A társadalom árnyoldalát helyezi reflektorfénybe az Egy szobalány vallomása

A sorozat első epizódja köntörfalazás nélkül csap bele az események közepébe. Főszereplőnk Alex (Sarah Margaret Qualley) az éjszaka közepén felkapja kislányát Maddyt (Rylea Nevaeh) és mindent hátrahagyva menekül alkoholista párja Sean elől. Az impulzív döntés után Alex kénytelen szembesülni azzal, hogy senki nincs akiben maradéktalanul megbízhatna. Alig van pénze, és nincs egy biztos fedél a fejük felett, ahol meghúzhatnák magukat. A fiatal anyukának szembe kell néznie a csúf valósággal, munka és segítség nélkül aligha húzhatják ki pár napig. Az alkotók frappáns megoldással szemléltetik a nő anyagi helyzetét: egyfajta jegyzetként jelenítik meg az aktuális kiadásokat a képernyőn, ezzel is realizálva a nézőben, hogy sok kicsi sokra megy alapon, pikk-pakk el lehet költeni azt a keveset amiből valahogy élni kéne még pár napig.

A sorozat egyik legfőbb mozgatója, hogy Alex elé egymás után gördülnek az akadályok, és amikor egy kis reménysugár felcsillan egyből jön egy újabb katasztrófa, amely visszahúzza a kilátástalanságba. Minden egyes részben van miért izgulni, és minden részben kapunk egy újabb falatot a keserű valóságból. Mindezt azért nem érezzük szájbarágósnak, mert megvan az ok-okozati viszony, nem légből kapott szarcunami zúdul a fiatal édesanya nyakába, hanem fájóan hihető valóság, amely bármelyikünkkel megtörténhet. A sorozat remekül reprezentálja például, hogy egy egyedülálló anyának milyen lehetőségei vannak a különféle civil szervezetek és az állam által kínált opciókból. Ami igazán lesújtó, hogy van ugyan segítség de még sincs igazán. Gyorsan egy Banános Joe– féle ördögi körben találja magát főszereplőnk is, ugyanis ha nincs munkád nem kaphatsz lakhatást, ha pedig nincs lakhatásod, akkor nem kaphatsz munkát.

Egy kisebb huzavona után Alex és Maddy sikeresen bekerül egy titkos szálláshelyre, amelyet kifejezetten bántalmazott nők és gyerekeik védelmére alakítottak ki. Kívülállóként meghökkentő élmény szembesülni azzal, hogy ezek a szigorúan titkos szálláshelyek bizony léteznek, és nagyon is szükség van rájuk. A verbális erőszakon túl, az egészen súlyos fizikai bántalmazáson át, a halálos fenyegetésig mindenben részesülnek azok, akik ide kerülnek. Itt nem tesznek különbséget bántalmazás és bántalmazás között, ami Alex számára igencsak furcsa, hiszen nem is igazán érzi magát bántalmazottnak az elején, csak a későbbiekben jön rá, hogy milyen súlyos következményekkel jár amin átment. Elgondolkodtató és fontos témája a sorozatnak az a kérdés, hogy miért is lépnek ki olyan nehezen a nők a bántalmazó kapcsolatokból, és milyen eszközöket vetnek be a férfiak annak érdekében, hogy a lelkileg sérült áldozatok mégis inkább visszatérjenek hozzájuk. Akár többször is. Az Egy szobalány vallomása nyíltan szembesít azzal, hogy a mai napig nincsenek tisztában az emberek a bántalmazás fogalmával. Alexet arconcsapásként éri, amikor a bíróságon egyenesen eltiporják a Maddyért folytatott perben. A törvényi kötelezettségek és lehetőségek nem ismerete, egy újabb buktató az amúgy sem sima menekülő útján.

A történet előrehaladtával egyre jobban megismerjük Sean (Nick Robinson) és a lány kapcsolatát. A közös múltjuk és jelenük apránként, mégis mélységeiben bontakozik ki az epizódok alatt. Nick Robinson fantasztikus választás volt a szerepre, egyértelműen bebizonyítja, hogy messze képes túlszárnyalni a tőle megismert tiniarcú, vicces fiú karaktert. Kifejezetten érdekes az ő figurája, mert bár alkoholista és erőszakos személyiség, egyértelműen leképezhető a magával hozott rossz családi minta. Látva azt, ahogy küzd a lányáért, küzd saját magával, a múltjával és az alkohollal egy sokkal mélyebb és összetettebb karaktert kapunk, akire egyszerűen nem tudunk színtiszta utálattal nézni, ahogy Alex sem tud. Sean eszközei adottak a változásra, viszont nem képes meghazudtolni önmagát. Az ő alkoholizmusával kapcsolatban kerül egyre jobban képbe Alex édesapja (Billy Burke) is. Általa az alkoholizmus legveszélyesebb bugyrait tárulnak fel előttünk, valósághűen mutatja be, hogyan is gondolkodnak a szeszfüggők. Mennyire könnyen takaróznak mentségként például azzal,hogy nem emlékeznek a tetteikre. Vagy, hogy mennyire sérülékenyek az elvonó ideje alatt, ilyenkor természetes, hogy ingerlékenyebbek, elnézőbbnek kell velük lenni, különben a mi lelkünkön száradhat az ő visszaesésük. Szerencsétlen Alex ezt nyílegyenesen arcba kapja saját apjától, amely nem segít a kettejük közti amúgy sem rózsás kapcsolaton, pedig egy ponton megvalósulni látszik a megbízható nagypapa szerepkör.

