Film

Egyszer volt, hol nem volt, ennyi volt? – Volt egyszer egy képregény kritika

Mindig örömteli esemény, amikor egy itthoni geek kultúrához köthető mű lát napvilágot. A popkultúrához ismeretterjesztő szándékkal, vagy egyenesen akadémikus igényességgel közelítő könyvekkel már egészen jól állunk, legyen szó akár fantasztikus művek pedagógia (pl. Nevelj jedit), gazdasági szemszögű elemzéseiről, vagy éppen a hazai képregénykutatás aktuális állását tükröző tanulmánykötetekről. Filmek terén már más a helyzet. Ezen hivatott változtatni a Volt egyszer egy képregény című dokumentumfilm, ami tévéműsorokhoz inkább passzoló hosszából is fakadóan nem tud elég mélyre ereszkedni akár történeti, akár tematikai síkjairól beszélünk, de a képregénykultúra virágzására csak mostanában ráeszmélő nézőknek megfelelő gyorstalpaló lehet. Kritika.
Korábban a témában:

A Volt egyszer egy képregény megpróbál átfogó képet nyújtani a képregényekről általában is, de természetesen hangsúlyosabban jelenik meg a kilencedik művészet mindenkori hazai helyzete. Egy rövid történeti felvezetés után nagyjából kronológiai sorrendben követhetjük végig, miként is alakult itthon a képregénykultúra. Előkerül, hogy hogyan lettek a XIX. századi élclapok karikatúráiból kezdetleges képregénycsíkok, majd később hogyan nyert teret magának az ötvenes években az egyébként elítélt médiumnak számító képregény az irodalmi adaptációknak köszönhetően.

Geekség szocialista álruhában - A nagy Csé
A nagy Csé a magyar képregény hőskorának fontos figuráját mutatja be.

Röviden arra is választ kapunk, hogy a képregényeket miért gondolják sokan még a mai napig is elsősorban gyerekeknek szóló formátumnak: míg tőlünk nyugatabbra már hódítottak a komorabb, felnőtteknek szánt hősök történetei, addig nálunk az ártalmatlanabbnak ítélt képsorok ifjúsági lapok oldalain kaptak helyet. Szóba kerülnek az itthon nyomott, de külföldre szánt képregények, amik a fekete piac közkedvelt és keresett termékei voltak, valamint a rendszerváltás utáni megjelenések. Történetileg nagy bakugrásokkal jutunk el napjainkig, amikor már minden eddiginél több cím jelenik meg itthon, és a médiumot éltető rendezvények száma is egyre gyarapszik szerte az országban.

Ezen a viszonylag lineáris, de kisebb-nagyobb kitérőket sem nélkülöző hazai kronológián túl azonban nem igazán található meg az a határozott gondolatmenet, amire felfűzve erőteljesebb narratívával tudná elmesélni a képregénykultúra itthoni alakulását és jelentőségét. Ennél fogva nincsenek igazán nagy felismerések, vagy konklúzió sem. Van helyettük azonban sok értékes gondolattal és háttértudással felvértezett megszólaló, akik némi informatív bepillantást engednek a képregénykutatás, kiadás és alkotás rejtelmeibe. A teljesség igénye nélkül a hazai képregénykultúra olyan prominens alakjai szólalnak meg a Gábor Bence által rendezett filmben, mint Szép Eszter, Kertész Sándor, Harza Tamás, Szebeni Péter, Korcsmáros Gábor, Tondora Judit, Csepella Olivér, vagy éppen Pálfi György filmrendező. A film pedig akkor mutatja meg legkedvesebb és legszerethetőbb oldalát, amikor a képregényekhez szentimentális módon is kötődő megszólalók saját sztorijaikat, anekdotáikat mesélik el. 

A Volt egyszer egy képregény azonban – sajnálatos módon – keveset mond és mutat. Ez egyszerre fakad viszonylagos rövidségéből (uszkve 46 percről beszélünk), és a szerzői jogi viták elkerüléséből is. A film hossza inkább rímel egy tévéműsor kiragadott epizódjának időtartamára, semmint egy velős, tartalmas dokumentumfilmére. Ez a korlát viszont kevés mozgásteret hagy a megszólalók által felvetett témák jobb kivesézésére, vagy a tágabb kontextus felvázolására (pl. a Nyugat+Zombik körüli események taglalásánál). Pedig boncolgatnivaló akadna bőven – akár a megszólalók személyes történeteiről, akár a mélyebb történelmi, szubkulturális megismerés igényéről beszélünk. A folyamatos zenei aláfestéstől pedig néha olyan, mintha a teljes film egy felvezető lenne valami mélyebb, tartalmasabb alkotáshoz, vagy mintha egy túlnyújtott edukációs videóklip lenne. Kizökkentő és zavaró továbbá, hogy amikor szó esik egy-egy külföldi címről (pl. Bobó és Góliát vagy Batman), akkor gyakran nem az említett képregényekből látunk részleteket. A támadhatatlanságra és jogtisztaságra törekvés persze csak befogadói szempontból okozhat némi zavart az erőben, mert így a megjelenített képkockák, panelek, oldalak inkább tűnnek puszta illusztrációnak, mint valódi demonstrációnak. Örömteli azonban, hogy így viszont számos hazai kortárs alkotásból láthatunk részleteket. 

A dokumentumfilm informatív jellege kétségkívül relativizálható, hiszen a képregényes szcénában otthonosan mozgó nézőknek csak itt-ott mond újdonságot, ám aki csak most eszmélt rá a képregénykultúra elmúlt pár évben történt felvirágzására, azoknak hasznos gyorstalpalónak bizonyulhat. A film személyességéből fakadó bája, és az alkotók/megszólalók képernyőn keresztül is puszta kézzel tapintható rajongása viszont kikezdhetetlen, így minden óvatoskodása, hibája és hiányossága ellenére is szimpatikus a végeredmény. Kár, hogy ezúttal csak ennyi fért bele.

Volt egyszer egy képregény – magyar dokumentumfilm. Játékidő: 46 perc. Megjelenés: 2021. szeptember 23. Értékelés: 6/10 képregénytörire éhező raptor

A Volt egyszer egy képregény teljes adatlapja a Mafab (Magyar Filmadatbázis oldalán)

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.