Kis Hajni első nagyjátékfilmje, a Külön falka a Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál East of the West című versenyprogramjában már bizonyított, szeptember 11-én pedig a hazai közönség is láthatta a Cinefest Miskolc Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol ötperces vastaps kísérte a vetítést. A rendező elmondása szerint saját élményeiből építkezett, ám a kisfilmjeiből (Utolsó hívás, Szép alak) jól ismert, a közösségek peremfigurái kerülnek itt is középpontba, akik az összetartozás alapsejtjét jelentő család keretein belül magányosodnak el. A kérdés nem az idevezető út, hanem az, hogy képesek-e Külön falkaként megtalálni az elveszett “valahova tartozás”-érzését? Filmkritika.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Tibort (Dietz Gusztáv) kiengedték a börtönből, és bár kidobóként van munkája, testvérénél meghúzhatja magát, élete még sincs sínen. Erőszakos jelleme miatt folyton bajba sodorja magát, ismerősei inkább szabadulnának tőle, egy elhallgatott titok miatt pedig kislányát, Nikit (Horváth Zorka) sem keresi. A tizenkét éves kislányt nagyszülei nevelik, akik nem tudják kordában tartani a lány vadóc természetét. Ám valahogy Niki sem találja a helyét az iskolában, sem pedig otthon, így a mama tiltása ellenére felkeresi édesapját.
A két filmbeli karakter ismerősek a néző számára, bárhol láthatjuk őket a tömegközlekedésben, az utcán, a bankban sorban állva. A két amatőr színész is ezt az érzést erősíti meg bennünk, a hétköznapiságot, ám Dietz és Horváth puszta jelenlétükkel és mimikájukkal sokkal többet adnak át. Érzéseik, a közegükkel való idegenségüket soha nem mondják ki direktbe, hanem elég egy tekintet, egy buszmegállóban állás, hogy érthetővé váljon a szereplők komplexitása.
HIRDETÉS
Ugyanis hiába egy „csak” börtönt viselt biztiőr, vagy egy tizenkét éves lány áll a film középpontjában, a Külön falka számos réteget képes megmutatni, felfejteni belőlük.
Tibor egyszerre a megtestesült rideg erő, aki akaratlanul is félelmet ébreszt az emberben, és az érzékeny, érzelmeit vállaló férfi, aki minden titka és bűne ellenére szereti lányát, és képes az ő érdekében felelősségteljes felnőttként viselkedni. Niki a pimasz, hazugságokra hajlamos lány gond nélkül áll bele veszélyes helyzetekbe, csinál meg csínyeket, hazudozik a következményektől nem félve, ám mégis keresi a biztos, gondoskodó barátot. A páros nem csak külön, hanem együtt is hozza a kíváncsiság-kötődés-felelősség tengelyén mozgó apa-lánya kapcsolatot. Az egymást méregető két kíváncsi, de mégis idegenkedő fél fokozatosan válik az elválaszthatatlan szülő-gyeremekké; ennek betetőződése a szülői értekezlet, ahol egy csapatként veszik fel a versenyt a tanárokkal és az osztálytársak szüleivel.
Tibor és Niki találkozása, majd fokozatos egymásra találásába kezdetektől kódolva van a beteljesületlenség, amit mindketten jól tudnak. Tibor bár gondoskodna lányáról, de helyzetét reálisan látva muszáj felelősségteljes felnőttként ellökni magától a lányát. Niki is hasonló közeledő távolsággal szemléli apját: érzi a kettőjük között lévő hasonlóságot, közös pontokat, de a férfi rossz oldala megriasztja, ösztönös távolságtartásra bírja. Kis Hajni apa-lánya filmjét pont ez az összetettség teszi különlegessé.
Minden erkölcsi döntés, józan ész ítélete és rossz tulajdonság alatt meghúzódik a tiszta, kikezdhetetlen szeretet, ami pont a helyesnek vélt döntések és a leküzdhetetlennek tűnő belső tulajdonságok miatt tűnik szinte elérhetetlennek.
Minden körülmény ellenére mégis szurkol a néző, hogy apa-lánya együtt maradhasson, és végre az a család legyenek, amelyre vágynak, saját külön falkájukra.
A páros egymáshoz vezető köteléki útja nemcsak Dietz és Horváth játékában nyilvánul meg, hanem szimbólumok szintjén is. A panel lakótelep fái utalnak a film angol címére (Wild Roots), a családi összetartozás gyökereire, melyekhez a szereplők fizikai úton mindig kapcsolódnak – legyen az a törzsnek való támaszkodás vagy nekimennés a fának. A fák mellett megjelennek a szereplők tulajdonságaira utaló ötletes szimbólumok, minthogy Niki állandóan autó szélvédőket mos a benzinkúton, vagy Tibor testvérénél élő kutya, amit Tibor gondoz és sétáltat. Kis Hajni egyiket se rágja a néző szájába, mindig egy, a cselekményt előrevivő jelenet részeként jeleníti meg őket, rábízva mindenkire, hogy észre veszi-e a szimbólum jelentését, vagy csak egy visszatérő elemnek tekinti azt. Akárhogy döntünk befogadóként, a film egészére nem lesz kihatással, és élvezi értékéből se von le semmit.
A Külön falka ugyanis a családi drámák minden erőteljes érzelmi tulajdonságával rendelkezik, a műfaj hollywoodi képviselőinek (Apaság, Minari) kötelező fordulatai és érzelmesre járatott jelenetei nélkül.
Nincs nyoma mesterkeltségnek, beállított és kiszámított jeleneteknek, minden a saját természetes medrében halad a végkifejlet felé.
Persze akadnak olyan kötelező jelenetek – például a családi titok kiderülése –, ami elkerülhetetlen a cselekményben, ám ezek is szinte észrevétlenül épülnek be a film világába.
Kis Hajni első nagyjátékfilmje bárki számára maradandó, katartikus filmélményt nyújt. Szereplői élők, könnyű azonosulni velük, ezért a puszta szimpátia elég ahhoz, hogy izguljunk értük. Élethelyzetük sem mindennapi, tartogat elég izgalmat a központi kérdés, hogy vajon apa és lánya egy család lehet-e. Emellett pedig számos képi és zenei eszköz segíti kitárni a film világát, érzelmi vetületét, és legvégül talán nyitottá tenni a nézőt.
