A járványhelyzet miatt 2021 ugyan nem volt a játékmegjelenések éve, de azért csak beslisszant egy-két olyan cím, amivel érdemes volt a gamer-népesség figyelmére. A következő listába azokat a címeket gyűjtöttük össze, amik szerintünk (!) az elmúlt egy év legjobbjai voltak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Happy’s Humble Burger Farm
Ez a gyorséttermi szimulátorba oltott horror kaland egyszerre egy izgalmas ötletekkel teli rémisztő túra, valamint egyfajta társadalomkritika a nyomasztó hétköznapokról és a fast food láncok morbid valóságáról. Ha jól teljesítesz a nyomasztó kajáldában, ahol te vagy az egyedüli érdemi alkalmazott, minden rendben. Ha viszont nem, rettegj, mert jön Happy, rémálómmá teszi az életed és Happy Mealt csinál belőled!
The Forgotten City
Ebben a belső nézetes időutazós sztoriban egy időhurokba szorult ókori római városba kerülsz, ahol a bűn tiltott: ha bárki bármi rosszat követ el, mindenki arannyá válik. A cél megfejteni, hogy mit keresel itt, valamint visszatérni saját valóságodba. Frappáns feladványok, egy elgondolkodtató történet, remek karakterek és izgalmas kivitelezés teszik emlékezetessé ezt a játékot, ami ugyanannyira filozófiai okfejtés, mint szórakoztató kaland.
HIRDETÉS
Lost Judgment
A 2018-as (illetve 2019-es, mert hozzánk csak akkor jutott el) Judgment folytatása minden szempontból javít elődjén. A bullying sajnos mindig aktuális problémáját boncolgató epizód tartalmas sztori módja mellett temérdek humoros, kedves és elgondolkodtató mellékfeladat várja azokat, akik szívesen áldoznak több tíz órát erre a mókára. Kedvenc hősünk, az ügyvédből lett magánnyomozó Takayuki Yagami még iskolai tanácsadónak is beáll, így a különböző szakkörökbe és klubokba beépülve a tánctól a robotos versenyekig mindenben részt vesz, miközben pofon- és igazságosztóként rak rendet a térségen.
The Great Ace Attorney Chronicles
Az Ace Attorney sorozat egyike a legkimagaslóbb visual novel stílusú alkotásoknak, de azoknál azért sokkal interaktívabb. Japánon kívül csak idén jelent meg – de legalább egy csomagban a The Great Ace Attorney: Adventures és folytatása, a The Great Ace Attorney 2: Resolve, amikben az eredeti részek felmenőjét, Ryunosuke Naruhodót és társait kísérhetjük végig mindenféle jogi kalamajkán a XIX. század végén és a XX. század elején, a brit viktoriánus és a japán meidzsi érákban. Újdonsült ügyvédként a cél megvédeni az ügyfeleket, miközben az elszántság és elkötelezettség csatáit vívjuk meg az ügyészséggel és az esküdtekkel, csavarosabbnál csavarosabb esetekben. Intrika, fordulatok és rengeteg lélek teszik kimagaslóvá ezt a párost is, amely felépítése a legjobb krimikkel vetekedik.
FFVII Remake Intergrade
Bár nem teljesen új megjelenés, a Final Fantasy VII Remake Intergrade, még jobbá tette 2020 egyik legkiemelkedőbb játékát. A PlayStation 5 sajátosságaira építő újításokkal még komolyabb technikai teljesítmény a program, a Yuffie Kisaragit végigkisérő kiegészítő pedig elképesztő új irányokba terelte a sztorit, ami miatt a következő rész nem jöhetne elég hamar. Ez az újraalkotás továbbra is az egyik legmerészebb remake, ami valaha készült, ha pedig eddig kimaradt volna, akkor ebbe a kiadásba érdemes beleugrani. Kár, hogy a PC-s megjelenés technikai szempontból az egyik legrosszabb port lett.
