabbak, mint amit például a Deadpoolban süt el (ami nem meglepő, mivel a Free Guy az egész családot akarja szórakoztatni). Szóval nem, itt a tökéletes arcéllel rendelkező csávó nem próbál erőltetetten laza lenni, helyette egyszerre bájosan ügyetlen és ártatlanul kemény akcióhős.

Különösen kellemes, hogy a popkult említéseket nem erőltetik sem a kontextusba, sem pedig a cselekménybe. Elengánsan szerkesztettek, és ami igazán kiváló, hogy egyes esetekben a filmparódiák (mint például a Horrorra akadva) módszereivel illesztik be őket.

A készítők igyekeztek minden rajongótábornak biztosítani egy-két kacsintást.

A jó szerkesztettség mellett tanúskodik az is, hogy Shawn Levy nagyon kiegyensúlyozottan választja szét a videójátékban és a film valóságában történő eseményeket megmutatva, hogy mi történik a játékon kívül, ahol Klavi és Millie próbál nyerni egy másik, jogi játékban nem túl “jogtiszta” módszerekkel – a keretekhez és a műfajhoz mérten elégségesen színezve a karaktereit.

Mille és Klavi a Free Guyban

A két valóság szála Guy és Millie “románcán” keresztül elegánsan fonódik egymásba, amitől a Free Guy egy a zsáner és a film koncepciójához képest intelligensen megírt, kellemesen lagymatag és üdítő mozivá válik. Persze, ehhez nagyban hozzájárul az előbbiekben taglalt humor, illetve az, hogy a kaotikus akciók is kifejezetten összeszedettek és jól rendezettek, és még a kis szerelmi szál sem válik gejl nyálmánnyá. Nem mellesleg gyengéden az orrára koppint a játékos közösség, illetve a látványosan csak a lóvéra fókuszáló videójátékkiadók orrára is, továbbá egy picit, de ártalmatlanul sztereotipizálja is a közösséget (Milyen is lehetne a legmenőbb Free City játékos, ha nem egy anyucinál lakó, görnyedthátú, bamba tekintetű, rajongó természetű csávó, akinek az avatárját Channing Tatum játssza el?). Emellett egy nyúlfarknyi párbeszéd erejéig és egy kis Pinokkió bukével, de belenyal olyan létfilozófiai kérdésekbe is, mint hogy van-e értelme azon vetyengeni az élet élésének szempontjából, hogy valódi-e a valóság, meg egyáltalán mi magunk valódiak vagyunk vagy sem?

Színészi teljesítmény szempontjából is működik a film: Jodie Comernek nagyon jól áll az akcióhős szerep, és a Stranger Thingsből ismert Joe Keery pedig abszolút ideális választása volt a kezdetben megalkuvó, majd lázadó fejlesztő szerepkörére. Taika Waitit gátlástalan, a szlengben kommunikáló, pénzimádó, vitatható öltözködésű főgonosza bár egyszerű, de roppant szórakoztató, és mivel jól hozza a karaktert, ezért ütnivaló is.

Taika Waititi a Free Guyban

Azonban a film nem tökéletes és ez leginkább a videójátékról alkotott koncepciójában tűnik fel leginkább azoknak a gamereknek, akik egy kicsit tájékozottabbak (olvasnak fejlesztésről, például). Az elképzelést tekintve kicsit olyan, mintha valaki olyan írta volna a forgatókönyvet, aki olvasott videójátékokról, nézett már gameplay videót, játszott is, de még a filmje hitelességének kedvéért sem volt hajlandó mélyebbre ásni a dologban. A forgatókönyvet egyébként Matt Lieberman és Zac Penn írta.

Free City világa ugyanis teljesen ad-hoc. A cselekménynek megfelelően és szinte azon nyomban alakul a kód és ezzel együtt a játék. Akár több hétig készülő javításokat eszközölnek a filmben a fejlesztők pillanatok alatt úgy, hogy a történet észrevehetően nem a jövőben játszódik.

A filmben látottak szerint egy külső vagy belső nézetes, Grand Theft Autóhoz hasonló játék a Free City, ám amikor a történet a játékban folytatódik, olyan, mintha egy virtuális valóságban lennének, ami csak azért hiba, mert a játékosok is így viselkednek. Ez természetesen érthető, hiszen valahogy élvezetessé és valóságossá kellett tenni a játékban játszódó jeleneteket, viszont ennek ellenére is illúziórombóló, mivel a VR játékok szabadabb mozgás mechanikái nem működnek az egér és billentyű, vagy kontrollerrel.

A „hitelesség” kedvéért a filmben vannak animált jelenetek, amik az játék valódi kinézetet hivatottak bemutatni a nézőknek, tehát tulajdonképpen “gameplay-ek”. Ám ezek inkább átvezető videók, ráadásul még Guy-nak, az NPC-nek is van. Egyrészt ezeket nem így nem oldják meg a videójátékokban, mert feleslegesek és nagyon sok munkára és időre lenne szükség a fejlesztéshez, ha egyáltalán megoldhatók. Emellett a fejlesztők nem tudják nyomon követni az NPC-ket, nem tudják őket kiszedni. Az is messze videójátéktalan, hogy az NPC-ből, mint játékelemből hirtelen, mindenki nagy meglepetésére játékos válik és képes szintet lépni (ha azzal próbáljuk magyarázni, hogy egy MI-knek otthont adó játékra épült a Free City, akkor észre kellett volna venniük ezt a tulajdonságát a fejlesztőknek a játék készítésekor). Az adminok saját avatárjukkal konkrétan valós időben módosíthatnak pályarészeket kényelmüknek megfelelően – igaz, ez utóbbit laikusként még el tudom képzelni, hogy működhet, de nagyon nem tartom valószínűnek azt, hogy ennek a fejlesztésébe bárki időt ölne, akárcsak regulázás céljából a ban kalapács mellett, arról nem is beszélve, hogy kicsit igazságtalan lenne a lehetőség létezése a többi, “civil” játékossal szemben.

Guy és Mille a Free Guyban

Persze, ez a probléma, mint ahogy írtam, leginkább a lelkes gamerek szemében tűnhet hibának és csak nekik vehet el az élményből. Mindenesetre  az tényleg szórakoztató, hogy a játékosok viselkedése tükrözi a valóságot. A kaotikus háttérben például gyakran feltűnik egy fazon, aki az utcán szalad és folyamatosan lenyomja a sétáló NPC-ket, a másik megpróbál a falon felugrálni úgy, hogy a játékban nem lehet, a harmadik meg “tea baggeli” a legyőzött ellenfelét.

A Free Guy a maga kategóriájában az idei év egyik legszórakoztatóbb filmje. Ha sikerül a kaotikusságán  és a videójátékfejlesztés technikai megoldásainak filmbeli elképzelésein túllendülni, akkor egy nagyon kedves, érzelmes és érzelmességében naiv, feel good vígjátékot fogyasztunk el, amitől jó érzésekkel távozunk a moziból.

Free Guy – amerikai fantasztikus akció vígjáték. Játékidő 115 perc. Hazai premier: 2021. augusztus 12. Értékelés 7/10 Non-Praptor Character

A Free Guy  teljes adatlapja a Mafab (Magyar Filmadatbázis) oldalán.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.