80. életévében elhunyt a vámpírkultusz 20. századi újraértelmezője, Anne Rice amerikai író. Jelentősége a modern irodalomtörténetben eltagadhatatlan, de főként abban csúcsosodik ki, hogy a századelős népszerű okkultista és ponyván árult rémirodalmat szépirodalmi köntösbe öltöztette, majd vallásos szimbólumokkal ellátva újraértelmezte. Szerzőportré.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az eredetileg Howard Allen Frances O’Brien (részben férfi) néven anyakönyvezett, de gyerekkorában csak Anne-nek szólított író 2021. december 11-én hunyt el, jelentős és szövevényes irodalmi örökséget hagyva maga után. A hírt fia, Christopher Rice jelentette be a szerző hivatalos Facebook-oldalán.
Anne Rice tragédiákkal szabdalt életét teljesen átszőtte a művészetét is meghatározó sötét, ugyanakkor tiszta és mély gondolkodás a túlvilágról, túlvilági életről, és az élet utáni életről. A fiatal Anne még csak saját magának írt novellákkal kísérletezett, amikor kérlelhetetlenül megtapasztalhatta a halál közelségét: 1973-ban Michelle nevű lányát érte el a végzet, mindössze 5 éves korában. A kislány leukémiában szenvedett, gyógyulására már nem volt remény. Ebből a tragikus élményből született meg aztán a 20. századi amerikai (és világ)irodalom egyik remekműve, az Interjú a vámpírral (1976), amit egy korábbi novellája felhasználásával és kibővítésével Rice mindössze öt hét leforgása alatt írt meg. Ehhez plusz motivációt jelentett az is, hogy férjének egyik egyetemi tanítványa régóta szerette Anne írásait, és kitartóan biztatta. A gyászmunkával készült kötetben feldolgozta saját lánya halálát Claudia, a vámpír kislány karakterén keresztül (valamint neki állít emléket későbbi, A hegedű c. könyvében is), ráadásul a narratív részeket ellátta jókora adag vallástörténeti és folklórismereti kiszólásokkal, irodalomtörténeti utalásokkal. Bár a vámpírkultusz korábbi nagyregénye, a Drakula is bőven tartalmazott ilyen adalékokat, Rice mindemellett képes volt nemcsak érzelmi szinten behúzni olvasóit a történetbe, hanem az idő múlását, de halott karakterei számára mégis megrekedt, múlhatatlan mivoltát egyszerre érzékeltetni.
HIRDETÉS
Rice kevéssé volt jellemző, hogy a vámpír alakja egy örökkévaló, szép testbe zárt, de lelki fejlődésre mégis képes, emocionális lényt jelenítsen meg az olvasó előtt. A mitikus lény korábbi regényadaptációi mind szörnyszülöttek és velejéig gonoszak voltak.
Bár az irodalomtudomány hosszan fog még mélázni azon, hogy minden lelki vívódásuk ellenére szörnyszülött alakok-e Rice vámpírjai, az kétségtelen, hogy egyes karakterek annyira feledhetetlenre sikerültek, hogy az 1976-os Interjú a vámpírral megjelenése után nem volt megállás, és Rice végérvényesen kiírta magából minden fájdalmát, sötét gondolatát és érzelmi magasságát, mélységét egy hosszú, eredeti nyelven 13 kötetet tartalmazó gigasorozattá, amely a Vámpírkrónikák címet kapta. És amely alapjául szolgált az 1994-es, azonos című mozifilmhez is. Az Interjú a vámpírral pályájuk csúcsán lévő, A-listás sztárokat vonultatott fel, Brad Pitt és Tom Cruise az egymással ambivalens viszonyban álló két vámpír, Louis és Lestat karakterét formálták meg, míg az interjút készítő kotnyeles újságírót Christian Slater játszotta. Ez a film hozta el a világhírnevet az akkor még gyerek Kristen Dunstnak az első Golden Globe-jelölése mellett, de mellékszerepet vállalt benne a 90-es évek latin sztárja, Antonio Banderas is. A 2002-es A kárhozottak királynője című, a fiatalon elhunyt Aaliyah főszereplésével készült film már kevésbé muzsikált jól, az alkotással kapcsolatban mind a rajongók, mind az író felemás érzelmekkel viseltetett. Rice a bemutató után hosszú időre elhatárolódott tőle, ami nem csoda, hiszen nem lineáris folytatása lett a ’94-es kasszasikernek, hanem a Vámpírkrónikák 2. és 3. könyvét gyúrták egybe, jelentős változtatásokat eszközölve mind a történetben, mind pedig a karakterekben. Volt, akit kihagytak, másokat egy szereplővé formáltak, a végeredmény pedig egy ezredfordulós, a kor rockzenei irányzatát előtérbe helyező fércmű lett. Ezidőtájt különben sem volt könnyű élete Rice-nak, hiszen 2002. december 11-én férje, Stan agytumor következtében hunyt el, akinek számos versét használta mottóként egyre terebélyesedő könyvsorozatában. A sors fintora, hogy Anne 19 évvel később, ugyanazon a napon halt meg, egy korábbi agyvérzés szövődményeinek következtében.