Ghost of Tsushima: Director’s Cut
A listán előtte szereplő alkotáshoz hasonlóan itt is egy kisebb léptékű bővítményről és PS5-ös „újrázásról” van szó, ami ettől függetlenül egy remekre sikeredett élmény lett. Iki szigete Jin és apja kapcsolatát bontja jobban ki, és tovább árnyalja a szamurájok helyzetét. Bár ezt a helyszínt most a mongolok fenyegetik, évekkel ezelőtt főhősünk apja és serege igázta le. Az újítások mellett pedig a kardforgatás és az összecsapások élettelibbek lettek a DualSense kontroller sajátosságainak köszönhetően, a japán szinkronhoz igazított artikuláció pedig – bár meglepő –, de nagyon jól jött. A Ghost of Tsushima: Director’s Cut semmi drasztikusat nem lép és nem tér le a hagyományok útjáról – ahogy az alapjáték sem –, de amit csinál, azt továbbra is kiválóan teszi.
Ghost of Tsushima: Iki island kiegészítő
Ugyan most írtunk Ghost of Tsushima PlayStation 5-re faragott változatáról, a listánkban egyértelműen helyet kell kapnia a játék narratív kiegészítőjének, az Iki Islandnek is. A kiegészítő egy erős zárása a Ghost of Tsushima történetének és Jin karakterívének. A cselekmény ugyan számos ponton klisés, szinte az elején rá lehet jönni a nagyobb fordulataira, de még így is egy nagyszerű, emocionálisan intelligens, az alaptörténetbe tökéletesen illeszkedő adalék, ami további 10-15 óra játékidőt kínál. Kiválóan árnyalja tovább a főhős Jin Sakai karakterét: lezárja az érzelmi sebeit, feloldozza a teljes sztorin keresztül megfogalmazott bűnei alól. Emellett pedig egy újabb adagot ad a videójátékos társadalomnak a hiánypótló nagyköltségvetésű szamuráj-western zsáneréből. A történet megkapó és érett, bár néhol kiszámítható. Ráfért volna a főgonosz jobb reprezentálása, illetve az, hogy kirúgja Jin alól a széket, de így is nagyszerű kaland, amibe érdemes belekezdeni. Iki szigete pedig Cusimához hasonlóan gyönyörű.
Na, már az invazív szektás mongolok is támadnak! – Ghost of Tsushima: Iki island teszt
Disco Elysium – The Final Cut
A 2019-es Disco Elysium minden szempontból egy mestermű: komplex filozófiai, társadalmi és emberi kérdéseket tárgyal meglepő testközelségből, mindezt besűrítve pár napba egy szomszédságnyi területen. A 2021-es The Final Cut még több tartalommal tette jobbá az amúgy is elképesztő élményt, a teljes szinkron pedig életet lehet a fenomenálisan megírt karakterekbe. Ha nem tántorít el a rengeteg szöveg – ebben a játékban pedig inkább olvasni fogsz –, akkor egy csodálatos és páratlan élményben lehet részed, miközben próbálod kideríteni, hogy ki ölte meg a fán himbálózó fószert, és miért rúgtál be annyira előző este, hogy arra sem emlékszel, hogy te vagy a rendőr , aki az ügyet hivatott megoldani.
Resident Evil Village
A Resident Evil 7 biohazarddal a sorozat bebizonyította, hogy igenis lehet úgy perspektívát váltani – külsőből belső nézetbe –, hogy megmaradjon a játék eredeti esszenciája, a Resident Evil Village pedig erre csak ráerősített. Míg az előd az amerikai slasher filmekből merített, addig ebben az epizódban az európai gót rémületeibe kalauzol minket: vámpírok, farkasemberek és minden egyéb mesebeli monstrum kísérli meg megkeseríteni Ethan életét ebben a frenetikus, elejétől végéig izgalmas horror-akciójátékban.