A transzgenerációs családi problémák az egész sorozatot áthatják. Andie MacDowell valami egészen elképesztő módon alakítja Alex édesanyját.(Extra érdekesség, hogy ők a való életben is anya és lánya.) A hippi életmódot élő, mentális problémákkal küzdő művésznő az egyik legszínesebb egyénisége a sorozatnak. A hazai nézőközönségtől idegen környezetben -egy lakókocsiparkban- élő nő abszolút hangulatingadozásai miatt válik megbízhatatlan nagyszülővé. Amellett, hogy rajong Maddyért, képtelen elviselni a kislány hisztijeit, ráadásul egyik pillanatról a másikra képes felszívódni. Alex olykor belekényszerül a kettős anya szerepbe, hiszen nem csak gyermekéről, hanem labilis anyjáról is gondoskodnia kell, miután a nő kapcsolatfüggősége belehajszolja saját magát egyik borzalmas kapcsolatból a másikba. Édesanyja egy olyan ördögi körben él, melyből szeretetéhsége miatt képtelen kiszakadni, és akinek a múltja visszaköszön Alex jelenében.

Különösen tetszett a sorozatban, hogy Alex munkáján keresztül nem csak a bántalmazott nők, hanem egy anya által bántalmazott fiú gyermek sorsába is betekintést nyerhetünk. Főhősünk ugyanis egy bűnöző elhunyt édesanyja házának a kitakarítását kapja feladatul másodmagával. Szó szerint libabőrös lesz az ember ezeknek a részeknek a nézése közben. Az emberi kegyetlenség egy másik fajtája ez, amely egyértelműen megmutatja, férfiak is lehetnek bántalmazás áldozatai. Az ok-okozati összefüggés itt szintén erőteljesen megmutatja magát. A takarítói munka központi szerepe egyébként több szempontból is meghatározó, hiszen egyéb társadalmi problémákba is belekóstolhatunk általa, persze nem olyan mélyen, mint a bántalmazással.

Ráadásul a takarításnak köszönhetően Alex visszatalál önmagához. Újra feléled benne az írói ösztön, és azokról a családokról kezd el mesélni egy füzetkében, akiknél rendszeresen megfordul. Lánya mellett ez válik később a legfőbb mankójává, és céljává is egyben. Kifejezetten tetszett, hogy bár az élet megmentőként sodor elé egy férfit (Raymond Ablack), aki nemcsak segítséget, de stabil biztonságot is jelentene neki és Maddynek, mégsem ez hozza meg számára a végső megoldást.

Ahhoz pedig, hogy főhősünk felemelkedhessen az írás által, előbb el is kell buknia. A végső megpróbáltatást, az utolsó dramaturgiai buktatót ő sem kerülheti el. Alex végkifejlet előtti mélydepresszióba süllyedését egészen rendkívüli módon ábrázolták az alkotók. Láthatjuk ahogy a nőt szó szerint elnyeli a kanapé és megfullad az érzéketlenség legdermesztőbb állapotában, majd elérkezik az a pont, ahol meghozza a megmásíthatatlan döntést. Végül a saját maga erejéből sikerül győzedelmeskednie, ennek köszönhetően pedig az Egy szobalány vallomása megadja a nézőknek az abszolút reális lezárás általi elégedettséget.

Összességében a sorozat kiválóan teljesíti a vállaltakat: kellő mélységeiben szól azokról a társadalmi problémákról, amelyeket a legtöbbször csak mellékesként jelenítenek meg a képernyőn. Igyekszik minél több szereplő oldaláról bemutatni az egyes élethelyzeteket, attól függetlenül, hogy Alex tükrén keresztül szemléljük a dolgokat. Egyáltalán nem túlzó és nem erőltetett módon tálalja ezeket a súlyos témákat. Kiválóan időzíti a múltbéli események bemutatását, izgalmasan vezeti a dramaturgiai ívet. A karakterek sokszínűsége, a színészek kiváló játéka csak még drámaibbá teszik a történetet. A történetet, amely bármelyikünk életében valósággá válhat.

Mindemellett remélhetőleg beteljesíti legfőbb küldetését, hogy járjunk nyitott szemmel, ismerjük fel a problémát, és ne menjünk el mellette közömbösen. Segítsünk, vagy merjünk segítséget kérni!

Amennyiben bántalmazás (akár, szóbeli, lelki, fizikai, szexuális vagy gazdasági erőszak) áldozata vagy, kérj segítséget a NANE bántalmazott nők segélyvonalán: 06 80 505 101 Vagy keresd fel a nane.hu oldalt, ahol számos kérdésedre kaphatsz választ.