Film

A Netflix ismét behatolt a thriller területére – de sikerült?

A Netflix saját gyártású, vagy produkció közben bekebelezett thrillerei közt ugyanúgy találni egészen szórakoztató (Oxigén) és bizony csapnivaló (Édes kislányom, A nő az ablakban) alkotásokat is. Az össztermés minőségi átlagán sajnos a Behatolás is csak egy picit tud javítani, de a középszerűség szürkeségéből semmilyen szinten sem képes kitűnni. Filmkritika.
Korábban a témában:

De mitől is lesz igazán jó egy thriller? Az izgalom és a feszültségkeltés hatáscentrikus zsánereként természetesen könnyen rávághatnánk, hogy akkor, ha képes a nézőben elérni, hogy körömrágva figyelje a kiszámíthatatlan, vagy kiszámíthatóságában is hatásosan vászonra vitt fordulatait. Természetesen kell a kellően érdekes alapkonfliktusból fakadó feszültség, a karakterek között eleve fennálló nézeteltérés, és jó, ha fokozódik ez a szembenállás. Kell az is, hogy a cselekmény újabb és újabb mélyre temetett titkokat forgasson ki a szkript hűvös talajából, és ezzel egyre nehezebb helyzetbe hozza mind a szereplőket, mind pedig a nézőket. Szükség van még a forgatókönyv jól adagolt információgazdálkodására és a kifinomult időzítésre is, hogy a csehovi puskák megfelelő helyen süljenek el (ha egyáltalán), és a vörös heringek pedig ne csak céltalanul úszkáljanak az események között, de jelenlétükkel a cselekmény alakulását is szolgálják – a figyelemelterelés mellett. És persze az sem árt, ha mindezen elemekre a zene, a jól megválasztott plánok és képkompozíciók is rájátszanak. A domestic (avagy párkapcsolati, vagy házastársi, netalán családi) thriller alaphelyzetében pedig kifejezetten fontos, hogy mindez egy olyan környezetben történjen, ahol a felek elviekben jól ismerik és szeretik egymást, de legalábbis régóta bensőséges, rokoni, házas/élettársi kapcsolatban vannak egymással (lásd: Holtodiglan, Egy ágyban az ellenséggel, olvasd: Samantha Downing: Elbűvölő feleségem). A végeredménynek pedig így még húsbavágóbbnak, még félelmetesebbnek kellene lennie. Hiszen nincs félelmetesebb a gondolatnál, hogy az addig békésen dédelgetett életünk egy csapásra összeomolhat annak köszönhetően, hogy nem ismertük eléggé, hogy kivel is osztottuk meg a tudtunk nélkül sötét titkokat rejtő otthonunkat. A Behatolás mindezen kritériumok egy részét elég jól jeleníti meg, de semmiben sem kiemelkedő. Lustán klisés módon dolgozik , miközben a feldobott társadalmi, pszichológiai kommentárjait a sutba dobja egy kiszámítható, de részeiben azért működőképes cselekményvezetés érdekében.

INTRUSION. LOGAN MARSHALL-GREEN as HENRY, FREIDA PINTO as MEERA in INTRUSION. Cr. URSULA COYOTE/NETFLIX © 2021

Meera (Freida Pinto) és Henry Parsons (Logan Marshall-Green) egy kisváros kívül eső területére költözik fényűző, újépítésű házukba, amit a férj tervezett. A mellrákból felépült pszichológus mindennapjait még mindig megnehezítik a betegség és a kezelés okozta traumák, míg a látszólag személyes problémáktól mentes Henry mindenben igyekszik a segítségére lenni. A kisváros látképétől erősen elütő ház azonban hamarosan a haramiák célpontjává válik, és a párosnak nemcsak az értékeiért, hanem az életükért is küzdeniüek kell. Ám korántsem biztos, hogy a betörők a párocska életére, vagy vagyonára pályáztak, amikor behatoltak a házba.