Ratchet & Clank: Rift Apart
Az Insomniac Games alig fél éves különbséggel adta ki a Marvel’s Spider-Man: Miles Morales után a Ratchet & Clank: Rift Apartot, és ez egyáltalán nem ment egyik játék rovására sem. Ahogy az ifjú Miles kalandja tavaly, úgy idén a közkedvelt páros sztorija az év egyik legjobb élménye lett, ami amellett, hogy egy pörgős, ötletes mechanikákkal teli, dimenzió- és galaxisjáró kalandra invitál minket, azt is remekül szemlélteti, hogy mire képes a PlayStation 5. A kiváló képi világhoz egy igazán szerethető történet párosul, ami izgalmas lehetőségekkel kecsegtet a sorozat jövője kapcsán is.
Deathloop
Az Arkane a „nagypályás” szcéna talán egyik leginkább alulértékelt tagja, pedig a Dishonored-dal és a Prey-jel is többször bizonyították, amit most ismét megtettek a vagány Deathlooppal. Az időhurokba szorult hősünk csak úgy tud kiszabadulni, ha a szigeten, amely fogva tartja egy nap alatt kiiktatja az összes kulcsfigurát, akik mind más-más személyiségek. Funk és középszázadi modernizmus hatja át a kalandot, ami remekül merít a roguelike elemekből: ha elbukunk, újra kell kezdeni a napot, de a tudás és információ mellett számos egyéb eszközt is örökíthetünk következő futamunkra. Ötletes felépítés, a játékos számára biztosított szabadság és megoldások széles tárháza igazán kiváló játékká teszik ezt a kalandot.
Returnal
A roguelike egyre több nagyköltségvetésű produkcióba is bekerül, és erre újabb példa a Returnal a Housemarque-tól. A főszereplő egy Selene, egy görög-amerikai asztronauta, aki egy rejtélyes jelet követve landol egy idegen bolygón, ahol szinte minden az életére tör. A helyszínt bebarangolva kell szembesülnie azzal, hogy akárhányszor meghal, újból a bolygóra érkezik, ami azonban valamennyire átalakult. Izgalmas és precíz játékélményt nyújt az árkád bullet hellek keveredése egy remek grafikájú, külső nézetes lövöldével, az érdekes és nyomasztó történet – meg persze a kiváló zene – pedig hajt, hogy törtessünk és kiszabaduljunk ebből a hurokból: még akkor is, ha a mögöttes igazság félelmetesebb, mint bármi, amivel itt találkozhatunk.
Returnal teszt – hurokban az űrhajós, de hát minek ment oda?
It Takes Two
A játék nem kell, hogy szóló élmény legyen, és számos alkotás kínál kooperatív vagy kompetitív módokat ahhoz, hogy ne csak egyedül szórakozzunk egy jót. Kevés azonban az olyan program, ami ennyire megragadja a közös kalandozás szépségeit. Miután egy kislány nem akarja, hogy a szülei elváljanak, és babákká változtatja őket, a párosnak együttműködve kell megoldást találnia arra, hogy visszaváltozzanak, bejárva az otthonuk különböző részeit: például a mókusok és darazsak háborúja sújtotta udvart, az elburjánzott kertet vagy a szép emlékeket őrző hógömböt. Az It Takes Two kizárólag ketten teljesíthető, és megéri végigjátszani ezt a tartalmas történetet, ugyanis jobbnál jobb feladványok és élmények várnak arra a duóra, aki elkötelezi magát mellette. Mindenkinek ki kell vennie a részét a mókából, és az együttműködés valamint a kommunikáció a kulcs mindenhez – pont, ahogy az életben.
