Batman, az minden nyelven Batman

Ezzel – az amerikai képregényes mitológia talán legfőbb alapvetésével indul a – Batman: A világ kötet. Persze minden hős esetében kulcsfontoságú a környezete, hisz meghatározza a múltját, a személyiségét, és azt, hogy miért küzd.  Batman esetében pedig különösen így van, hiszen ő talán a többi szuperhősnél is jobban kötődik Gothamhez. Számára Gotham nem pusztán egy nagyváros, ahol tevékenykedik, nem egyszerűen az otthona, hanem annál valami sokkal több. Maga a traumája. A lelkének manifesztációja. Gotham teremtette Batmant, de Batman nélkül sem lenne Gotham az, aminek most ismerjük. Épp ezért nehéz is őt máshol elképzelni. Noha karrierje során természetesen számtalan helyen megfordult, harcolt idegenbolygókon, utazott az időben és volt, hogy globalizálta a denevér-márkát. Mégis a legerősebb, legemlékezetesebb és legmitikusabb Batman sztorik többsége rendre róla és Gothamről szólnak. Ám épp ettől lehet izgalmas, ha olykor kiragadjuk a bűn városának szerető öleléséből. Felborítva ezzel a status quo-t, és új, ismeretlen kihívások elé helyezve őt. Már csak azért is, mert bár a szuperhősképregény az egyik legamerikaibb műfaj, a valóéletben Batman már réges-rég túllépett nem csak Gotham, de az Államok határain is. Az igazságosztó bőregér joggal nevezhető a világ egyik legismertebb popkulturális világmárkájának. Batman minden nyelven Batman. Ez adja az alapját a DC legújabb antológia kötetének – a nálunk a szeptemberi világpremierrel egy időben megjelent – Batman: A világnak.

A képregény 14 ország alkotóit gyűjti össze, hogy a saját kulturális szemszögükön keresztül meséljenek arról, mit is jelent számukra a Denevérember. 

Bár a Batman: A világ – már a koncepcióból adódóan is – kívül esik a Batman történetek főkánonján, mégsem egy „alternatív denevéremberek” válogatás. A sztorik más és más országokban játszódnak (amelyet az adott ország írói/rajzolói jegyeznek), a kötet nem egy (mondjuk a Superman: Red Son mintájára írt) „Mi lett volna ha…” gyűjtemény.  Így nem innen fogjuk megtudni, mivé lett volna Bruce Wayne, ha Gotham sötét sikátora helyett egy brazil favellában, vagy a kínai rizsföldeken veszíti el a szüleit. (Karikás ostoros, hungaro-pannon-népi-Batman pedig egyáltalán nem került a válogatásba.) Az írók tehát nem magát Batman alkották/értelmezték újra, hanem éppen ellenkezőleg. Többnyire meghagyták annak, akinek ismertük, csak éppen kiszakították a megszokott környezetéből. Ezt vezeti fel az első, Brian Azzarello és Lee Bermejo által jegyzet (inkább csak prológusként, mintsem valódi történetként értelmezhető) fejezet, a Globális város, amelynek lényege, hogy a bűn mindenhol ott van, ezért Batmannek is mindenhol ott kell lennie.

Mi lett volna ha… – A multiverzum legmeghökkentőbb Supermanjei

Innentől kezdve a „Batman világkörüli-turné” keret a lehető legtágabban van értelmezve. Az egyes történetek között nincsen további összekötő részekvagy tematikai összefügés. Antológiaként minden fejezet egy teljesen önálló, a többiektől független történet. (Olyannyira, hogy ellenben a kötet nagyjával, a záró japán sztori nem is a jelenben játszódik). Ez alapvetően nem probléma, hiszen az alkotók így tényleg teljesen kibontakozhatnak. Nem kell megfelelniük sem a kánon kötöttségeinek, sem pedig a kollégáik eltérő elképzeléseinek (de még az olvasói elvárásoknak sem feltétlen).

Ami pedig a vizualitást illeti:

a rajzolói stáb maximálisan élt is a felkínált szabadsággal.

A Batman: A világ képivilága kifejezetten sokszínű. Remek prezentációja annak, hogy a Denevérember mennyire sokoldalú és rugalmas tud lenni. Hogy nem pusztán egyféleképpen, a mainstream amerikai – a realizmus és a hatásvadászat között ingadozó – szuperhősképregények stílusában lehet jól ábrázolni. Hanem paszolhat hozzá akár a nyomasztó, természetfeletti horror, akár a borongós noir, de még a szamuráj-manga vagy olykor-olykor a könnyedebb, kissé humorosabb hangvétel is. Persze a Batman: A világ nem az első eset, amikor rendhagyóan, más képregény-kultúrák keretében mesélnek a bőregérről. Gondoljunk csak a 2000-es évek hazai képregény-boomjának idején a nálunk is megjelent Batman: Halotti maszk című mangára, vagy az olyan animefilmekre, mint a Batman: Gotham lovagja és a Batman Ninja.