INTRUSION. FREIDA PINTO as MEERA in INTRUSION. Cr. URSULA COYOTE/NETFLIX © 2021

A legnagyobb kritika ami a filmet érheti, hogy semmiben, és tényleg semmiben sem kiemelkedően említésre méltó. Ugyanakkor igazságtalanság lenne azt állítani is, hogy Adam Salky rendező és Chris Sparling forgatókönyvíró (Élve eltemetve, Greenland) egy nézhetetlen vackot tettek volna le az asztalra. A thrillerek minimálisan elvárt követelményeit ugyanis kisujjból kirázva is hozzák, ez azonban édeskevés ahhoz, hogy az átlagnéző napok múlva is emlékezzen a végeredményre. A Meera szálában felvetett PTSD-vonal vizuálisan vissza-visszaköszön az első betörés élménye után, de mellráktúlélőként valószínűleg több árnyalatot is elviselt volna ez a karakterjegy. Betegsége, a házastársával megélt megpróbáltatások többször is előkerülnek a párbeszédekben, de csak afféle alibi plot device jelleggel, amire aztán nem épít tovább a film. Meera, mint kvázi-nézőpontkarakter pedig sokkal több mélységet igényelne, hogy a néző egy picivel jobban bevonódjon a személyes történetébe, a saját kis magánnyomozásába (ami egyébként film legsztereotípabb és legéletszerűtlenebb jelenetsorát is jelenti egyben). Arról nem is beszélve, hogy érdekes és bővebben kibontható tematikaként előjönnek még a vidéki Amerika szegényközösségeit érintő szociális problémák, vagy hogy a dzsentrifikálódást elősegítő yuppie-k belső migrációja miként alakítja át a vidéket, esetleg ugyanezen társadalmi réteg pszichológiai feltérképezése. De a felszín kapargatásán túl ezekkel sem kezd sok mindent a forgatókönyv. Minden fentebb taglalt elemet egybevéve, és jobban kihasználva pedig talán a Behatolás legkevésbé sem leplezett, mindvégig szem előtt lebegtetett, de perceken belül kikövetkeztethető fordulata is jelentőség- és erőteljesebb módon csapódna le. A két főszereplő sem segíti a jobb bevonódást, vagy érzelmi kötődést, és furcsa módon az egyébként csendes, de tettrekész dizájnerként felbukkanó Marshall-Green visszafogott, természetes alakítása a játékidő végére egészen kifullad. Pinto játéka pedig végig az “oké” szinten mozog.

INTRUSION. FREIDA PINTO as MEERA in INTRUSION. Cr. URSULA COYOTE/NETFLIX © 2021

Az erős Élősködők, Amerikai Psycho és enyhébb Vaksötét áthallásokkal bíró filmben viszont akad néhány kreatív vizuális megoldás, részben a ház kialakításának (lásd a jelenetet, amikor Meera összerakja a kirakóst, és feldúltan végigvágtat a szobákon), részben pedig a megkapó látvánnyal bíró környezetnek köszönhetően. Azt viszont túlzás lenne állítani, hogy látványorgiával találkozik az egyszeri befogadó. A Behatolás tehát egy ideig-óráig szórakoztató tucatfilm, ami a thrillerek sokat látott rajongóit is képes lehet lekötni a mentálisan nem túl megterhelő, túlságosan is ismerős, és konvencionális megoldásainak köszönhetően. A tapasztalatlanabb, vagy kezdő thrillerfogyasztóknak pedig akár kapudrogként is szolgálhat, de új klasszikust, vagy sokat emlegetett hivatkozási pontot kár is várni tőle.

Behatolás (Intrusion) – amerikai thriller. Játékidő: 93 perc. Premier: 2021. szeptember 22. Csatorna: Netflix. Értékelés: 5/10 sötét titkait egészen rosszul rejtegető yuppieraptor

A Behatolás teljes adatlapja a Mafab (Magyar Filmadatbázis) oldalán.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.