Metroid Dread
Közel 20 év után visszatért újra Samus, hogy ismét bebizonyítsa: nem véletlenül van részben a Metroidról elnevezve a „Metroidvania” műfaj. Hősünk új, továbbra is kétdimenziós kalandja – bár a környezet és a modellek 3D-sek – ZDR bolygójára vezeti, hogy felvegye a küzdelmet az X parazitával és egyéb gonoszokkal. Útközben mindenféle új eszközt zsebel be, amivel hatékonyabban tudja legyőzni a rosszakat, illetve elérni újabb és újabb helyeket az összekapcsolt világban, amiben érdemes vissza-visszatérni korábbi helyszínekhez, hogy az új repertoárral bejussunk rejtett zeg-zugokba. Látványos főgonoszok, izgalmas feladványok és meglepően nyomasztó lopakodós részek egy nem túl hosszú, de annál tartalmasabb pakkot kínálnak, és persze egy méltó visszatérést a gaming egyik legrégebbi hősnőjének.
Marvel’s Guardians of the Galaxy
Az idei év egyik legnagyobb videójáték meglepetése, és határozottan az eddigi év egyik, ha nem a legjobb játéka, ami (újra) megmutatta, hogy nagyon van hely az abszolút történetorientált, lineáris játékoknak a piacon. A Marvel’s Guardians of the Galaxy egy hatalmas szívvel elkészített, a képregényes alapanyagot tökéletesen értő színpompás szórakozás, nem is csoda, hogy behúzta az év legjobb narratívája díját az ideig Games Awardson. A játék azok számára, akik szeretnek bíbelődni, körülnézni, olyan 25 órás, lezser, tartalmas, karakterközpontú, akciódús kalandot ígér, ami kitűnő gyógyír a generikus, nyílt világú akciójátékok okozta savtúltengésre. Egy igazi, kiválóan megírt, rendezett és elkészített Fanfiction, ami nem csak történetében, de játékmenetében is szórakoztató. A történet “flow”-ját nem töri meg a felesleges és üres mellékküldetések halmaza, a dinamikáját nem gáncsolja a nyílt világú kalandozás. S bár nem kecsegtet 50+ óra játékidővel, amit nyújt, az végig szórakoztat, végig intenzív. Nem él vissza a vendégszeretettel, pont olyan hosszú, amilyennek lennie kell. Egy igazi, történetközpontú hőseposz, aminek a végére garantáltan imádni fogjuk az MCU miatt is ismertté vált képregényes karakterek ezen interpretációját. Gyönyörű világ, szórakoztató, párbeszédek, jól adagolt és vicces humor. Egy roppant kedves, okos történet, amiből egyre kevesebbet kapunk a tipla A-kategóriában.
Death’s Door
Az Acid Nerve-nek és a vagány Devolver Digitalnak köszönhetjük a Death’s Doort, ami egy grandiózus kaland kompakt prezentálása, egy remek élmény, ami a Dark Souls és a The Legend of Zelda legjobb elemeit hozza össze: ötletes pályadizájn, kiváló, „lekerekített” képi világ és egy könnyen kezelhető, precíz és feszes harcrendszer. Mindennek pedig keretet ad az élet és a halál ciklusa, illetve az, hogy mi történik, ha valaki fel akarja borítani ezt, és makacsul ellenkezik az elmúlás ellen. Ja, és a főszereplő egy varjú!
Scarlet Nexus
A Bandai Namco ontja magából az anime játékokat, de ez valahogy más lett, mint a többi. A „tipikus” képi világhoz már-már Silent Hillt idéző, emberi agyevő kreatúrák társultak, akik ellen meg kell küzdenie ifjú hőseinknek. Számtalan csavar és izgalmas, szórakoztató csaták egy ötletes sztorit tárnak azok elé, akik elég kitartóak, hogy végig csinálják ezt a nem túl rövid kalandot. A két játszható karakter mellett különféle pszichikus képességekkel bíró társakat is el lehet vinni csatázni, a technikák kombinálásával pedig elmés módon lehet kiiktatni a gonoszokat – ha pedig nem harcoltok, akkor időt tölthettek együtt, hogy jobban megismerjétek egymást.