Anne Rice viszonya a halállal, az elmúlással soha nem volt egyszerű, vagy éppen szokványos. A túlvilági lényekkel, mágiával, földöntúli entitásokkal foglalkozó írásai, valamint saját életének tragikus pillanatai oda-vissza hatottak egymásra.
A Vámpírkrónikák 5. részének, a Memnoch, a Sátán könyvbemutatójának körútján, Rice legkedvesebb helyszínén (amit hosszú időre otthonául is választott), New Orleansban „próbatemetést” tartott, és mintegy performanszként koporsóba is feküdt a Lafayette temetőben.
Bár sokáig ateistának vallotta magát, főként azért, hogy bátran publikálhassa írásait anélkül, hogy az egyház személyesen is felelősségre vonná ezért, de 1998-ban diagnosztizált cukorbetegsége után visszatért katolikus gyökereihez. Két, erősen keresztény témájú könyvet is írt a fiatal Jézusról (Az Úr Krisztus c. duológia). A váltást (vezeklést?) olyannyira komolyan gondolta, hogy a még rá jellemző, barokkos mondatokkal és gondolatokkal átszőtt írásmódját is megváltoztatta, hogy minél érthetőbb, hitközpontjú köteteket írjon. A katolicizmustól azonban ismét eltávolodott, amikor fia felvállalta, hogy meleg, az egyház pedig kritikával illette. Visszatért eredeti témájához, a halhatatlanokkal és vámpírokkal foglalkozó univerzumának bővítéséhez.
Anne Rice utolsó éveiben ezekre a folytatásokra több negatív kritikát is kapott, de mindez nem vette el kedvét attól, hogy életművét rendszerezze, továbbgondolja. 2016-ban fiával együtt, aki a közösségi médiában és legújabb regényeinek alkotásában is immár segédjévé, társává vált, bejelentették, hogy a Vámpírkrónikákat ezúttal TV-sorozatként adaptálják. A gyártó az AMC+ lett, és a főhősöket alakító színészek kilétére is fény derült már néhány esetben. A projekt olyannyira előrehaladott állapotban van, hogy 2022-es bemutatóval terveznek a csatornánál. Valószínűleg több évados, a könyveket – már csak Rice és fia előkészítésben való aktív részvétele miatt is – hűen követő alkotásról van szó.
Más, kevésbé ismert regényeit is feldolgozták már, főleg a ’90-es években kedvelt tévéfilm-formátumban, de nagy visszhangot egyik alkotás sem kapott. Anne a Vámpírkrónikák mellett önálló regényeket, kiegészítő köteteket, valamint egy másik sorozatot, a Mayfair-boszorkányok életét is papírra vetett mindeközben. (Utóbbit ráadásul szintén sorozatként tervezi adaptálni az AMC.) A.N. Roquelaure és Anne Rampling álneveken is írt, az erotikus vonalon mozgó Csipkerózsika-ciklusát így adta közre. Fia, a szintén íróvá avanzsált Christopher követni kezdte anyja példáját, és horror- valamint thriller regényeket publikál, sikerrel: kétszer jelölték Bram Stoker-díjra.
Anne Rice regényeinek sanyarú sors jutott Magyarországon. A Vámpírkrónikák-szériának csupán 11 része jelent meg itthon, három különböző kiadónál. Az eredeti trilógiát és a kiegészítő vámpírköteteket a Szukits gondozza jelenleg is, ám a 4.-től a 10. részig tartó kötetek az azóta már nem aktív Dáin kiadónál jelentek meg, így utánnyomásukra jelenleg nincs remény. (A Mayfair boszorkányok élete-sorozat szintén ezen szegedi székhelyű ex-kiadó produktuma volt.) 2015-ben aztán a Libri folytatta a sorozatot, és magyarul is elérhetővé vált a Lestat herceg, ám a sorozat két további kötete azóta sem kapott magyar fordítást, ahogy Rice álnéven írt regényei, valamint a Ramszesz, a halhatatlan folytatása sem.
Anne Rice valódi temetését a család szűk körben bonyolítja le, teste pedig a New-Orleans-i családi kriptába kerül, ahol végre megnyugvást talál majd férje és kislánya oldalán. Szellemisége, öröksége halhatatlan vámpírjaiban él tovább.
R.I.P. Anne O’Brien Rice, 1941-2021.