A kötet egyedisége sokkal inkább abban rejlik, hogy ez az első alkalom, amikor egy kötetben láthatunk ennyi markánsan eltérő megoldást. Persze az véleményes, hogy ezek közül kinek melyik tetszik vagy nem tetszik, de ez az antológia forma sajátja. A változatosság többnyire gyönyörködtet. Legyen szó a koreai fejezet (Jaekwang Park és Junggi Kim) „harci üzemmód” szegmenséről, amikor a verekedéseket egy sokkal karcosabb, fekete-fehér stílusban ábrázolják, az orosz történet (Natalia Zajdova) nosztalgikus, lágy színekkel operáló képivilágának – ami remekül illeszkedik a meta-jellegű történethez –, vagy a jelegzetesen európai hangvételű, szinte szavak nélkül mesélő spanyol történetről. Bőven akadnak látványos, érdekes és kreatív képi megoldások. Így a kötet nem pusztán Batman sokoldalúságának ábrázolására tökéletes, de azért is hiánypótló, mert bemutat az olvasónak egy rakás olyan tehetséget, akik nem biztos, hogy eljutottak volna hozzá máshogy.

Kár, hogy maguk a történetek már nem pusztán sokszínűek, de inkább felemásak. Vannak remek szegmensek. Paco Roca spanyol szerző ugyan igazán újat nem mond, de mókásan vizualizálja Batman örök nyughatatlanságát. Az orosz Kiril Kutozov és Jegor Prutov írók története érzelmesen (meta-szinten értelmezhetően) mesél arról, mit jelenthet Batman egy nem amerikai olvasónak. A sajátos kulturális és társadalmi hagyományait és a Batman mítoszt talán Alberto Chimal vegyíti legjobban a Mexikóvárosban játszódó, horrorba hajló történetében. A Dylan Dog képregények hangulatára emlékeztető olasz történet (Allessandro Bilottav) lenyűgöző képi világgal (Nicola Mari) képes úgy mesélni Batman traumájáról, hogy az ne érződjön elcsépeltnek. Ráadásul még egy új, kétarcú gonosztevőt is megteremt. A kötet történetei közül talán ez illene bele a legjobban egy mainstream Batman publikációba is (bár emiatt kicsit olyan érzést kelt, hogy az olaszos jegyek és környezet csak külsőségek.) Mind közül a legerősebb mégis talán a Carlos Estefan sztorija, aki Batmant a brazil társadalom egészét átszövő, mérhetetlen korrupcióval szembesíti. Hogy aztán arra a kényelmetlen megoldásra jusson:

vannak problémák, amiken egy maszkos igazságosztó sem segíthet (és helyek, ahol hiába várnak az emberek egyetlen hős megmentőre).

Akadnak viszont sztorik, amelyeken sajnos kevésbé érződnek ezek a kulturális sajátosságok. Faramuci módon az egyik ilyen pont a török, hiszen annak ellenére, hogy rengeteg történelmi utalást említenek meg benne, maga a történet csupán a Baglyok bíróságának ismétlése/tovább szövése, amely a nyitott vége miatt önmagában nem is túl kielégítő. Sajnos közel sem sikerült minden írónak legyőznie a kötet relatív rövidsége – átlagosan alig jut 10 oldal egy történetre – jelentette kihívást. Ilyen a német szegmens is, ami felvett egy erős morális dilemmát (lehet-e terrorista eszközökkel küzdeni a jó ügyért, ha a békés módszerrel nem érhető el eredmény), de nincs ideje kifejteni. A végkifejlet miatt pedig úgy érződik, mint egy izgalmas sorozat kezdete, csak valószínűleg sosem kapunk folytatást. Ahogyan a hidegháborús cseh sztori esetében is jó lett volna, ha van még hely kicsit jobban elmerülni egy elnyomó rezsim hatalomgyakorlásában (és erősebben kiemelni a párhuzamot a telepatikus képességű főgonosszal).

A Batman: A világ így is egy sokszínű, helyenként kifejezetten érdekes és izgalmas tisztelgés a denevérember előtt. Mint minden antológiának, ennek is vannak kevésbé jól sikerült részei. Sok helyen jót tett volna neki, ha kicsit hosszabb és így kidolgozottabb. Cserébe megvan az a vitathatatlan erénye, hogy egy halom tehetséges művésznek adja meg a lehetőséget, hogy bemutatkozhassanak egy szélesebb közönségnek, olyan piacokon is, ahová egyéb alkotásaik eddig nem jutottak el. Nem kezdő Batman olvasóknak való, de a keményvonalas rajongók közül is csak azoknak, akik képesek elengedni a kánon kötöttségeit, és nyitottabbak az egyedibb, szokványostól eltérő ábrázolásokra. Amelyek talán annyira nem is eltérők, hiszen Batman minden nyelven Batman.